Élt réges-régen egy vak király. Összehívta országa összes orvosát, de egyikük sem tudott rajta segíeni. Nem volt egyetlen egy se, aki vissza tudta volna adni a király látását. Egy napon aztán egy öregasszony érkezett a palotához és így szólt a kapuban álló őrhöz:

– Váltanék egy szót a vak királlyal. Tudok egy gyógymódot a vakságára!

Az őr a király színe elé vezette az öregasszonyt. A király a királyi trónuson ült, fején a királyi koronával, de királyi arca szomorú volt, mert letakart, vak szemei nem láthatták a palota ablakából, ahogy a nap ragyog a mélykék óceán felett, nem láthatták az udvar urait és hölgyeit előkelő lila, ezüst és arany ruháikban és nem látthata királynője szépségét sem.

– Királyi felség! – kezdte az öregasszony, midőn mélyen meghajolt az uralkodó előtt – Csak egy dolog van a világon, ami visszaadhatja szemed világát, ez pedig annak a szökőkútnak a víze, amit Óriásföldön találni. Mosd le szemeidet ezzel a vízzel és látásod visszatér majd!

– Hogyan szerezhetném meg ezt a csodás vizet? – kérdezte a király. – Óriásföld messze van a királyságomtól és nem tudom oda az utat. – A király, a királyné és az egész udvartartás izgatottan várta az öregasszony válaszát.

– Felségednek egy erős flottát kell építtetnie, ami felhajózhat a nagy folyón, ami Óriásföldön folyik. – mondta – Az expedíciót egy oroszlánszívű királyfinak kell vezetnie, mert megannyi veszély fog rájuk leselkedni az út során! Óriásföld Szökőkútja egy magas, sziklás hegy csúcsán áll és csak egy olyan bátor királyfi érheti el, aki az úton nem néz se jobbra, se balra. Hatalmas óriások állnak az út mentén és azonnal rabul ejtik azt, aki nem előre néz. A hegy csúcsán a szökőkutat pedig egy sárkány őrzi. Csak akkor lehet a vízhez jutni, mikor a sárkány alszik. Számtalan királyfi próbálkozott már, de mind elbukott. Ha találsz egy elég bátor királyfit, aki feljut a hegycsúcsra, az találni fog ott egy anyókát, aki majd elmondja neki a sárkány ébren van-e vagy alszik.

Azzal az öregasszony távozott a palotából. A király megfogadta a tanácsát és elküldetett a három fiáért, majd elmondta nekik is a hallottakat.

– Apám! Bátor vagyok és bölcs. – mondta a legidősebb királyfi. – Majd én elmegyek a küldetésre. Hozok neked a Óriásföld Szökőkútjának vizéből és meggyógyítom a szemedet.

A király elrendelte a hatalmas flotta elkészítését az expedícióra. Rengeteg pénzt adott a fiának a felkészülésre. Az egész ország a küldetés előkészítésén fáradozott.

A királyfi ültetett egy narancsfát a királyi kertbe és így szólott öccséhez, a középső királyfihoz:

– Figyeld ezt a fát! Ha a levelei elhervadnak, akkor valami baj történt velem. Akkor gyere utánam segíteni!

A királyfi tele zsebbel és egy hatalmas flottával indult útnak. Megannyi kikötőben megálltak útközben és mivel a királyfi igencsak szerette a szerencsejátékot, mire Óriásföldre ért, minden pénze elfogyott. Miután felhajózott a nagy folyón, meglátta a hatalmas hegyet. Magához vett egy kulacsot a víznek, majd útra kélt, lassan haladva felfelé a hegyen, végig csak előre nézve.

Egyhamar óriások hangját hallotta üvölteni. Szeme sarkából látta is az óriásokat. Megfeledkezett róla, hogy nem nézhet se jobbra, se balra és amint oldalra pillantott, egy óriás egyből foglyul ejtette.

– A rabszolgám leszel örökké és tovább, hacsak nincs nálad elég pénz, hogy megváltsd a szabadságod! – de a királyfinak nem volt pénze.

Otthon, a királyi kertben, a narancsfa levelei hervadni kezdtek és a középső királyfi, amikor ezt észrevette a király elé járult.

– Apám! Tudom, hogy bátyám bajban van, utána kell mennem segíteni!

A király újabb hatalmas flottát építtetett és még több aranyat adott a középső királyfinak, mint a másiknak. Az egész királyság igyekezett a munkával, hogy minél hamarabb útnak indulhasson.

A királyfi a kertben egy citromfát ültetett és így szólott a legfiatalabb testvérhez:

– Figyeld ezt a fát! Ha a levelei elhervadnak, akkor valami baj történt velem. Akkor gyere utánam segíteni!

A királyfi tele zsebbel és egy hatalmas flottával indult útnak. Megannyi kikötőben megálltak útközben és mivel a királyfi igencsak szerette a mulatságokat, mire Óriásföldre ért, minden pénze elfogyott. Miután felhajózott a nagy folyón, meglátta a hatalmas hegyet. Magához vett egy kulacsot a víznek, majd útra kélt, lassan haladva felfelé a hegyen, végig csak előre nézve.

Egyhamar óriások hangját hallotta üvölteni. Szeme sarkából látta is az óriásokat. Mégsem nézett se jobbra, se balra. Egyszercsak meghallotta testvére hangját, aki egy óriás rabságában jajveszékelt.

Megfeledkezett róla, hogy nem nézhet se jobbra, se balra és amint oldalra pillantott, egy óriás egyből foglyul ejtette.

– A rabszolgám leszel örökké és tovább, hacsak nincs nálad elég pénz, hogy megváltsd a szabadságod! – de a királyfinak nem volt pénze.

Otthon, a királyi kertben, a citromfa levelei hervadni kezdtek és a legifjabb királyfi, amikor ezt észrevette a király elé járult.

– Apám! Tudom, hogy bátyám bajban van, utána kell mennem segíteni!

– Jajj fiam, hisz még csak gyerek vagy. Hogy járhatnál sikerrel ott, ahol két bátyád elbukott?

A királyfi könyörgött apjának, aki végül újabb hatalmas flottát építtetett és maradék aranyát a legkisebb fiának adta. A királyfi egyetlen kikötőben sem állt meg Óriásföldig. Miután felhajózott a nagy folyón, meglátta a hatalmas hegyet. A fülébe gyapotot tömött, magához vett egy kulacsot a víznek, majd útra kélt, lassan haladva felfelé a hegyen, végig csak előre nézve. Nem hallotta se az óriásokat, sem a testvérei jajveszékelését, ahogy az óriások náspángolták őket. Végül megérkezett a hegy csúcsára, ahol egy öregasszonnyal találkozott. Kivette hát a gyapotot a füleiből.

– Épp időben érkeztél. – mondta az öregasszony – A sárkány most alszik.

Az anyóka segített a királyfinak megtölteni a varázsvízzel a kulacsát, majd így szólt: – A sárkány, ami a szökőkutat őrzi egy elvarázsolt hercegkisasszony. Soha senki nem jutott el még idáig, de most, hogy eljöttél, az átok egy év és egy nap múlva meg fog törni. Gyere vissza akkor és kérd meg a kezét! – az anyóka egy gyűrűt adott a királyfinak és a királyfi is adott egyet sajátjai közül az anyókának.

– Ha az átok megtört, húzd a királylány ujjára a gyűrűmet. Egy év múlva visszatérek. -mondta a királyfi és elindult visszafelé a vízzel. Félúton szembetalálkozott testvéreivel:

– Éljen! Elhoztad a vizet ami meggyógyítja atyánkat. – örvendeztek – Ha van nálad elég pénz, akkor kifizetheted értünk a váltságdíjat, hogy visszatérhessünk a királyságba.

– A zsebem még mindig tele arannyal. Megváltom hát a szabadságotokat, gyertek velem!

Miközben lefele vitorláztak a nagy folyón, a két idősebb testvér tervezgetni kezdett. Így szólt az egyik a másikhoz:

– Hogyan hagyhatnánk, hogy a király azt hallja, hogy mi elbuktunk, a legifjabb pedig sikerrel járt? Nem hagyhatjuk, hogy megtudja, hogy elköltötöttük az összes pénzét! Tegyük ki a partra, aztán menjünk haza a varázsvízzel és ha a király meggyógyult, élvezzük ki a háláját és éljünk boldogan míg meg nem halunk!

Így is tettek. Amikor a legifjabb királyfi elaludt, egy csónakkal kivitték a partra és otthagyták. Amikor felébredt, hosszú kóborlás után egy szegény halászembernél talált menedékre, akinél munkába állt.

Odahaza a király látása visszatért Óriásföld Szökőkútjának vizétől. A két idősebb királyfi mindenféle érdemrendeket kaptak, de az egész királyság gyászolta a legfiatalabbat, aki elveszett az úton. A király és a királynő sosem adták fel a reményt, hogy egyszer majd hazatér hozzájuk legkisebb fiuk. A királynő minden nap kikészítette a királyfi ruháit, hogy ha az egyszer hazatér, tiszta ruhába öltözhessen.

Hamar elrepült egy év és egy nap. A hatalmas sárkány elhagyta a szökőkutat és visszaváltozott királylánnyá. Az anyókával együtt várták a királyfi jöttét, de az nem jelent meg, ahogy ígérte. – Valami szörnyűség történhetett, hogy nem jött el. – mondta az anyóka – Olyan fiú volt, aki biztos nem szegte volna meg a szavát.

Az anyóka és a hercegnő, ujján a királyfi gyűrűjével, elmentek a király palotájához. Amikor a király meghallgatta őket maga elé hivatta a két fiát. Azok bevallották, hogy mit is tettek. A király tömlöcbe vetette őket.

A király és a királynő és az egész udvar a leggyorsabb hajóikon útnak indultak és kikötöttek ott, ahol a két gonosz testvére partra tette a királyfit. Az anyóka és a hercegnő, ujján a királyfi gyűrűjével is velük mentek. Sok-sok keresgélés után végül megtalálták a halász kunyhóját és benne a királyfit is.

A király és a királynő és az egész udvar örömkönnyekben tört ki, hogy életben találták a szeretett királyfit. A királynő, aki magával vitte a fia kedvenc ruháját, átöltöztette a királyfit aranyba és selyembe. Bár a ruhák szűkek és rövidek voltak, hiszen egy év alatt sokat nőtt a fiú, de így is nagyon csinos volt, amikor megkérte a szépséges királylány kezét.

A halász is jól meglepődött. Nem is gondolta, hogy a király fia az, aki neki dolgozik, akivel megosztja a kunyhóját.

– Lehet hogy királyfi, de annyi biztos, hogy ő volt a legszorgalmasabb fiú, aki valaha nekem dolgozott. – mondta a halász

– Valóban királyfi, és olyan nagyszerű, hogy ő fog uralkodni országunk felett, ha én már nem leszek. – mondta a király, miközben áldását adta az ifjú párra. Hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.