Az Orixák Bemutatása 5 (Oxum)

Oxum (Ochún, Osun, Oshun): Neve az Osun folyótól származik melynek ő a védőszentje. A folyó Nigéria nyugati részén található, Ekiti államban és áthalad Oshogbo városán. Halandó életében hercegnő volt. Ő volt az utolsó földön született Orixa akit Olodumare a teremtés iránti szeretetéből adódóan hozott létre.
Szintén egy közkedvelt Orixa, aki egyben a legfiatalabb istennő is. Egy igazán lelkes, érzéki és gyönyörű személyiség. Ő képviseli a nőiség szépségét a szerelmet s emellett a termékenység Orixája is.
Férfiakkal harcoló, matriarchizmus mellett álló egyéniség, aki a világ folyóiban és patakjaiban él. Az öröm a tisztaság és a jólét tükörképe, könyörületes és kedves.
Egy história szerint Oshun egy dobfesztiválon haladt keresztül amikor először találkozott, Xango-val, akivel azonnal egymásba szerettek. S mint korábban említettem ő volt a legszeretettebb párja. (Korábbi párjai Oba és Oya Istennő).

Dél-Nyugat Nigériában, az 1370-es évek óta 12 napos fesztivál kerül megrendezésre az istennő tiszteletetére. Ez nem más mint az “Osun Oshogbo fesztivál”
A fesztivált minden évben augusztusban tartják. A világ minden tájáról ellátogatnak az ünnep idejére és több ezer Oxum imádó teszi tiszteletét a ligetben. A fesztivál a Lwopopo nevű város 3 nap alatti megtisztításáról valamint az emberek és az Osogbo Királyság alapítói közötti összekapcsolásáról szól. Az ünnep kezdetén kerül sorra az “Ina Olojumerindinlogun” állólámpa megvilágítása is, mely tulajdonképpen egy fémből készült 16 tűztartó fémedényből álló szerkezet. Majd kezdetét veszi az “Ibroriade”mely a múlt uralkodói (Osogbo Ataojas-ok) felé irányult áldások, imádságok és a velük való összeolvadást jelenti.

Oxum szentélye.

Színei: sárga, aranysárga
Szám: 5
Területek: A folyók, édesvizek, patakok
Egyesületek: Lady of Caridad del Cobre ( kubai védőszentje)
Szimbólumok: Abebé; rézből vagy aranyból készített, kövekkel díszített tükör. Arany, sárga lepkék, arany, gyémánt, arany és sárga rózsa,
Ajánlatok: sütőtök, méz, fahéj, citrom, kókuszdió, sonka, csirke,
Asztrológia: Vénusz, Bika és Szűz
Chakra: Solar plexus, szívcsakra
Drágakövek: borostyán, gyémántok, birodalmi topáz, rutilált kvarc, citrin, arany beryl, sárga flourit
Hozzá hasonlító női alakok: Aphrodité, Vénusz, Freya, Lakshmi és a Szerelem más istennői.
Növények: napraforgó, citrom, sütőtök, fahéj

Kategória: Az Orixák, Vallás | Címke: , , , , | Hozzászólás most!

Zumbi Dos Palmares

A brazil történelem legnagyobb harcos alakja, Zumbi 1655-ben született. Halála, 1695 November 20, napjának évfordulója a mai napig a Fekete Öntudatosság ünnepe (Dia da Consciência Negra) Brazíliában és a capoeirista körökben is. Zumbi Dos Palmares néven is ismerték, talán a legnagyobb hős a capoeira történetében.

Kongó egyik ismeretlen királyának a lánya, Aqualtune hercegnő volt az anyja Zumbi nagybátyjának. Ganga Zumbának, így anyai ágról, Sabinán keresztül Zumbi királyi vérből való volt. Feltehetőleg a Mbwilai Csata után hurcolták a családját a portugálok Brazíliába. Ganga Zumba, fivére Zona és Sabina a Santa Ritai ültetvényre kerültek, ahonnan Palmaresbe szöktek.

Zumbi 1655-ben született, szabadon. A portugálok elfogták és egy misszionárius, António Melo atya mellé adták nagyjából hat éves korában. Az atya megkeresztelte Zumbit és a Francisco nevet adta neki. Zumbi nála tanult portugálul és latinul. A fiú végül 1670-ben elszökött és visszatért szülőföldjére, Palmaresbe. Huszas éveinek elejére már kiemelkedő harcos és stratéga hírében állt.

Zumbi Dos Palmares szobor

Palmares egy kilombó volt, (portugálul quilombo) és mint ilyen közösség, folyamatos ostrom alatt ált a portugálok által. Hatalmas volt, fénykorában több mint harmincezer lakossal. Zumbi ifjúkorában Ganga Zumba volt a kilombó királya. 1678-ban, Pedro Almeida, Pernambuco kormányzója, belefáradva az elhúzódó háborúskodásba Palmaresszel, békeajánlatot tett Ganga Zumbának. Zumbi, aki 1675-ben lett a királyi seregek fővezére nem bízott a portugálokban. Elutasította, a palmaresieknek ajánlott szabadságot, hiszen más afrikaiak továbbra is rabszolgák maradtak volna. Miután Ganga Zumba mérgezés áldozata lett, Zumbi foglalta el a helyét a trónon és sokkal agresszívabb politikát folytatott a portugálokkal szemben, mint néhai nagybátyja.

1694-ben  Domingos Jorge Velho és Bernardo Vieira de Melo elsöprő támadást indítottak Cerca do Macaco,  Palmares legnagyobb települése ellen, ágyúkkal és fegyveresekkel. 94 napos ellenállás után a város elesett, de Zumbinak sikerült elmenekülnie. 1695 novemberében egy társa elárulta, így foglyul ejtették, majd levágták a fejét és karóra tűzték, hogy eloszlassák a halhatatlanságáról keringő legendákat. Palmeresről és Zumbi feleségéről, Dandaráról ebben a cikkben olvashattok részletesebben.

Kategória: Egyéb, Híres capoeiristák élete, Ünnepek | Címke: | Hozzászólás most!

Film: O Nó do Diabo

O no do diaboA vadonatúj brazil horror, az O Nó do Diabo voltaképpen egy antológia, négy rendező munkájával és több operatőrével. Az ötlet kiváló, a script nem rossz, az eredmény pedig két óra tömény rettegés. Attól rettegünk, hogy vajon a hátralévő idő is ilyen mérhetetlenül gyatra és unalmas lesz? Lelövöm a poént. A különböző sztorik különböző színvonalúak, ezért vannak kevésbé mély pontok is a dologban. Rendezőink ABC sorrendben:

Ian Abé

Gabriel Martins

Ramon Porto Mota

Jhésus Tribuzi

Igen, ez egy copy-paste az IMDB-ről. Több strapát nem ér ez a dolog. Nincs okom jobban lehúzni mint egyéb rossz filmeket, de lássuk be, hogy ennek a shownak 5 sansza is volt jónak lenni.
A kerete a történetenek, amiért megnéztem az annyi, hogy egy fazendán, avagy farmon, vagy udvarháznál, vagy akárhogy is fordítsam, csupa furcsa dolog történik. Ez természetes is, hiszen a gonosz fehérek bántják a feketéket és a macumba meg a hókuszpókusz lecsap rájuk. A vége felé ki is derül miként került elátkozásra a terület.

Kezdeném egy átfogó kritikával a dologról hangulatában: Végtelenül lassú és unalmas, színdarab jelleggel és kusza, erőltetett koncepcióval. Lássuk sorban ki hogyan rabolta az időnket. Idő. Fordított időrendben haladunk a történetekkel, mert az nagyon stílusos és véletlenül se tudunk meg túl korán semmit semmiről, de mire megtudjuk már nem is érdekel minket.

Első sztori: 2018. Egy paraszt kilyukasztja a fiúk focilabdáját. Nagyjából ennyi maradt meg Porto Mota úr első alkotásából. Próbálom felidézni. Jobb oldalról utáltunk mindenkit rádiónarrációval és egy puskával. Sok alkohol volt benne és meleg/biszexuális lányokat-fiúkat ölt meg a farm épületében, ami a központi helyszín a sztorikban. Két órája volt, de olyan gyengére sikerült, hogy nem emlékszem többre. A mészárlás jelenet mély nyomot hagyott bennem. A valaha elkészített legsekélyesebb tömeggyilkosság. Talán 5-6 srácot lő le. Mindet ugyanúgy. Már a harmadiknál ásítunk. A szerencse az, hogy hamar vége van ennek az agyrémnek és jön a következő fejezet, mi pedig foggal körömmel kapaszkodunk a reménybe, hogy nem lehet rosszabb.

Második sztori: 1987. Gabriel Martins rendezése. Szeretem és utálom ezt az epizódot. Jól sikerült nagyon az első sztorihoz képest, ezzel megvillantva, hogy lehet hogy az antológia egyéb elemei valamivel jobbak lesznek. Nem lesznek. Itt a farmon még laknak emberek. Egy fekete pár érkezik munkát keresve és hamar fel is veszik őket. A ház körül sürgölődve hamar különös dolgokra lesznek figyelmesek, de mire rájönnek, hogy a kukába gyömöszölt embriók és az elásott levágott fejek rossz jelnek számítanak már késő. Nyakig ülnek a bajban. Nem is rossz. Talán ha ez ment volna másfél órában, akkor jó lett volna a teljes sztori. De sajnos a végére érünk Martins kolléga fejezetének és még távolabb ugrunk az időben.

Harmadik sztori: 1921. Ian Abe. Ezt a minit se lehet a egyből gagyinak mondani. Érzelmileg erősödünk, ahogy egyre közelebb kerülünk a rabszolgasághoz. Gyakrolatilag az évszám ellenére itt a farmon még rabszolgatartás van. Köztük egy testvérpár, két szépséges fekete hölgy kálváriája kerül a középpontba. A lázongó testvér korbács alá kerül, a másik engedelmesebb. Nem akarok nagyon spoilerezni. A lényeg, hogy belekeveredik a filmbe a közösülés non-konszenzuális formája, amiről minden író úgy érzi, hogy be kell számolni a rabszolgatartás kapcsán. Nem említettem, hogy a fejezetek írói maguk a rendezők. Abe hoz nekünk egy preventív “I spit on your grave” jellegű gyilkosságot. Akik nem ismerik a rape vengance horror kategóriát, azoknak annyit mondok, hogy az ilyen gyilkosságok úgy vannak megcsinálva a sztoriban, hogy a néző teljesen egyetért a gyilkossal miközben zajlanak a dolgok. Tehát egy intenzív, erős hangulatú epizód, pár valóban feszült jelenettel.

Negyedik sztori: 1871. Jhesus Tribuzi. Hát a név kötelez. Eme epizódban elszökik egy rabszolga, halott kisbabáját a hóna alá csapva és csak megy és megy. Néha megy is. Aztán visszanézhetjülk ahogy megy. Végre történni látszik valami. Megjelenik egy tökvicces kutya, de akkor újra visszaugrunk a “megy és megy” visszajátszásába. Minden felvételt látunk vagy háromszor mielőtt a végére érnénk a szenvedéseinknek. És még mindig nem jön a megváltó stáblista.

Ötödik sztori. Igen, négy rendezőnk van, de öt sztorink. 1818. Quilomboból menekülnek  a feketék, amikor a fazendába veszik be magukat, ami üresen áll ott várva hogy bevegyék oda magukat és elkezdjék a mambo-jambot. Ez a fejezet az elsőt megrendező Porto Mota munkája, aki valamennyire kiköszörüli a csorbát agyilkolás tekintetében. Már az első fejezetben egy kis candomble utalás előkerül, itt viszont központi szerep jut a mágiának. Ez a rész nagyjából olyan mintha a Dawn of the Dead lenne összeturmixolva. Kint normális emberek vannak, akik ostromolják a rejtőzőket. A zombik bent készülnek éppen. Nagyjából ennyi. Minden tekintetben jobb mint az első fejezet, aztán az utolsó 5 perc oly siralmasan teátrális, hogy még arra se méltó, hogy beletegyék a “Hogyan ne csinálj horrort”című könyvbe. De valamivel jobb mint az első nekifutás volt.

Azoknak ajánlom, akik szeretnének két órával közelebb kerülni az életük végéhez, vagy akiknek valamilyen rokona szerepel a filmben.

Gyorsértékelés:

Rendezés 2, 6, 6, 2, 3
Színészi munka 7
Történet 5
Élvezhetőség 3

Szégyelje magát a Vermelho Profundo. Ha egyetlen tévécsatorna lenne a világon és csak ez menne rajta, akkor se nézné végig senki, aki nem akar kritikát írni róla.

Kategória: Brazil filmklub | Címke: , , , , , , , | Hozzászólás most!

Dia do Professor

Október 15. – A tanárok napja

1827, Október 15.-én, I. Péter Brazil Császár birodalmi törvényrendeletet hozott a brazil általános oktatásról, ami szerint minden város köteles volt általános iskolát nyitni. Ebben a dekrétumban határozott a tanárok fizetéséről és a szerződésükről is.

São Pauloban emlékeztek meg először erről a napról, ahol négy tanár határozta el, hogy szerveznek egy ünnepséget az évforduló alkalmából. 1963. Október 14.-én pedig az 52.682 számú állami törvényrendelet szerint a dátum ünnepnap lett.

Dia do professor

Kategória: Ünnepek | Címke: , , , , , , , , | Hozzászólás most!

Dia das Bruxas – Dia do Saci

Halloween Brazíliában

A Boszorkányok Napja nem más, mint az az ünnep, melyet szerte a világon Halloweenként ismerünk. Ez a kelta hagyomány nem szorul bemutatásra hazánkban sem. A gyerekek ijesztő ruhákba öltözve édességet gyűjtenek a szomszédságban, wc-papírt dobálnak azok házára akik nem adnak nekik… legalábbis a tévében ezt látjuk. Valójában az egyre divatosabb nacionalista hozzáállás miatt sosem volt alkalma nálunk, vagy a braziloknál megvetnie a lábát ennek a hagyománynak. Magyarországon, mint a valentín napot, úgy utálják, pedig csak egy ártatlan ünnepről van szó. Én nem emlékszem rá, hogy hazánkban valaha is az amerikai módon lett volna megünnepelve és Brazíliában is ugyanez a helyzet. Október 31.-én lenne az estéje a boszorkányoknak, de a helyiek szerint Brazília épp elég gazdag hagyományokban és népszokásokban, hogy ne vegyen át más országoktól olyan ünnepeket, mint a Halloween. Bár néhány általános iskolát ilyenkor kidekorálnak töklámpásokkal és a bevásárló központok, szórakozóhelyek is igyekeznek az alkalomhoz illővé varázsolni a kínálatot, de a gyerekek “trick or treat” játéka és a jelmezes édességgyűjtés nem jellemző Brazíliára se. Cserébe viszont annál több buli, party és maszkabál van ilyenkor az amerikai jelmezes partyk mintájára. Mindez leginkább a fiatalok körében fordul elő, akik már multikulturális felfogásban nevelkedtek a média hatására.

A nacionalisták válaszlépése erre a tendenciára pedig egy új ünnep bevezetése volt. São Luiz do Paraitinga városában tették először hivatalossá Október 31.-ére a Dia Oficial do Saci Pererê-t, tehát Saci Pererê hivatalos ünnepnapját. Aki nem ismerné ezt a piros sapkás kópét, Sacit, az olvasson vissza ebbe a cikkbe. Így az ünnep megmaradt, de új köntöst kapott, a brazil folklórhoz kötve. 2005-ben ennek a mintájára több helyen is bevezette a kormányzat a Dia do Sacit a Dia das Bruxas ellenében. Nagyjából ennyit érdemes tudni az ellentétről, ami az amerikai típusú Halloween (Dia das Bruxas) és a Dia do Saci között van. Ez utóbbi ünneplése úgy történik, hogy a felnőttek a gyerekeknek meséket mondanak Saci Pererêről, rajzokat készítenek róla, a legendáját pedig színdarabokban adják elő. A Dia das Bruxas ünneplése pedig nagyjából megegyezik a nálunk tapasztalhatóakkal. Ilyen kettős dolog tehát a Halloween Brazíliában is.

Kategória: Brazília, Ünnepek | Címke: , , , , , , , , , | Hozzászólás most!