A brazil népviselet és egy furcsa hangszer

Előre le kell szögezzem, hogy ez nem egy átfogó írás lesz a viseletről és az összes afro-brazil hangszerről. Egyszerűen reflektálok egy bejegyzésre, amit a facebookon találtam.


A Navalha Libertaria nevű közösség tárta elénk Joaquim Cândido Guillobel
két kis festményét, alatta egy hosszas, zengzetes elmélkedéssel. Nem akarok kritikát megfogalmazni a dologról, inkább mutatom a két képet (utolsó kettő) és még sokkal többet is ennek a neves építésznek és kutatónak a tarsolyából:

Egyértelműen a teljesség igénye nélkül másoltam be pár alkotását. Sokkal többet találtok tőle, címekkel együtt EZEN a lapon. A művész életrajzából láthatjuk, hogy a gyűjtemények bár az 1820-as évek elején jelentek meg, az ábrák nagy részét 1814-ben készítette azzal a szándékkal, hogy a helyi népviseletet örökítse meg. A teljes kötetekre nem találtam rá digitalizálva, de pár oldalt itt megtekinthettek belőlük csodás felbontással.

Egyértelmű, hogy sok néprajzkutató hivatkozik ezekre az ábrákra és hogy számos szakmai megállapítást tehetünk a képekből kiindulva. A ruhák anyaga, a festésben domináló kék és a festetlen fehér ruhák mind külön könyveket érdemelnek. Hazánkban például a kékfestést méhviasszal és az indigó nevű növénnyel csinálták. Valószínűleg Brazíliában is hasonló eljárásokat alkalmaztak. A megfelelő időben lehet hogy a viseletekről fogok írni egy részletesebb cikket, de lássuk be, hogy ez egy olyan tág témakör, mint a brazil gasztronómia.

Mindenesetre az ábrákhoz visszakanyarodva érdemes megtekinteni a portugálok és a rabszolgák ruháit is, de amit leginkább kiemelnénk most, az az utolsó két kép, melyeken árusokat láthatunk hangszerrel a kezükben. A berimbau használatáról a feljegyzések igen sekélyesek, de az ábrákon láthatjuk, hogy 1814-ben biztosan használtak berimbaut a rabszolgák. A képen látható fekete árus éppen arra használja, hogy a hangjával a lehetséges vevőket maga köré gyűjtse. Semmiben sem különbözik a megoldás a family frost napjainkban is használt hívószignáljától.

Bizonyára már mindenki az utolsó képnél nézelődik, amelyen egy nagyon izgalmas hangszert látunk. Hajdan úgy nevezték, Viola q. tocao os Pretos. Ez annyit jelent, hogy olyan gitár, amin a feketék játszanak. Joaquim Jose Codina 1780 tájékán számolt be ezen a néven az ilyen hangszerekről, de már jóval előtte is ismert volt a létezésük. Guillobel háromszor is újra lerajzolta az itt is látott képet, de a hangszer nem sokat módosult az ábrákon. A lelkes capoeiristák napjainkban persze egyből úgy hivatkoztak az újra-felfedezett hangszerre, mint sokhúros berimbaura, de ha a szaknyelvet szeretnénk követni, maradjunk inkább a „viola d’ Angola” elnevezésnél, amely bár pontatlan kissé, de ha a franciasaláta kifejezést pironkodás nélkül használjuk a majonézes katyvaszra, akkor Jean – Baptiste Debret terminológiáját is használhatjuk nyugodtan erre a hangszerre. A Berlini Etnológiai múzeum gyűjteménye egyértelműen megmutatja a hangszer afrikai eredetét. Másfelől az ábrák és néhány fotó tanulsága szerint Brazíliában is készültek ilyen hangszerek a rabszolgák köreiben. Bár mára már feledésbe merültek és csak „sokhúros berimbau”-ként beszélünk róluk, mint valami mendemondáról, mégis készültek ilyen hangszerek Brazíliában és zenéltek is velük a rabszolgák. Ha valaki szeretne jobban elmerülni ennek a hangszernek a történelmében, annak ezt az esszét tudom ajánlani. Nyilván jobban összeállna a kép, ha mindent leírnék itt, de a lényeg, hogy láthatjátok a képecskéken a népviseletet és most már tudjátok, hogy ez a hangszer is létezett hajdan és két kontinensen is játszottak rajta.

Pandeiro tulajdonosoknak

Volt már szó és lesz is még a pandeiro (tamburin, csörgődob) szerepéről a capoeirában, pandeiro zsenikről, történelemről és ritmusokról is, de most egy kicsit nézzünk szét a hangszer gondozásának háza táján.

cikkcakkmodszer

Hogyan hangoljuk a pandeirot? Az első és legfontosabb dolog, hogy a gyűrű körül mindenütt egyformán feszítsük meg a bőrt, ne legyen felemás a csavarok húzása. Sokan az óramutató járását követik, mások a jobb, de bonyolultabb cikkcakk módszert alkalmazzák, ami során a szemközti  csavarhoz megyünk, majd vissza a az előző mellé, így folyamatosan és egyenletesen terheljük a dobbőrt. Nem egyszerű, de ami igazán fontos, hogy egyenlő arányban feszítsük meg a dobbőrt az összes csavarnál. A hangolókulccsal csak apránként állítsuk egyessével a csavarokat ahelyett, hogy többet csavarnánk egyen és úgy mennénk végig rajtuk. Inkább több körben feszítsünk mindegyiken egy keveset sorban. Amikor egy körnek a végére értünk, nyomjuk meg a bőrt, vagy csapjunk a közepére határozottan és utána nézzük meg a hangszínt. Ettől kicsit engedni fog és ezután meghallgathatjuk, milyen is lesz a hangja valójában.

pandeiro

A hangmagasságot a céljainktól függően állítsuk be. Ha egy vastag bőrű fa keretes  nagy átmérőjű pandeirot hangolunk, a mély hangok szólnak szépen rajta, másfelől viszont egy műanyag bőrös pandeiro esetében a magasabb hangok hangzanak természetesebben például a szamba ritmusokhoz. Egyéni ízlés kérdése a hangolás. Hamar megtaláljuk, hogy a saját pandeironknak milyen hangszín a legjobb. Minél nagyobb az átmérője, egyértelműen annál mélyebb hangokra tudjuk majd behangolni. Egy adott átmérőjű pandeiro nagyjából 2-3 zenei hang tartományban hangolható, amennyiben pontosan akarjuk zenei hangra hangolni. Ilyenkor jó észben tartani, hogy a capoeira dallamokban a C a tonikus hang, mely fölé ha hangolunk, akkor a D, E, G hangokat, míg lefelé az A hangot célozhatjuk meg. Nagyon ritkán a ladainhák mol hangszínben, A-ra épülve kerülnek előadásra, de ez egyre kevesebbszer hallható a rodákban. Mondhatjuk, hogy a C-re hangolva járnánk a legjobban, de a roda és az ének mindig a gungához igazodik, aminek a magas hangját kellene tökéletesen (a tim-et) behangolni, hogy a pandeiro ne legyen disszonáns a fent említett hangolásában. Arról nem is beszélve, hogy mint korábban írtam, nagyon jó esetben 3 hang közül választhatunk. Mivel a H az F és a felső A nem játszanak, a lehetőségeink máris sokkal szűkösebbek.
Kevéssé vájtfülűeknek azt javaslom, kényelmes, kellemes hangszínt keressenek maguknak a pandeiron, anélkül, hogy túlfeszítenék.

Most, hogy ezzel megvagyunk, nézzünk meg egy egyszerű trükköt, amit mind bőr, mind szintetikus bőr, és bármilyen pandeiro esetében szokás alkalmazni a rezonanálás csökkentése végett. A ragasztószalag. Belülről szokták felragasztani és mindenkinek más-más forma válik be az ízlésétől és hangszerétől függően. Jó füllel és sok türelemmel elkészíthetjük a saját verziónkat, hogy méginkább nekünk tetszően szóljon a pandeiro. Mivel ezt a különbséget leírni nehéz, inkább egy gyors példavideóval világítanék rá a ragasztószalag hatására:

Vigyázzunk a ragasztószalaggal, mert ha nehéz eltávolítani, felsértheti a bőrt, kiváltképp, ha az természetes bőr.
A csörgők nem mindig hozzák azt a hangot, amit várnánk tőlük. Néhány pandeironál szűkösen, egy sornyi van belőlük, alig szólnak, míg néhány duplasoros modellnél olyan hangosan csörögnek, hogy az ütés maga nem is hallatszódik a bőrön, csak a csörgés. Ez is ízlés kérdése, hogy ilyen téren ki mit szeret jobban. A sárgaréz csörgők egy tökéletesen elkészített hangszeren nem szorulnak variálásra, de néhány pandeiro játékos szeret módosítani a saját csörgőinek hangján. Gyárilag is készítenek tompítókat, ezek a csörgő két külső oldalára kerülnek, ezzel azok mozgását korlátozva, kontrolláltabbá téve a csörgés idejét és halkítva magát a csörgést. Azoknak, akik szeretik, ha hangosabb a dob, mint a csörgők, ez egy jó módszer ennek a megodására, ha gyárilag nem is így készült a pandeiro. Akiknek nem jutott eredeti tompító, azok vághatnak ki maguknak, a röntgenfilm anyaga például kiváló hozzá.
A következő trükk a méhviasz. Ezzel óvatosan kell bánni, csak természetes bőrök esetében alkalmazandó, hiszen a műanyagnak nem segít. Olyan bőrök esetén szokták felvinni, amelyeknek túl sima a textúrája ahhoz, hogy végigpergessük rajta az ujjunkat. Nagyon kicsi mennyiséget kell felvinni és a felesleget alaposan letörölni. Ettől az ujjunk jobban megtapad a bőrőn, ezzel könnyítve meg a pergetést. Néhányan úgy vélik, ez egy természetes védőréteget is képez a bőrnek, de ez kérdéses.
LP PandeiroHogyan tároljuk a Pandeirot? Egy fontos dolog, főleg a természetes bőrű pandeiroknál, hogy le kell engedni őket, ha eltesszük, hiszen a feszességtől idővel torzulhat a fa, vagy akár a bőr maga is megnyúlhat. Ha leengedjük amikor nem használjuk, a bőr élettartama megnő. Javasolt kemény tokban tartani a pandeirokat és vigyázni, nehogy megütődjenek a csörgők, ami azokat és a vázat is tönkreteheti. Sokunknak nincs pandeiro tokunk, de érdemes megoldást keresnünk, főleg ha tényleg fontos számunkra és értékes a pandeironk.
A bőrökre nem csak a hőmérséklet van hatással, mint azt mindannyian sejtettük, de a levegő páratartalma is módosíthatja azok hangját. A kecskebőr a száraz levegőn feszes és rideg lesz, míg a magasabb páratartalmon puhább, rugalmasabb lesz, ezzel is megváltoztatva a pandeiro hangzását. Játék közben nem tudjuk elkerülni ezeket a dolgokat, de egy zárt tokkal a tárolás idejére megkímélhetjük a bőrt mindettől.
A bőrcseréről egy kis videót teszünk be Eduardo Silva-tól, aki Jorginho do Pandeiro unokája, majd pedig egy másik videót is láthattok a csörgők cseréjéről. Sajnos magyarul még nem készültek ilyen videók, de igyekszünk készíteni legközelebb, amikor szervizelünk. Kellemes zenélést kívánunk mindenkinek!

 

És a másik videó:

Mindenkinek azt kívánjuk, hogy leljen sok örömet a zenélésben!

A bateria hangszerei 2.

A bateria hangszerei 2

Mint ahogy korábban kifejtettük, a bateria több elemet is tartalmaz. A cikk első felében  a berimbau-ról olvashattunk. Most pedig lássuk a többi hangszert.

Pandeiro
A neolitikus korszak óta az eszköz jól ismert és népszerű Ázsiában, Afrikában és Európában, de fennáll annak a lehetősége, hogy már létezett a paleolitikus korszakban is.
Méretei: 10-12 hüvelyk átmérőjű lehet. Keretétől függően általában kör alakúak de előfordulnak négyszögletűek is. A pandeiro előde a Portugáliaban és Spanyolországban használt adufe nevű négyszögletes kézi dob. A pandeiro fejét fém perem és állítható szorítók biztosítják az egyszerű hangoláshoz. A pandeiro tartalmaz egy fém tuning kulcsot, amely a körülvevő bilincsek meghúzására és lazítására szolgál, megváltoztatva a pandeirora húzott bőr feszességét. Minél feszesebb a bőr, annál magasabb élesebb hangot ad. A bőr általában kecskebőrből készül.

pandeiro

Pandeiro

Néhány említésre méltó zenész.
Marcos Suzano. 1963-ban született. Kamaszként a rock szerelmese volt. Az utcai karneválokon tetszettek meg neki az ütőshangszerek és végül a pandeiro volt az amin elkezdett játszani. Közgazdász diplomát szerzett és kutatást végzett az afrikai ritmusokról. Pályafutása során sok híresség mellett zenélhetett . Többek között Zizi Pot, Água de Moringa, Carlos Málta és Pife Muderno, Marisa Monte, Zé Kéti, Gilberto Gil, Ney Matogrosso. Több lemezt is kiadott. A Percpan fesztivál vezetője .

Jorginho do Pandeiro (Jorge José da Silva) 1930-ban született, zenész családban. Hét éves korában édesapja (a hegedűművész Caetano José da Silva) mellett játszott. Zenei pályáját 14 évesen kezdte el a Tamoio rádiónál az Ademar Nunes zenekar tagjaként. A choro carioca egyik legnagyobb képviselője. Számos tevékenységet végzett Jacob do Bandolim mellett, ami a legnagyobb sikereket hozta számára.

Celsinho Silva 1957-ben született. Jorginho do Pandeiro fia és Dino unokaöccse. Pályafutását 1976-ban kedte a Conjunto de Choro Os Carioquinhas-ban. 1978-ban alapította a Pingo D’Água Node zenekart. 1979-ben a Camerata Carioca első felállásának része volt, Radamés Ignattali és Joel do Nascimento mellett. 2000-es létrehozása óta a Portable School of Music pandeiro oktatója.

 

Atabque
Az egyik legfontosabb hangszer a capoeirában. Jacaranda fából készül. Borjúbőr borítja a felszínét. Egy kötélrendszer fut át a dobtesten amely a bőr feszességéért felelős. A gyűrű tartja kötelet és körülveszi az atabaque egész héját. Az ékek a gyűrűk megfelelő helyen tartásáért felelősek. Ezt az egészet egy állványra tesszük. Ez általában ugyanolyan fából készül mint az atabaque.
atabaque

Agogó
Angolul harangot, gongot jelent. Eleinte a Joruba törzsek használták Afrikában, Nigériában. Használják mind a Capoeirában és a szambában.
Kialakítása ‘U’ alakú.Lehetnek 1-4 harangból állóak. A capoeirán belül egy kisebb és egy nagyobb harangból áll össze a hangszer. A kisebb magasabb míg a nagyobb mélyebb hanggal bír. Készülhet fémből és fából egyaránt. Egy bot hozzáütésével szólaltathatjuk meg. Az agogo követi a pandeiro és az atabaque ritmusát. Az agogo-t oly módon üssük, hogy az a többi hangszer hangját ne fedje el.agogo

Reco-reco
Más néven kaparó. Afrikai eredetű hangszer ami bambuszból vagy fából készül. Henger    testű, vésett rovátkákkal a tetején. Fabottal ütik, kaparják így zenélnek rajta. A hangszer alján egy lyuk található aminek a funkciója a különböző tónusok elérése. A hangszert számos Brazil zenei műfajban használják mint például a Capoeira és a Szamba.
reco-reco

Berimbau Ritmusok

Nyitott hang. A cabaça eltávolítva a testtől. Lehet mély (don/dom/tam), ha az araméhez nem ér hozzá a dobrao. Lehet magas (tim/dim), ha a dobraot hozzányomjuk az araméhez. Zárt hang. A fentihez hasonlóan lehet magas vagy mély , de ilyenkor a cabaça a testhez ér, így tompul a hang.
A dobrao lazán ér hozzá az araméhez, a cabaça zárt. (Tchi/csi)
Nyolcadok – a két hang összesen olyan hosszú, mint a fenti negyedhangok. Lásd: tá és a titik
Szimpla nyocad hang.
Kötés, a dobraot a mély hang indítása után nyolcad ütemmel hozzáérintjük aza raméhoz, ezzel magas hangra váltva, további ütés nélkül. Csak Iunában vagy szólókban használjuk.
Negyed szünet (egy ütemnyi)
Nyolcad szünet (fél ütemnyi)
Ütemjelző. Négy blokk egy ütem.

A legrégebbi ritmusnak tartják. Általában lassan játszák és az a berimbau játsza, amelyik elkezdi a zenélést a rodában. (Gunga)

Más néven invertált angola ritmus, hiszen a tim és tam felcserélésével jön létre belőle. A medio berimbau játsza az angola rodákban, míg a viola pedig szólózik vagy a Gunga ritmusával tart.

Viszonylag gyors, a játékban borítások, gáncsok és egyenes rúgások is előfordulnak, míg ez a ritmus szól.

Régen arra használták, hogy figyelmeztessék a rodában lévőket arra, ha valakinél kés van. Manapság különleges játéktípusokhoz használják, mint például a Jogo de Dinheiro. Ez a ritmus szolgált a Hino do Capoeira Regional da Bahia-ként is, tehát Mestre Bimba iskolájában az edzések végén ez szólt, míg a tiszteletüket kifejezték.

Régen figyelmeztetés volt a hatóságok érkezésére, manapság a rodák összehívására szokták használni. Az ügető lovak hangját próbálják utánozni a berimbao játékával.

A szambakör ritmusa.

Közeli, nyugodt játék. Nálunk kontakt és ginga nélkül kell játszani.

Banguela, vagy Benguela. (Erről később fogunk részleteiben értekezni) Közepesen gyors, megfontolt, közepesen alacsony játék, amit a roda felvezetésére, vagy megnyugtatására használnak. Gyakorlórodáknál szoktuk használni.

Másnéven São Bento Grande de Regional, vagy csak egyszerűen Regionalként is szoktuk emlegetni. Gyors, robbanékony ritmus. Mikor ez szól, általában egy berimbau és két pandeiro alkotja a hagyomány szerint a bateriát.

Ezt a ritmust is Mestre Bimbának tulajdonítják. nincs hozzá külön játékstílus társítva. A mester általában edzéseken és nemhivatalos rodákban játszotta manapság néhol a jogo de navalho ritmusaként ismerik.

Mestre Bimba egyik ritmusa. Arra használta, hogy máshonnan érkezett mestereket és tanítványaikat üdvözölje vele. Az alábbi variációit ismerjük:

Mestre Bimba a iuna madarak dala alapján készítette ezt a ritmust. Mindn sor két részre osztható, melyekből az első a mélyebb, a hím madár éneke, a vége pedig a tojó csivitelésére emlékeztet. Csak haladók játszhattak a Iuna rodákban. Ezt a ritmust a mester arra használta, hogy üdvözölje a tisztelt vendégeket, vagy olyankor, amikor bemutatták a cintura desprezadát, vagy a Bimba szekvenciákat. Iuna rodánál egy berimbau és két pandeiro játszik, nincs taps és ének. Napjainkban is az oktatók játéka, balaok és az ügyesség fitogtatása jellemzi. Nehéz ritmus, ne felejtsük el, hogy a sorok végén lévő mély hangok zártak.

Mestre Suassuna ritmusa, az azonos nevű játékhoz.

Mestre Canjiquinha ritmusa volt. A játék dinamikus, oladlsó rugásokban gazdag. (Ezt a kottát videók és weblapok alapján írtam le, jó esélye van, hogy a források hibásak és a négy Tam-mal kezdődik a ritmus és a sor legvégén van a két csi )

Másbéven Morte Do Capoeira, vagy Iuna de Angola. Mesterek temetésén és gyászoló rodákban fordul elő. Egy egyszerűbb és egy öszettet változat:

A bateria hangszerei 1.

A bateria hangszerei 1.

     A capoeira bateria nem más, mint a zenekar, mely a roda (ejtsd: ho’da) szélén kap helyet. A játék stílusát a bateria adja. Ez lehet egészen lassú (Angola) és akár nagyon gyors ritmusú (Sao Bento Regional). Több hangszerből áll össze. Általában három berimbau-ból, pandeiro-ból, atabaque-ból, agogo-ból és egy reco-reco-ból. Ez a felállás csoportonként és stílusonként eltérő lehet.
Úgy ahogy a roda-ban vannak úgy a bateria egészére is vonatkoznak szabályok. Többek között, tilos a bateria mögött elsétálni valamint a hangszert átlépni. Ezek megszegése tiszteletlenség mind a bateria, az axe és a capoeira egésze irányába. A batéria mellett az ének a capoeira jellegzetessége, mely szintén az afrikai gyökerekre vezethető vissza.

   Berimbau:
A zenekar legfőbb részét képezi és ez adja meg a kezdő ritmust.
Afrikai íjas, húros hangszer.
A verga körülbelül egy-másfél-két méter hosszú fából készül.  Leggyakrabban biriba fából, de előfordulnak bambuszból illetve tölgyből készített berimbauk is. A fa  héját eltávolítják és a lehető legsimábbra csiszolják, majd különböző mintákkal, motívumokkal ékesítik, festik .
Ezt bal kezünkben tartjuk a dobrao-val együtt.
A vergára erősítjük az acélhúrt (Arame) mely a hangzást adja. Az arame-t egy vékonyabb pálcával (baqueta) szólaltatjuk meg melyet jobb kezünkben tartunk.
A baqueta mellett kezünkben (ujjunkon) tartjuk az ún. caxixi-t amit fonással készíthetünk el. Bal kezünkben, két ujjunk között tartva a kavicsot (dobrao) szabályozhatjuk a hangot miközben a baqueta-val megütjük az aramet.
Egyfajta hangszóróként szolgál a tök (cabaça), amit a verga-ra és az arame-ra húzunk fel egy a tökre kötött madzag segítségével. A cabaça tetejére kb. 5-8 cm átmérőjü lyukat vágunk, de ezt a méretet a berimbau fajtája adja meg. (Lásd: A berimbau fajtái)  Ez szintén szebbnél szebb festést kaphat.
A hangszert függőlegesen tartjuk,úgy hogy a cabaça nyílása közvetlenül a has előtt legyen, így a rezonálás a testhez szorítva változtatható.

A berimbau fajtái:

  • Gunga: A legmelyébbben megszólaló berimbau. Ennél a legvastagabb a Verga és a legnagyobb a cabaça.
  • Medio: A gunga és a viola köztese. A hangszer részei közepes nagyságuak .
  • Viola: A legmagasabb hangú a három berimbau közül. A verga vékony a cabaça pedig kicsi. Szólózásra használják .