Brazil filmklub kategória bejegyzései

Brazil filmek kritikái, élménybeszámolói, leírásai.

Film: 3%

Közzétéve Szerző:
Válasz

3%Nos, ez esetben a filmklubbunkkal haladunk tovább, nem pedig az adótok 3%-át kuncsorogjuk. De jó is lenne, ha tehetnénk olyat, de még egyért se rimánkodhatunk, míg a köz számára nem válunk elég hasznossá. Ez most mellékes. Maradjunk a 3%-nál. Ez egy filmsorozat címe. Brazil sc-if sorozat, amit a Netflixen adnak, szóval Netflix produkció. Azt hiszem így hívják ezeket. Nem olyan híres, mint a Stranger things, de cserébe nem is olyan jó. Két évadot találtam belőle, és nem tudom, hogy akkor ez most befejezésre került, vagy nem, mivel pusztán az első 3 epizódot néztem meg eddig. Miért is? Azért, mert ha ráfüggök, akkor is dícsérni fogom, ha nem kéne. Jártam már így sok vacakkal. Ez a sorozat 8.0-ás IMDb értékkel villog, eszerint az eddigi legjobb film, amit eddig említettünk ezen a weboldalon. Nem rossz, az igaz. Szedjük össze, mik a rossz dolgok benne először is.
A zene. Irdalmatlanul rémes néhol. Amikor csak a háttérben elvan a zene, akkor jók vagyunk, de amikor a zeneszerzőből előtör ez eredetiség, akkor rettenetes dolgok következnek. Szájdigeridozás, ami szerintem a hosszanböfögés művészete, csellók nyekeregnek és egyéb szörnyű dolgok. A csellló hangja szép, de ebben direkt nyekeregtetik őket. Egyszóval: Szerintem a zene a leggyengébb pont. Néhol olyan zavaró, hogy átpörgetném a jelenetet.
Az indokolatlan rendezői fogások. Amikor csak azért nyomunk dutch tiltet, mert épp úgy fér bele mindenki a képbe, az már baj. Amikor a kameramunka átvált Office jellegűbe, az rémes tud lenni. Szerencsére már a legelején elkezdik hanyagolni. Dokumentarista jelleget adna a jeleneteknek, de olyan jelenetekben kerül elő, ahol ez messze nem indokolt.
A jelmezek. A világ egyik felében mindenki füligszaros és úgy öltözik, mintha a legyek ura utóforgatásán járna. Értem én, hogy retkesek, meg szegények, de itt azért túlzások vannak az öltözékekben. Ahol pedig gazdagok, ott a túlzások másik felét látjuk. Valahol egy costume designer elégedetten hátradől éppen, de ugyanúgy a kukába vágnám az egész embert, ahogy a hunergames zseniális designerét.
Ennyi elég is volt a negatív dolgokból. Néhol kicsit szájbarágós ez meg az, de túléljük. Még mindig nem amerikai a szint ilyen tekintetben.
A színészekkel nincs problémám. Mindenki jól játszik, a nők szépek, a gonoszak gonoszak és mindenki hozza amit kell. Lássuk a sztorit, ami zseniálisan eredeti:
Egy sötét jövőben a lakosság nagyrésze éhezik. Csak néhány kiválasztott emelkedhet fel a gazdagok közé, de ehhez próbára teszik őket…
Na jó, nem is olyan eredeti. A dagadtak viadalával együtt kb 48 ilyen plot jött ki az elmúlt évtizedben. Ez annyit mutat, hogy a srácoknak erre van igénye. Fiúkra az útvesztőben, vagy lányokra akik divergálnak, vagy ilyesmi. Ebben a sorozatban a helyzet a következő. Ha eléred a huszadik életévet megpróbálhatsz bekerülni a 3 százalékba, akik a gazdag és kiválasztott oldal (nevetséges ruhákban). Ha nem, akkor maradsz a 97 százalékkal és bohócnak öltöztet a costume designer életed végéig, de még éhezel is hozzá.
A sztori kegyetlensége, hogy itt nem öröklődik semmi. Igazságos, hogy mindenki esélyt kap, de így a szülők és gyermekeik elszakadnak egymástól. Most azt gondoljátok, hogy simán okés, ha a gyereknek jó és elszakad a családtól. De mi a pálya, ha apa kerül be a tutiba és a kisgyerek kintmarad a nyomorban?
Térjünk rá erre a próbára, mert a történet gerincét ez adja. Valójában egyféle felvételi eljárásról van szó. Szűrik ki az embereket próbáról-próbára. Leülünk a sorozat elé és életünk állásinterjúja kezdődik. A tiniknek lehet hogy ez sci-fi, de a felnőtteknek ez rohadtul hétköznapi. Minden rohadt perce egy állásinterjú a sztorinak. Rendkívül érdekes tézisek is felvetülnek ennek kapcsán már az elején. Ha te kivágsz valakit egy interjúról, az neked csak egy döntés, de neki elpusztíthatod az egész életét. Bizonybizony, ilyen komoly dolgok történnek itt az interjúvolás során. Nekünk könnyű, mert van második és sokadik esély. Ebbe a 3 százalékba viszont csek egyszer lehet próbálkozni. És nem könnyű a szűrés. Szemét gazembernek vagy zseninek kell lenni a továbbjutáshoz. Főszereplőink között van mindegyikből.
Részről-részre megismerjük a szereplőink hátterét és motivációját. Szívünkhöz nőnek gonoszék és jóék is. Elkezdenek kibontakozni a szálak, melyek a háttérben szövődnek, hogy bonyodalomként előálljanak majd a storyline klimaxánál. Nem tudom elmondani, hogy megéri-e megnézni. A harmadik résznél úgy döntöttem, végignézem, ami azért nem rossz egy ilyen sorozattól. De ez van, kíváncsi vagyok a következő próbára, kiváncsi vagyok ki fog kiesni és kíváncsi vagyok, javul-e vagy romlik a sorozat.

Lehet hogy a 16. résznél visszatérek ide és leírom a véleményem, de valószínűbb, hogy ígyhagyom ezt a kritikát. Azt hiszem ennyiből lehet tudni, hogy kell-e ez a sorozat az időnkbe.

Gyorsértékelés:

Rendezés 5
Színészi munka 9
Történet 7
Élvezhetőség 8

Azoknak ajánlom, akik szerették a maze runner, hunger games, divergent és hasonló filmeket, a sorozatokat, továbbá azoknak, akik nem riadnak meg egy kicsit beleélni magukat a történetbe, együtt lélegezni a szereplőkkel. Enélkül ez nem lesz élvezhető.

Film: O Shaolin do Sertão

Közzétéve Szerző:
Válasz

O Shaolin do SertãoBe kell valljam, hogy imádom a kung-fu filmeket. A kung-fu vígjátékokat is imádom és a kung-fu paródiákat is. Még mindig tudok kacagni a Részeges Karatemester poénjain és rajongok Stephen Chow munkásságáért. Amikor megláttam az O Shaolin do Sertão borítóját, ezzel a balfékkel ahogy kung-fuskodik a számár hátán egyből elhatároztam, hogy ezt megnézem. Többször bebizonyosult már, hogy a brazilok humora és az enyém között van különbség, de a kung-fu az kung-fu, erre nem lehet nemet mondani.
Főszereplőnk és a filmben megannyi másik karakter egy nagy balfék. Megszállotja a shaolin kung-funak, a sárkánynak, a kínai harcművészetes dolgoknak, de a probléma az, hogy ő nem harcos, nem kínai és semmi köze a kung-fuhoz. Vagy talán mégis? Ez a szánalmas, de kedves figura hamar a szívünkhöz nő. Aluízio Li sokat ábrándozik epikus harcokról és Anésiaról, akit a bájos Bruna Hamu alakít. Természetesen a fiú életét csalódások sora kíséri, egészen addig, amíg végre rá nem talál mesterére. Vagyis mester helyett egy kóklerre, aki pénzért még arra is hajlandó, hogy a szárnyai alá vegye ezt a szerencsétlent. Klassz tanulós montázs következik, aztán pedig kiderül, hogy milyen messzire jut főhősünk a kellő szorgalommal és elszántsággal. A film akciójelenetei rendkívül jól el vannak találva, egyszerre izgalmasak és humorosak, látványosak és bénák. Tehát Halder Gomes rendező valamit jól csinált. A filmben akad minden, ami kellhet egy középszerű vígjátékba. Pukis poén, viccesen viselkedő meleg, vicces alkoholista és vicces bolond. A humor ahhoz képest konszolidált, hogy mennyire el lehetne vele szállni pár jelenetben, ezért azt tudom mondani, hogy gyerekeknek is nézhető a film. Tegyünk rá mondjuk egy 10+ karikát, ha létezik olyan. Kellemes időtöltés, bárgyú komédiázás. Semmivel sem kevesebb, mint egy Austin Powers, vagy Jack Black pankrátoros mozija, vagy a többi hasonló kategóriájú film. Látszik rajta, hogy nem szálltak el a kölségvetésben, de ennek ellenére igényes munka a film minden jelenete. Mondjuk nem egy Gyűrűk Ura, szóval nehéz is lenne elrontani. Edmilson Filho, a főszereplő inkább stand up comedistként ismert, de remekül játsza a hülyét ebben a filmben, az tagadhatatlan. Nem tudok többet írni a dologról azt hiszem. Egy kis bárgyú humor egy könnyed alkotásban. Nem nevettem rajta annyit, mint egy jóféle Singham-on, pedig az nem is vígjáték. Ettől  függetlenül az O Shaolin do Sertão klassz ifjúsági film féle.

 Gyorsértékelés:

Rendezés 7
Színészi munka 7
Történet 7
Élvezhetőség 6

Azoknak ajánlom, akik szeretik a kung-fu paródiákat, vagy azoknak, akik szeretnének elütni majd’ két órát egy nagy tál chips-szel az ölükben a hétvégéből. Semmi mélyenszántó, semmi szomorú. Egy kis kikapcsolódás.

Film: Motorrad

Közzétéve Szerző:
Válasz

A Motorrad című film a sok véres jelenet miatt csak 16 éven felülieknek ajánlott, a színvonala kapcsán pedig csak az ellenségeimnek javasolnám megtekintésre.

Lássuk, mitől is lett ilyen jó ez a motohorror. A színek annyira le vannak tompítva, hogy ehhez képest a Logan egy Looney Tunes. Természetesen cserébe olyan unalmas, hogy a színtelenség altató hatással bír a művésziség helyett. A film elején nem kell aggódni a nyelvtudás vagy a felírat miatt. Majdnem negyed óra telik el, mire valaki végre megszólal a filmben. Utána se kuruttyolják végig, nem kell aggódni. Akad pár plot hole itt-ott-mindenütt. A crossmotorral lopakodás része például számomra furcsa. Én legalábbis felébrednék rá, ha az ajtómban leparkolna egy motorosbanda. Sajnos nem értek a motorokhoz. Biztos vagyok benne, hogy aki igen, az a film minden pillanatát jobban élvezi majd, mint én. Nomindegy. Lássuk a felállást. Sok fiatal vidám motoros a semmi közepén tök jól érzi magát. Mindannyian menők és vagányak. Tutibiztos horrorfilm alap. Innen nehéz elrontani. Húsz percnél még mindig nem történt semmi, csak a rendező fitogtatta zsenialitását. Amúgy tényleg jó a rendezés ha szakmailag nézzük. Kitanulta a sulit a hapsi. A plánok, a snittek jók, de néha kicsit olyan mintha túl sok ötletet szeretne pár másodpercbe beleerőszakolni. Fel óránál csapunk bele a lecsóba a sztorival, addig felvezetés van, semmi cut to the chase. Ez nem rossz egy másfél órás majdnem horrorfilmtől. Kicsit megismerjük a karaktereket mielőtt sorban meghalnak. Szerencsére egyiknek sincs semmilyen jelleme, semmilyen karaktere, csak egy rakás ugyanolyan nímand, meg egy szőke XX kromoszómás nímand, meg egy fekete XX kromoszómás kicsitsemgyanúsan öltözködő és viselkedő nímand. Általános dolog. Az viszont gond, hogy tizedjére állítottam át fél óra alatt a hangerőt. Aki szinkronnal nézi az örülhet. Amikor beszélgetnek halkan beszélnek, amikor a motorok vagy a zene beindul, akkor letépi a fejem a hangerő. Jumpscare esetében ez jó, de hogy az egész film így cikkcakkol az zavaró. Majd ha szinkronizálják valamilyen nyelvre akkor jobb lesz.
Főhőseink láthatólag a világ legbeszaribb motorosai. Jön négy gonosz motoros és mind a hat (vagy hét?) jófiút körbekergetik a világon. Természetesen 319 különböző szögből nézzük mindezt, hogy unalmas legyen, hogy semmi sem történik, csak motoroznak egymás után. A kamerarángatás mennyisége meghaladja a Blairwitch projectét. Az ember mármár hálás, amikor valakit elkapnak. Igen, természetesen egyesével számolnak le a szereplőkkel, és közben a főszereplő, aki még a többinél is betojibb úgy hozzánő a szívünkhöz, mint egy pattanás. A gyönyörű nők is annyira szimpatikusak, hogy az ember már várja mikor kerülnek az ellenség kezére. A kötelező vetkőzősjelenetek persze megvannak a filmben, ezért is kell, hogy a lányok is velük tartsanak motorozni. Menekülési alapelv, hogy ahelyett, hogy elmotoroznának a sunyiba és megmenekülnének, bemennek minden utolsó lepukkant bódéba, vagy belehajtanak a buggyval a tóba. A készítők zseniálisan másolják az americana horrorkliséket. A hangosodó zene utáni elnémítás csodálatos kombinációja annyiszor van benne a motörradben, hogy a screenjunkies egy fél honest trailert meg tudna vele tölteni.
Imádnivaló jelenetek kergetik egymást. „Elbújok a sötétben, meggyújtok egy fáklyát. Jól van, akkor én megkéselem kétszer az ajtót, mielőtt megpróbálkoznék a kilinccsel.”
Az egyik fiúnál még pisztoly is van, de inkább végignézi, ahogy az egyik társát felgyújtják, minthogy használná. Lehet otthon hagyta a golyóit.
A film kétharmadához érve már sejthető, hogy ha nem történik valami fordulat, akkor ez bizony „elpazarolt idő” kategóriájú alkotásról van szó. Spoiler: Nem találtam olyan fordulatot, amit akár egy ásítással is értékelhettem volna. De legalább a zenéje jó volt. Csak viccelek. Olyan gyenge zenéje volt, hogy egy hároméves pospival leszintetizátorozza.
A snassz befejezésre megpróbálunk rátenni egy lapáttal, hátha frappáns lesz a vége, de valójában csak egy elkeseredett kapálózást látunk, ahogy az alkotók le akarják nyomni a torkunkon, hogy ez a film igenis több, mint aminek látszik.
Valahol ül egy rendező és a saját vállát veregeti ezzel a filmmel kapcsolatban. Mindent beletett, amit egy filmművészetin meg lehet tanulni. Én is megveregetném a vállát, de úgy, hogy többet ne tudjon scriptet venni a kezébe.

A filmet azoknak a 13 éves unatkozó motormániákus fiataloknak ajánlom, akik soha életükben nem láttak még semmilyen mozgóképet, ezért még akár ezt is élveznék.

Gyorsértékelés:

Rendezés 7
Színészi munka 5
Történet 2
Élvezhetőség 3

Remek kísérlet az amerikai filmgyártás lemásolására. A trailerig egészen jól is sikerült a dolog. Az valóban elment egynek. A gond az, hogy minden érdekes jelenetet le is lőttek benne, ezért ez az üres film még üresebbé vált azzal, hogy elővigyázatosságból néztem egy trailert előtte.

Film: Vazante

Közzétéve Szerző:
Válasz

Ez a film betekintést nyújt a 19. század eleji vidéki Brazília életébe. Ne számítsunk a Váratlan utazás hangulatára. Ez egy nagyon szép, de merőben szomorú film. Mivel az összes felvétel fekete-fehér, kissé Jancsó Miklós hatvanas évekbeli munkásságának hangulata jutott róla eszembe. Más kaliber a film természetesen, hiszen a Vazante 2017-es. Minden kép gyönyörű, minden jelenet nagyon erős. Kicsit lassú a menete a hosszú snittek miatt, de ha az ember épp nincs sietős, vagy akciófilmes hangulatában, akkor ez nagyszerű hatást ér el.

vazante

Egy farmon játszódik a történet nagyrészt. Már az elején láthatjuk ahogy a láncra vert rabszolgákkal megérkezik Antonio, hogy felesége halálhírét megkapja. Ez nagyjából előrevetíti, hogy milyen a film hangulata. Nem árad belőle a vidámság, de az élet sem egy Jack Black mozi. És ennek a történetnek nagyon élet szaga van. Ahogy nézem átélem a régi időket. Azt, hogy számukra mi volt az élet rendje hajdan. Különösnek kellene éreznem a rabszolgaságot, a rusztikus nihilt, de a film úgy adja át, mintha ez mindig is természetes lett volna. Kiváló munkát végzett ilyen tekintetben a teljes stáb. Az operatőr képeiben elmerengünk, mintha csodás fényképek lennének, a történet alakulásával pedig hamar a középpontban lévő fiatal lány pártjára állunk, aki ha számunkra rémes, de az akkori korszellemhez mérten egészen átlagos sorsot él meg.

És itt megismétlem. A film legnagyobb értéke, hogy természetesen mutatja be az akkori sorsokat, ami pedig lehetetlennek tűnik. A romantikus szál olyan elcsépelt, hogy még Jet Li is feldolgozta a témát, de még mindig jó. A rabszolgafiú és a fehér lány egymásba szeretnek. Ketten együtt nincsenek annyi idősek mint a férj, aki ennek nem örül. Nem akarok spoilerezni kavarog még a sztori.
Láthatunk rabszolgákat elszökni, betekintést nyerünk a senzala életébe, a munkába, a konyhába, az ágyba, az élet minden szintjébe. És az akkori életben nem sok igazságosság volt, úgy tűnik. Mégsem olyan felkavaró a történet, mint az Amistad volt mondjuk. Nem akarok áltatni senkit: ha happy endre várunk, akkor nincs érdelme két órán át reménykedni. Sokkal reálisabb ez a film annál.

Azoknak ajánlom, akik szeretik például a Jane Eyre filmeket, vagy a hasonló kosztümös alkotásokat, mint a Büszkeség és Balítélet, de mégis érdekli őket a Brazil történelem. A színek hiányában más a film hangulata, de mégis úgy érzem, a fentiekhez tudnám hasonlítani; Lehongoló, de szép.

Gyorsértékelés:

Rendezés 8
Színészi munka 8
Történet 6
Élvezhetőség 7

Zárásként annyit tudok mondani, hogy a film megtekintése után tessék venni egy mély levegőt és rákeresni a neten Luana Nastas és Adriano Carvalho egy közös fotójára a vörös szőnyegen. Különös érzés lesz.

Film: Mestre Bimba – A Capoeira Iluminada

Közzétéve Szerző:
1

Azért vettem elő ezt a dokumentumfilmet, mert nemrégiben beszélgettünk Mestre Bimba szekvenciáiról. Talán tudjátok, talán nem, de ez nyolc alapvető szekvencia, amiket a Mestre az iskolájában tanított a capoeiristáknak és nagyon fontos alapjait képezték a capoeira regionalnak. A sok forrás sok variánst szült idővel, ezért arra jutottam, hogy a legcélszerűbb az lenne, ha úgy eleveníteném fel a tudásomat a szekvenciákkal kapcsolatban, hogy megnézem, benne vannak-e ebben a filmben. A filmet is régen láttam, a szekvenciákat is régen tanultam. A film legelején már a készítők felsorolásánál a Bimba szekvenciákat láthatjuk felülnézetből. Sajnos így elég nehéz ellesni őket, de nem baj. 78 perc csupán a teljes film. Úgy döntöttem, tanulok egy kicsit, megnézem újra.

Pár idézet és a bevezető után a mesterek szólnak pár szót, majd egy gyönyörű montázs jön mindenféle régi rodákból, tele balaokkal, kombinációkkal. Hajlamosak vagyunk elfelejteni így a 21. század feléhez masírozva, hogy régen milyen is volt a capoeira. Ami egyből szemet szúr, hogy mindenki fehérben capoeirázik, ahogy Mestre Bimba iskolájában kötelező volt. Mestre Pastinhánál ez máshogy  volt megkövetelve, de a világ legtöbb csoportjában az egyenruha most is fehér. Nálunk egyre többször fordul elő, hogy több a diák, aki mindenféle színes ruhákban edz, mint azok, akik egyenruhában vannak. De a kezdőktől persze nem is várhatjuk el, hogy talpig fehérben legyenek, ahogy a haladóknál is gyakran előkerül edzéshez a sok színes rendezvénypóló és csak az igazán fontos alkalmakra öltöznek fehérbe. A montázs videói között előkerül egy pár pillanatra a maculele is, ami külön csodás, mert én személy szerint nagyon imádom. A capoeira tiszta, klasszikus alakjában tárul elénk. Abból a néhány mozdulatból áll, amiket akkoriban tanítottak. napjainkra rengeteg új mozdulat került a capoeirába. Egészen más, ami akkoriban zajlott a rodákban. Néhol még most is úgy capoeiráznak, mint ezeken a felvételeken.

A klipszerű kezdés után a film komolyra fordul, antropológiai és történelmi szempontból kezdjük el megközelíteni a capoeirát és az afro-brazil kultúrát. Az ember elvész a soksok régi felvételben és közben különféle kutatók és mesterek mesélnek a capoeiráról és Manoel dos Reis Machadoról. Mestre Bimba életét egy másik cikksorozatban fogjuk tárgyalni. Elég annyit leszögezni itt, hogy Bimba szellemi teljesítményét is dícsérték a filmben, azt hogy edukácionálisan közelítette meg a capoeirát és így tudta elkezdeni annak az intézményesítését, legalizálását. A dolog nagyon dokumentarista jelleget ölt, majdhogynem száraznak mondanám, aztán valahol a film felénél elkezdenek a mestrek sztorizgatni, sőt, láthatjuk is játszani együtt őket az eredeti négy fal között, ahol Mestre Bimba oktatott hajdan. Lenyűgöző élmény. A film sokkal személyesebb hangvételűvé válik.

A Mestre Bimba – A Capoeira Iluminada 78 perc hosszú. Muniz Sodré „Mestre Bimba- Corpo de Mandinga” című könyve alapján készült 2005-ben, Luiz Fernando Goulart rendezésében. A számtalan archív felvétel értékes alkotássá teszi minden capoeiristaszámára és az egyre személyesebbé váló hangvétel egy kicsit közelebb hozza nekünk Mestre Bimbát, az örökségét. Akit érdekel a capoeira vagy a brazil történelem, annak nagyszerű élmény lesz ez a film, tele csodás capoeira dalokkal és kincset érő felvételekkel. Akit nem foglalkoztat mindez, egy kis időt az is rászánhat, hogy többet megtudjon a capoeiráról és annak történelméről.

Mestre Bimba - A Capoeira Illuminada