A Brazil Függetlenség Napja

Brazíliában a Dia da Independencia Szeptember heteidkén kerül minden évben megünneplésre. Ezen a napon megemlékeznek arról, hogy Brazília függetlenné vált Portugáliától. 1822, Szeptember 7.-én az Ipiranga partjánál  I. Péter felszólította a vele tartó katonákat, hogy dobják le a portugál jelképeket egyenruháikról, majd ekkor hangzott el a “Grito do Ipiranga” (iparangai kiáltás) néven elhíresült “Függetlenség vagy halál!” kiáltás. De hogyan is jutottak el idáig?

"Independência ou Morte"

1807-ben VI. János portugál király családjával együtt Brazíliába menekült az Európát meghódító Napóleon seregei elől. Itt, miután a székhelyüket Rio de Janeiroba helyezték, 1815-ben megalapította a Reino Unido de Portugal, Brasil e Algarves-t, ami közigazgatásilag egyesült királyságként kezelte az említett területeket. 1820-ban a királyi család visszatérni kényszerült Portugáliába, politikai felkelés miatt. I. Péter brazíliában maradt. Bár 1921-ben a portugál Assembleia Legislativa úgy döntött, brazíliának vissza kell térnie korábbi államformájához és felszólította, hogy térjen vissza azonnal Portugáliába, de ő ezt visszautasította 1822 Január 9.-én, amit a Maradás Napjaként (Dia do Fico) ünnepelnek Brazíliában. Augusztus elsején kijelentette, hogy minden portugál haderőt ellenségként kezelnek, ami partra száll Brazíliában. Ezután Szeptember 22.-én az említett Grito do Ipiranga kíséretében kijelentette Brazília függetlenségét. December elsején Brazil Császárrá koronázták. Később a portugál trónt is megörökölte, de arról lemondott lánya,  Mária da Gloria javára.

Kategória: Brazília, Történelem, Ünnepek | Címke: , , , , , | Hozzászólás most!

#EASTSIDESTORY – Az ősbemutató

Nos, vasárnap megtörtént a premier a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon. Már amikor először hallottunk a kezdeményezésről, hihetetlenül nehéz feladatnak, de kihagyhatatlan lehetőségnek is tűnt egyszerre. Az #Eastsidestory nem csupán egy táncjáték, nem csupán egy előadás. Az író-rendező Mika Péter nem csak egy színdarabot alkotott meg, hanem egy eddig példátlan összefogást a különféle utcaművészetek képviselői között. A darab önmagában az önmegvalósítás nehézségeit, egy táncos küzdelmes pályáját, mutatja be története szerint, miközben a színház világába emeli az utcai művészeket, akiket eddig talán észre sem vett a nagyérdemű.

#Eastsidestory crew

Tudnivaló, hogy azok az emberek, akik aprópénzért szórakoztatják a járókelőket az utcákon, éppolyan sokat gyakorolnak és sokszor ugyanolyan zseniálisak, mint azok, akik a világot jelentő deszkákon töltik a mindennapjaikat. Ez az ősbemutatón bebizonyosult. A történetről nem szeretnék sokat írni, reméljük, hogy lesz még igény erre az előadásra és ismét színpadra léphetünk vele, hiszen hónapok kemény munkája volt a felkészülés erre az egy csodás alkalomra. Akkor meg lehet majd tekinteni újra így most nem szeretnék sokat spoilerezni. A fellépők közül sokakat már ismertünk, hiszen capoeiristaként az elmúlt évtizedekben rengeteg különféle helyen tartottunk bemutatót vagy csináltunk fellépést, mindenféle társulatokkal karöltve, de voltak olyan csoportok is az előadásban, akikkel még csak most volt szerencsénk először közösen színpadra lépni. Csodálatos élmény volt ilyen tehetséges emberekkel együtt dolgozni a nagy egészen. A látványt elmesélni nem tudom, de ezen a linken találtok jópár fényképet az előadásról és talán később több is lesz majd. Szeretném bemutatni azokat, akik mindent beleadtak, hogy létrejöjjön az #ESS. Nem lesz sorrend, ahogy eszembe jutnak, úgy fogom írni.

Az előadás gerince egyértelműen az Eastsiders csapat volt. A gyerekek, az ifi csapat és minden táncos tőlük remekül teljesített. Legfőképp Patrikot szeretném kiemelni, aki főszereplőként nem csupán a saját stílusát mutatta meg a színpadon, de együtt táncolt a steptáncosokkal, megvillantotta néptánctudását is, pandeirozott nekünk és varázslatos lendülettel dzsiggelte végig a táncosélet odüsszeiáját. Le a kalappal. És ha már a kalapnál járunk, Pálmai Balázs, a zsonglőr – akit én nem ismertem névről, csak emlékeztem, hogy ő volt a CNN-en, aki a vízilabdákat dobálta a VB-n – megmutatta, hogy hogyan repked hét labda egyszerre, én meg azóta is próbálok kalapot egyensúlyozni az orromon, de nem megy. Feldobta a próbákat. És aki szintén állandó vidámságot csempészett a munkába, Kiss Gergely Máté művészúr, akit mindig bánt egy gondolat, de sosem lép a saját lábnyomába a színpadon. Vitapartnere, a másik kicsi lego, Geriskillz, a mikrofonzsonglőr beatboxer, rapper, énekes jófiú. Gyorsan soroljuk még, hogy kikvoltak ott? Copy paste. Capoeira Hungria, Carmen TSE, Debreceni Hajdú Táncegyüttes, Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium, Rhythm and Shoes Dance Club, Style Beyond, Szolnoki Extrém Sportegyesület, X-Treme Crew (Szeged), Veres Dóra (Magyar Táncművészeti Egyetem), Funbasstix. Ez utóbbi egy zenekar lenne, akik  kísérték a finálénkat. Dóri volt a farkasbőrbe bújt bárány, aki elcsábította a fiút a nagyvárosba, meg szerintem a fél közönséget is. A szolnoki különítménnyel élmény volt együtt dolgozni. Nem csak azért, mert minden flottul ment egy pillanat alatt, hanem mert olyan profizmussal álltak a színpadra, ami mindenkit motivált. Reméljük még lesz alkalmunk pár közös showra és akkor jobban megkűzdünk majd azért a pénztárcáért. Bár őket elüldöztük a darab szerint, de mindig van egy nagyobb hal, ahogy valami jedi mondta hajdan. A szervezett bűnözés elől mi is megfutottunk. Ilyen csinos gengsztereket ritkán látni! Kardos József koreográfiájával a pop királyára emlékezhettünk. Bada és a szteppes lányok PatPetivel együtt a burlesk, a klasszikus humor világába repítettek minket vissza.Kardos József - Smooth Criminal

A néptánc szegmenst csak egyszer láttam a próbán, de lenyűgözőnek találtam a fúziót. Nem tudom tovább sorolni. A zseniális rendőr, a mindblowing rosszlányok (és fiú), a contesten a versenyzők a hihetetlen táncaikkal, a grafittiművész, a kosarasok, a munkásfiú, a furulyaművész hölgy (Asztalos Noémi) és mindenki odatette a maximumot. Olyan érzésem van, amikor azoknak akarok írni a darabról, akik nem látták, mintha egy vak embernek mesélnék a szivárványról. És most nem magunkat akarom fényezni, hiszen láttam én már elég high-end capoeira akrót, meg frappáns koreót, nem a mi dolgunkról akarok itt írni. Arról a csomó hihetetlen művészről, akikről jó lenne mindenkiről névvel ellátva egyesével idetenni egy mosolygós képet, hogy lássátok, mivel lettünk gazdagabbak a munka során.  De most inkább abbahagyom a dicséretüket, hiszen ezek a srácok és lányok itt vannak közöttünk, fellépéstől fellépésig edzenek, gyakorolnak, próbálnak és meg lehet őket nézni ha szeretné az ember. Bebizonyították, hogy minden figyelmet megérdemelnek.

Szeretnénk megköszönni azoknak az embereknek is a munkáját, akik a színpadon kívül dolgoztak a sikerért. Albinnak az ötletekért és a szervezésért, Balázsnak a tech supportért és mindenkinek, aki segített valamilyen formában.

Visszatérek a mondandóm legelejére. Aki megnézi a darabot, az egy remek táncjátékot lát. Én az összefogás teremtő erejét látom. Köszi mindenkinek aki eljött megnézni az #EASTSIDESTORY-t és köszi annak a sok-sok remek embernek, akik segítették ezeket a művészeket, hogy eljussanak odáig ahol most vannak. Reméljük mégtöbb sikerben és vidám munkában lesz még része mindannyiuknak. Értesíteni fogunk titeket a folytatásról.

Kategória: Egyéb, Rendezvények | Címke: , , , , , , , | Hozzászólás most!

Film: Condado Macabro

Condado MacabroHorrorral folytatjuk (tehát 18+ a film). Nem csak azért, mert szeretem a műfajt, hanem mert nem mindig van lelkierőm egy brazil művészfilmhez vagy vígjátékhoz, az akciófilmjeik meg lehangolóak, mint a Comeback vagy az Elitalakulat. A Condado Macabro egy igazi különlegesség.  André de Campos Mello egyetlen normális hosszúságú filmje. A fickó zseniális, ha engem kérdeztek. Editor nagyrészt, de itt rendezőként is megmutatja hogyan kell jól csinálni. A film nem csak egészestés, hanem majdnem két órás, ami egy horrornál szerintem nagyon fontos. Nem kapkod a történet, van idő feszültnek lenni, vagy elborzadni. Az író és a társrendező Marcos DeBrito, aki a pár rövidfilmjén kívül olyan horror regényeket is ír, mint az Á Sombra Da Lua. Íróként híres a vizuális stílusáról, filmesként pedig az experimentalista hozzáállásáról. Lássuk a felállást. Egy véres bohócot vallat egy rendőr a történésekről, így már sejtjük, hogy a bohóc túléli a dolgokat, de még nem tudjuk milyen szerepe van az egészben. Francisco Gaspar játsza a bohócot és zseniálisat alakít a rendőrrel együtt. Az igazat megvallva az egész szereposztásból ők ketten tudnak csupán színészkedni. A többi srácot a casting ötödik másodpercében a kukába gyűrtem volna. Szóval a bohóc mesél, a történet kibontakozik. Bombázó lóképű menyecske útnak indul a haverokkal, hiszen minden jó horror úgy indul, hogy egy pornószínésznő jellegű hölgy, aki amúgy majdhogynem ártatlan a szerepe szerint útnak indul egy rakás barommal szodomizálni valami eldugott helyre. Az egész nagyon régivágású. Leginkább a Texas Chainsaw Massacre eredeti változatához tudnám hasonlítani, leszámítva, hogy a fiatalokat játszó színészek itt tényleg borzalmasak. Sebaj, cserébe épül a történet, megismerjük a körülményeket. Egy elmebeteg felkoncol egy disznót, a bohóc vallatása meg totál rideg. Nagyon mellékesen megjegyzem, hogy az a színész (Gaspar) úgy tudja tartani az ujjait, hogy az ijesztő.

Vissza a sztorihoz. Két bohóc úgy dönt, hogy kirabolják a srácokat, miközben  az elmebeteg mészárosék is a fiatalokra fenik a fogukat. Eddig jutunk 50 perc alatt, amikor a történet erotikus jelleget kezd ölteni, aztán megérkeznek bohócék is gyilkosék is. Innentől a film izgalmas, érdekes és mintha a srácok is elvégeztek volna egy színitanodát idő közben, teljesen jó alakításokkal megy tovább. Együtt izgulunk a rablókkal, a gyilkosokkal, a rendőrrel, a lányokkal, a fiúkkal. A film története eredetiséget csempész a klasszikus slasher témába. Hatchet, Texas CM, Wrong turn, Ezer halott háza és még sorolhatnám a hasonló filmeket, amik mind egy kicsit különböznek. Ez is egy kicsit más, ez is egy kicsit több. A vágás és a rendezés olyan remek, hogy tanítani kellene. A film kritikája mindenhol rémes, de ennek oka van. A film hangulatában a nyolcvanas éveket próbálja idézni. A Péntek 13 időszakát, amikor még ilyen volt a horror és ilyennek elég is volt. Napjaink horrorfilmjeit megpróbálják 12-es karikára legyártani, hogy hozzák a profitot. Itt ömlik a vér, nem spórolnak vele. Az effektusok a sharknadot is alulmúlják ugyan, de engem ez nem igazán zavar, hiszen a nyolcvanas évek effektjei meg gumibabákkal voltak megcsinálva és mégis el tudtunk vonatkoztatni az irrealitásuktól. Fun factnek még közlöm, hogy a meztelenül táncikáló igencsinos szöszi, Bia Gallo rendezőasszisztensként folytatta a pályáját. Nem meglepő.

Kinek is ajánlhatom: Ha az olyan filmeket szereted mint a Démonok között, akkor ezt ne nézd meg. Ha az olyan filmeket szereted, mint a fent soroltak, akkor szánd rá erre is az időt.

Gyorsértékelés:

Rendezés 9
Színészi munka 4
Történet 7
Élvezhetőség 7

Az zavart a filmben, hogy egyik karakter sem volt annyira szimpatikus, hogy egy kicsit is aggódjak érte. Nem zaklatott fel egyikük halála sem. Ez valószínűleg a sok baromkodásnak tudható be, ami a film felvezetésében zajlott és nagyon irritált.

Kategória: Brazil filmklub | Címke: , , , , , , , | 2 hozzászólás

Only the Strong (25)

Only the StrongAugusztus 27. 1993. A 25. évfordulója van a csodálatos film premierjének, az Only the Strong-nak. Oké, a film már 25 éves, szóval ne várjuk tőle az Undisputed színvonalát az akcióban. Valóban elég gyengének tűnhet, amikor a 21. századi fejünkkel megtekintjük, de azt hiszem sokunk számára meghatározó volt ez a filmélmény valamikor életünk során. Mark Dacascos főszereplésével egy klasszikus “új tanár” típusú filmet látunk. Nyílván Mark a lányoknak volt hajdan olyan vonzó, mint a fiúknak Pfeiffer az azonos témájú filmjében. Viszont a hasonló sztorikkal szemben van egy hatalmas előnye ennek a mozinak. A capoeira! Szóval Mark Dacascos (Stevens) a tanár, a legócskább iskola legelveszetebb gyerekeiből tervez embert faragni és ehhez a capoeirát hívja segíségül. Epic, ugye? Innen van a Donovan Paranaué mix, meg a Zum zum zum, amit ezerszer hallottál, mióta capoeirázni kezdtél. Ennek a filmnek a zenéi.
Tudni kell, hogy már volt egy próbálkozás négy évvel korábban, Rooftops címmel a capoeira akciófilmesítésére. Ha a címre kattintotok, megnézhetitek a trailerét. Azt végignézve hálát adhatunk a sorsnak, hogy Magyarországra az Only the Strong (Csak az erős győzhet) jutott el hamarabb és nem a Rooftops. A Dacascos film hatására kezdtek el abban az időszakban rengetegen capoeirázni Európa-szerte. Előtte nem nagyon ismertük ezt a sportot. Az a hullám, a kilencvenes évek közepe fele segíette a Brazíliából érkező oktatók munkáját és alapokat teremtett alunok terén a nagy csoportok európai iskoláinak kialakulására. Napjainkban már nincsenek ilyen filmek. Amikor capoeirát látsz a mozikban, akkor azt valahogy lejáratják, vagy vesztes sportként tüntetik fel. A capoeira népszerűsége ehhez mérten hihetetlen szinten különbözik az only the Strong időszaktól. Furcsa, de ez a film egymagában olyan sokat adott hozzá a capoeira globális elterjedéséhez, hogy az felmérhetetlen. Boldog 25. szülinapot Only the strong!

A teljes filmet megtekinthetitek youtubeon, vagy videán, vagy akárhol.

Kategória: Capoeira, Film | Hozzászólás most!

Az Orixák Bemutatása 4 (Xangô)

Xangô (Chango, Shango): Xangô számos olyan tulajdonsággal bír melyeket a földi királyokhoz kapcsolhatunk. Egy Nyugat-Afrikai história alapján Xangô eleinte hatalmas királya volt a Joruba birodalomnak. Jelleme a leírások alapján szigorú volt, és ha bűn történt birodalmában, azonnali igazságszolgáltatással járt el. Nagyon határozottan cselekedett ilyen esetekben, így szigorú és kegyetlen vezetőnek látták. Abban az időben ha a nép el akart távolítani egy királyt az egyetlen megoldás az uralkodó halála volt. 7 évig uralkodott halála előtt. Miután meghalt Orixaként született újjá és ezután is sok követője maradt és napjainkban is sokan örvendeznek tiszteletére.
Imádság a Xangô felé: /Shangó oba adé oko, oba ina, Alafin Oyó aché o/
Xangô ünneplésének a napja December 4. St. Barbaraban minden évben megrendezésre kerül az ünnep. A résztvevők hajnalig szórakoznak , táncolnak és dobolnak. Rumot, rózsát, almát és szivart ajánlanak az Istenségnek. Az ünnepségen résztvevők vörösben és fehérben tisztelegnek imádott Orixájuk előtt. Egyes források szerint Xangô nevelőanyja Iemanjá.
Xangô útjai a bárok, kaszinók, erdők és a vizek (ahol nevelő anyja, Iemanjá él).

Oxum és Xangô

Istenként Xangô tűzzel, villámlással és mennydörgéssel uralkodott. Karizmatikus, hirtelen haragú de igazságos volt, aki mindig szerette a zenét a dobolást és a táncot. Jártas a varázslatokban, intelligens, nagy harcos és vezető. A férfiasság, a férfi szépség megtestesítője. Ugyanakkor hozzá tartozik a szórakozás és a szabadság. Szereti szórni a pénzt, feltehetően kényszeres szerencsejátékos volt. Gyermekei az apjukhoz hasonlóan rendkívül okosak, energikusak, olykor viszont arrogánsak és beképzeltek. Három felesége volt. Oxum, Oba és Oya. Oxum tartotta a legszeretettebb párjaként.

Ünnepnapja December 4 , Szentelt napja szerda.
Eleme: a tűz
Színe a piros és a fehér.
Ételei: Xangô szereti a banánt, az okrát, a pálmaolajat és az amalá (kukorica őrleménygombóc).
Viselete: Általában vörös szatén nadrágot és fehér díszítésű piros inget visel. A fején egy korona van nyakában pedig piros és fehér gyöngyökből álló nyaklánc.
Eszközei: Csatabárd, sárgaréz korona, szablya.
Szent tánc: A Xangô roda
Áldozati állatok: édesvízi teknős, kecske, kacsa, juh

Kategória: Az Orixák | Címke: , , , , , | Hozzászólás most!