Portugál a Világon

Kínai, Spanyol, Angol, Hindi, Arab, PORTUGÁL!

Valóban, a hatodik leginkább beszélt nyelv ezen a pici bolygón a portugál. A gyarmatosítás és a kereszténység terjesztése  áll a háttérben, de a történelmet most nem bolygatjuk, csak adatokkal szeretnénk előállni. Meggyőző adatokkal arról, hogy érdemes ezt a gyönyörű nyelvet tanulni!
Lássuk a területeket, ahol a portugál hivatalos, vagy de-facto nyelv és hogy hányan beszélik ott:

Brazília: 207,353,391

Angola: 29,310,273

Mozambik: 26,573,706

Portugália: 10,839,514

Bissau-Guinea: 1,792,338

Kelet-Timor: 1,291,358

Egyenlítői-Guinea: 778,358

Makaó: 601,969

Zöld-foki Köztársaság: 560,899

São Tomé és Príncipe: 201,025

Ez így összesen nagyjából 280 millió ember. Az sok. Nem akarom nagyon viszonyítani a 62. helyen lévő magyarhoz, hiszen más a történelmünk. Térjünk vissza a portugálhoz. Tudtam, hogy Európán és Brazílián kívül beszélik itt-ott Afrikában is, de nagyon meglepődtem, amikor egy régi kínai filmet néztem, ami Makaón játszódott és minden táblán portugál felíratok voltak. Az egyetem portugál napján a CAMOES Intézet vezetője egy frappáns előadásban beszélt is pár szót a gyarmatokról, köztük Makaóról, innentől már kicsit azért tisztább volt a kép. De mint kiderült, ez is csak a jéghegy csúcsa. Ott van az indiai Goa, ami 61-ig volt portugál gyarmat. És tudjátok-e kik a Dekasegik? Nem portugálul van. Japánul van. Ezt a kisebbséget a megélhetési migráció formálta és szinte lehetetlen megmondani a számukat. A Japánban élő brazilok népességét hiába próbáljuk kideríteni, hiszen az integráció és az oda- visszavándorlás is folyamatosan zajlik. Valaki, aki jobban tud japánul mint én, majd lehet részleteket is tud mondani majd egyszer a dologról.

Összefoglalva: A portugál nem csak szép nyelv, de rendkívül elterjedt is. Ha van egy kis időtök, tanuljátok meg!

Kategória: Portugál | Címke: , , , | Hozzászólás most!

Kezdődik a Foci VB

Már beszéltünk arról egy korábbi cikkben, hogy mennyire fontos is Brazília számára a futball. Ideje újra odafigyelnünk kicsit erre a sportra! Ma még láthatunk egy Ausztria – Brazília meccset, aztán lassan indul a VB. Lássuk gyorsan, hogy mit is tudunk előlegben elmondani azoknak, akik Brazíliának szurkolnak.

BRAZÍLIA Válogatott Keret 2018 VB

Kapusok:

Alisson (Róma – Olaszország), 16 Cássio (Corinthians), 23 Ederson(Manchester City – Anglia)

Védők:

14 Danilo (Manchester City – Anglia), 22 Fagner (Corinthians), 6 Filipe Luis(Atlético Madrid – Spanyolország), 4 Pedro Geromel (Gremio), 12 Marcelo (Real Madrid – Spanyolország), 13 Marquinhos (PSG – Franciaország), 3 Miranda (Inter – Olaszország), 2Thiago Silva (PSG – Franciaország)

Középpályások:

Renato Augusto (Peking Kuoan – Kína), 5 Casemiro (Real Madrid – Spanyolország), 11 Philippe Coutinho (Barcelona – Spanyolország), 17 Fernandinho(Manchester City – Anglia), 18 Fred (Sahtar Doneck – Ukrajna), 15 Paulinho (Barcelona – Spanyolország), 19 Willian (Chelsea – Anglia)

Támadók:

7 Douglas Costa (Juventus – Olaszország), 20 Roberto Firmino (Liverpool – Anglia), 9 Gabriel Jesus (Manchester City – Anglia), 10 Neymar (PSG – Franciaország), 21 Taison (Sahtar Doneck – Ukrajna)

Szövetségi kapitány: Tite

A világbajnokság első pár meccse a Brazil válogatott számára:

06.17 Vasárnap 20.00 Brazília – Svájc

06.22 Péntek 14.00 Brazília – Costa Rica

06.27 Szerda 20.00 Szerbia – Brazília

A továbbiak pedig idővel kiderülnek. Bár a legendás Pelé nem látja a csapatot kellőképpen egységesnek, de mégis úgy nyilatkozott, a válogatottnak minden esélye megvan a világbajnoki címre. Meglátjuk hogy alakul.

Jó Szurkolást!

Kategória: Brazília, Sport | Címke: , , , , | Hozzászólás most!

Mese: A Források Hercegnője

Egyszer, réges-régen, élt egy gyönyörű óriásleány a Nagy Folyóban. A Hold Óriás udvarolt neki és el is nyerte szerelmét. Egy gyönyörű palotát épített neki ott, ahol a Nagy Folyó a tengerbe ömlik, csodásan faragott gyöngyházból és arannyal, ezüsttel, nomeg drágakövekkel díszítette. Soha azelőtt nem volt még a világon óriásnak vagy óriásnőnek ilyen meseszép palotája.

Mikor megszületett a Hold Óriás és a Nagy Folyó Óriásnőjének a leánya, az óriások úgy döntöttek, legyen ő minden forrás hercegnője és uralja az összes folyót és tavat. A szemei úgy ragyogtak, mint a holdsugár, a mosolya pedig mint a holdfény tükre a tavak vizén. Ereje a Nagy folyó ereje volt és gyorsasága a nagy folyó gyorsasága.

Ahogy a források szépséges hercegnője idősebb lett, egyre több udvarlója érkezett szerenádot zengeni neki a gyöngyház-palota ablaka alá, de egyikük sem nyerte el a szívét. Olyan boldog volt, hogy a palotában élhet az édesanyjával, hogy nem is foglalkoztatták az udvarlók. Soha még lány nem szerette úgy az anyját, ahogy a Források Hercegnője szerette a Nagy Folyó Óriásnőjét.

Utoljára a Nap Óriás érkezett szerelmet vallani a Források Hercegnőjének. A Nap Óriás ereje tíz mási kérőével ért fel. Annyira hatalmas volt, hogy elnyerte a hercegnő szívét.

Amikor megkérte a lány kezét és hogy költözzön vele a saját palotájába a Források Hercegnője így szólt hozzá: – Óh, Nap Óriás, annyira csodás és erős vagy! Sokkal jobban szeretlek, mint bármelyik másik kérőmet, aki valaha a palotám ablaka alatt énekelt. De anyámat is szeretem, Nem mehetek el veled, őt hátrahagyva. Megszakadna a szívem.

A Nap Óriás újra és újra szerelmett vallott, és sokat mesélt a hercegnőnek a csodás palotájáról, ahol boldogan élhetnének együtt, mint király és királynő. Végül a Források Hercegnője úgy döntött, vele tart és az év kilenc hónapjában a Nap Óriással fog élni, de minden évben három hónapra visszatér oda, ahol a Nagy Folyó a tengerbe ömlik, a gyöngyház-palotába,  hogy együtt legyen édesanyjával, a Nagy Folyó Óriásnőjével.

A Nap Óriás végül beleegyezett ebbe és összeházasodtak. Lakodalmuk hét nap és hét éjszaka tartott, aztán a Források Hercegnője vele ment a palotájába.

Ahogy megyegyeztek, a Források Hercegnője minden évben három hónapra visszatért az anyjához, oda, ahol a Nagy Folyó a tengerbe ömlik, a gyöngyház-palotába. Minden évben három hónapig a folyók újra daloltak, ahogy szaladtak medrükben. Minden évben három hónapig a tavak tükre ragyogott a napsütésben, ahogy szívük örömtől duzzadt.

Amikor a Források Hercegnőjének kisfia született, a hercegnő úgy döntött, elviszi, megmutatja anyjának, a Nagy Folyó Óriásnőjének. De a Nap Óriás ebbe nem egyezett bele. Megtiltotta a fiúnak, hogy elhagyja a palotát. Sok kérlelés és könyörgés után sem engedett, így a Források Hercegnője bánatosan útnak indult egyedül, gyermekét a legjobb dajkákra bízva, akiket talált.

Nagy Folyó Óriásnője úgy hitte, leánya nem fogja tudni meglátogatni, így a gyöngyház-palota, anyai szíve, a folyók és a tavak is a látogatás nélkül kell élniük tovább mindennapjaikat. Elindult hát, hogy megöntözze a földeket. A Földek egyik óriása ekkor foglyul ejtette.

Mikor a Források Hercegnője megérkezett  oda, ahol a Nagy Folyó a tengerbe ömlik, a csodásan faragott gyöngyház-palotához, arannyal, ezüsttel, nomeg drágakövekkel díszítve, senkit sem talált otthon. Szobáról szobára szaladt: – Jajj édesanyám, hol vagy? Merre rejtőzöl előlem?

Válasz nem jött, csak a saját hangja visszhangzott a gyöngyház-palota falai között. Minden szoba elhagyatott volt.

Kiszaladt a palotából és magához hívta a folyó halait. – Óh, folyó halai, láttátok-e édes anyámat?

Megszólította a tenger homokját: – Óh, tenger homokja, láttad-e drága anyámat?

Faggatta a partok kagylóit: – Óh, partok kagylói, láttátok-e szeretett anyámat?

Nem jött válasz. Senki sem tudta, hol van a Nagy Folyó Óriásnője.

A Források Hercegnője úgy elkeseredett, hogy a szíve majd’ megszakadt. Aggodalmában bejárta a földeket, aztán a Nagy Szél házához ment. A Nagy Szél Óriása messze járt, de atyja, a Vén Tél otthon volt, és nagyon megsajnálta a Források Hercegnőjét.

– Biztos vagyok, hogy a fiam meg fogja találni édesanyádat. – mondta megnyugtatóan. – Hamarosan hazaér napi teendőiből.

A Nagy Szél Óriása szörnyen dühösen tért haza. Viharzott, tombolt, mindent elfújt, amit csak látott. Apja elrejtette előle a lányt egy szobácskába, nehogy baja essék. Miután a Nagy Szél Óriás megvacsorázott, jobb kedvre derült. Ekkor kérdezte meg az apja, a Vén Tél:

– Óh, fiam, ha egy vándorló hercegnő jönne erre, hogy kérdezzen tőled, miképpen tennél?

– Hát felelnék a kérdéseire lehjobb tudásom szerint.

Az apja kinyitotta a szoba ajtaját és a Források Hercegnője előlépett. Hosszú vándorlása és bánata dacára még így is gyönyörű volt gyöngyökkel és gyémántokkal hímzett zöld ruhájában. Térdre borult a Nagy Szél Óriása előtt. – Nagy szél Óriása. – kezdte, miközben az óriás felsegítette – Én a Nagy Folyó Óriásnőjének leánya vagyok. Elvesztettem édesanyámat. Már mindenhol kerestem, most eljöttem hozzád segíségért. El tudod nekem mondani, hogy merre találom?

– Édesanyádat egy föld óriás ejtette rabul. Éppen tegnap jártam arra. Szívesen veled tartok és segítek neked kiszabadítani őt. Induljunk is!

A Nagy szél Óriása vissza vitte a Források Hercegnőjét a földre sebes paripáin, aztán megostromolta a föld óriás kastélyát, aki fogságban tartotta a Nagy Folyó Óriásnőjét. Eközben a Források Hercegnője a falak alatt, titokban alagutat ásott ki a tömlöchöz. Képzelheted, az anyja mennyire örült neki, mikor meglátta!

Mikor a hercegnő kivezette a kastály tömlöcéből édesanyját, megköszönte a Nagy Szél Óriásának a segíségét. Aztán hazasiettek oda, ahol a Nagy Folyó a tengerbe ömlik, a csodásan faragott gyöngyház-palotába, arannyal, ezüsttel, nomeg drágakövekkel díszítve.

Mire visszaértek, a folyók kiszáradtak. A Források Hercegnője ekkor jött rá, hogy sokkal tovább maradt távol, mint három hónap. Egy éven és egy évszakon át volt távol. Elbúcsúzott hát anyjától és hazasietett.

Míg a Források Hercegnője távol volt, a Nap Óriás egyre dühösebb lett. Egy idő után oly haragos volt, hogy elvett egy másik hercegnőt. Az új felesége szélnek engedte a dajkákat és úgy bánt a Források Hercegnőjének fiával, mintha szolga lenne.

Mikor amaz rájött, hogy mi történt, megszöktette a fiát a Nap Óriás palotájából és elrejtőztek a tenger mélyén. Ott annyira sírt,  hogy a vizek emelkedni kezdtek. Olyan magas lett az ár, hogy elérte a Nap Óriás palotáját is. Negyven napig takarta el a palotát az ár, majd mikor a víz visszavonult, a Nap Óriás megértette, hogy soha többé nem láthatja a Hercegnőt.

Fiuk felcseperedett és az Eső óriása lett. Azóta az esős évszakban záporokkal áztatja a földet,  úgy zokogva, ahogy az anyja sírt, amikor elvesztette szerelmét, a Nap Óriást.

A Források Hercegnője

Kategória: Brazil Népmesék | Címke: , , , , , | Hozzászólás most!

Mese: Hogyan Jött az Éj?

Sok-sok évvel ezelőtt, az idők kezdetén, amikor a világ keletkezett, még nem volt éjszaka. Állandóan nappal volt. Senki se hallott még a napkeltéről vagy az alkonyatról, se a csillagfényről, se a holdsugárról. Nem voltak éjszakai madarak, állatok és éjjeli virágok sem. Nem nyúltak meg az árnyékok és nem volt lágy esti szellő sem, tele illatokkal.

Azokban a napokban az óriás tengeri kígyó lánya, aki a tenger fenekén élt, feleségült ment a felszínlakó faj, az emberek egyik fiához. Elhagyta hát a tengerek sötét mélységeit, hogy együtt éljenek a napvilág birodalmában. Ám a szemei idővel elfáradtak az erős fénytől és szépsége megfakult, egyre betegebb lett. Férje szomorúan nézte, de nem tudta mitévő legyen.

-Bárcsak jönne az éj! – panaszkodott meggyötörten a lány a betegágyán. – Itt mindig ragyog a nap. Bezzeg apám birodalmában rengeteg az árnyék. Bár egy kicsit sötét lenne!

A férje hallotta a panaszt és megkérdezte:
– Mi az az éj? Mesélj nekem róla, hátha tudok neked szerezni!
– Az éj – mondta az óriás tengeri kígyó lánya – azoknak a hatalmas árnyaknak a neve, melyek sötétben tartják apám királyságát a tengerek mélyén. Szeretem a felszín napfényét, de nagyon elfáradok tőle. Jó lenne, ha kicsit el tudnánk hozni az éjből a felszínre is, hogy néha pihentethessük a szemeinket.

A férje azonnal hivatta három leghűségesebb szolgálóját.
-Egy feladatom van számotokra. – mondta – El kell mennetek az óriás tengeri kígyó királyságába, aki a tengerek mélyén él és meg kell kérnetek, hogy adjon nektek egy keveset az éj sötétségéből, hogy a lánya ne haljon bele a nap fényébe itt a felszínen.

A három szolga elindult hát az óriás tengeri kígyó birodalmába. Hosszú és veszélyes út után megérkeztek az otthonába a teger fenekén és megkérték, adjon nekik egy kis éji sötétséget, hogy elvihessék a felszínre. Az óriás tengeri kígyó adott is nekik egy nagy zsákkal, aminek a szája szorosan le volt zárva, viaszpecséttel. Az óriás tengeri kígyó figyelmeztette a szolgálókat, ne nyissák ki a zsákot, míg a lánya színe elé nem viszik azt.

Elindult hát a három szolgáló, fejük tetején cipelve a nagy zsákot. Hamarost furcsa hangokat kezdtek hallani a zsákból. Az éjszaka állatainak, az éjjel madarainak és az éjszakai rovaroknak a hangja volt. Ha valaha hallottad a dzsungelt éjszaka, a folyók kanyarulatában, hát te is tudod, milyen hang volt ez. A három szolgáló még életében nem hallott ilyesmit. Rettenetesen megrémültek.
– Dobjuk el az éjjel tele zsákot azonnal, itt, ahol vagyunk és fussunk ahogy a lábunk bírja! – mondta az első szolga.
– Mind itt veszünk! Mind itt veszünk, bármit is tegyünk! – jajveszékelt a második.
– Akár itt pusztulunk, akár nem, én kinyitom a zsákot és megnézem mi adja ki ezeket a hangokat. – jelentette ki a harmadik.

Letették hát a zsákot a földre, elrágták a viaszpecsétet és kioldották a zsák száját. Kiözönlöttek belőle az éjszaka állatai, kiröppentek az éjjel madarai, a rovarok is előbújtak, és felemelkedett az éjjeli sötétség az égre, mint egy nagy fekete felhő. A szolgálók még sosem féltek ennyire életükben. Elszaladtak, be a dzsungelbe.

Az óriás tengeri kígyó lánya aggódva várta a szolgálókat, a zsáknyi éjszakával. Mióta csak elindultak leste jöttüket, kezével árnyékolva szemét, a láthatárt fürkészve, teljes szívével remélve, hogy sietnek vissza az éj sötétjével. Épp így ácsorgott egy királypálma tövében, a messzeséget kémlelve, mikor a három szolgáló kinyitotta a zsákot és elengedte az éjjelt.
– Jön az éj! Végre jön az éj! – Kiáltott, ahogy meglátta az éj sötétjét a láthatáron emelkedni. Azután behunyta szemeit és elaludt a királypálma alatt.

Amikor felébredt, frissességet, kipihentséget érzett. Újra az ifjú, boldog hercegnő volt, aki hajdan elhagyta apja tegermélyi birodalmát hogy a felszínen éljen. Készen állt, hogy újra nappal legyen. Felnézett egy fényes csillagra, ami királypálma fölött ragyogott és így szólt hozzá: – Óh, gyönyörű csillag, mostantól a neved esthajnal csillag lesz és te leszel a nappal jöttének hírnöke. Az éjnek ezen az idején te leszel az égbolt királynője!

Eztán maga köré hívta az éjjel madarait és így szólt hozzájuk: – Óh, édes hangú madarai az éjnek, mától a legszebb dalaitokat énekeljétek ilyenkor, jelezve, hogy közelg a nappal! – a kakas pont mellette állt – Te pedig – szólította meg – te leszel az éjszaka őre, a te hangod jelzi az éjszaka múlását és a te hangod fogja figyelmeztetni a többieket arra, hogy jön a madrugada, a hajnal. – Azóta is madrugadanak nevezik Brazíliában a hajnalt, a kakas pedig jelzi a közeledtét a madaraknak, akik olyankor éneklik legszebb dalaikat és az esthajnalcsillagot még midig a madrugada királynőjének is hívják.

Mikor újra eljött a nappal, a három szolga az erdőn át hazakeveredett az üres zsákkal.
– Jajj, hűtlen szolgálók, – mondta az uruk – miért nem hallgattatok az óriás tengeri kígyóra, hogy csak az úrnőtök előtt bontsátok ki a zsákot? Engedetlenségetekért majmokká változtatlak titeket! A fákon fogtok élni és ajkaitokon ott lesz a viasz nyoma, ami az éjszaka zsákját zárta be!

A mai napig lehet látni a fákon majmokat, akiknek a száján ott a viasz nyoma, amit elrágtak, amikor kibontották az éjszaka zsákját. Brazíliában még mindig olyan hirtelen jön az éj, ahogy a zsákból tört elő és napnyugtakor az éjszaka állatainak, madarainak és a számtalan rovarnak kórusa köszönti a dzsungelben az éjjel sötétjét.

Hogyan Jött az Éj (amazóniai égbolt)

EELLS, Elsie Spicer. Fairy Tales from Brazil – How and Why Tales from Brazilian Folk-Lore. Cadmus Book. 1917.
Kategória: Brazil Népmesék | Címke: , , , | Hozzászólás most!

Madame Satã

Madame Satã életéről szeretnék írni ezúttal. Előre le kell szögezzem, hogy nem volt egy mintapolgár. Nem ajánlom a következő írást senkinek, aki bármilyen szubkultúrát, viselkedési formát elítél, nem ajánlom sznoboknak és végképp nem ajánlom kisgyerekeknek. A minap volt szerencsém megtekinteni az életéről készült filmet is, amire pedig azt kell írnom, hogy ne nézze meg senki, akiben a homofóbiának akár egy halvány szikrája is ott van.

Most, hogy megvoltak a figyelmeztetések, lássuk, ki is volt Sátán Asszony, azaz João Francisco dos Santos. Hivatását tekintve drag queen, de nem baj, ha nem tudjátok, hogy mi az. A bohém élet igen vad éjszakai oldalán lehet velük találkozni. A Drag Queenek azok a nőimitátorok, akik énekelnek és táncolnak is a közönség szórakoztatására a karneválokon és a speciális bárokban. Tehát Madame Satã nem közönséges transzvesztita volt, hanem az előadásaihoz női ruhába bújt. Az életrajzi film szerint a bár, ahol először fellépett, a Bar Restaurant Danúbio Azul, tehát a Kék Duna bár volt Lapa-ban, Rio de Janeiroban. De ne szaladjunk ennyire előre.

madame sata film

Apja, Manoel Francisco dos Santos, anyja Firmina Teresa da Conceição. 1900-ban, Február 25.-én született, Glória do Goitá-ban. Tizenheten voltak testvérek. Azt beszélik, gyerekkorában a szülei elcserélték egy lóért. Fiatalon Recifebe ment, majd Rio de janeiro Lapa nevű kerületébe költözött. Analfabétaként konyhai munkát vállalt. Lapa akkoriban, a huszas években, a malandragem és a bohémia központjának számított. Gyakran dolgozott nightclubok biztonsági őreként és vigyázott, hogy a prostituáltakat ne erőszakolják meg. Veszélyes capoeirista hírében állt. Rendszeresen küzdött meg puszta kézzel a rendőrökkel, akik botokkal felfegyverezve, túlerőben sem bírtak vele. Általában a koldusok, feketék, prostituáltak vagy homoszexuálisok védelmében keveredett verekedésbe. Azt beszélik, egy alkalommal 24 rendőrt kényszerített visszavonulásra. A gengszter életet élő Madame Satãnak hét gyermeke született. 27 évet töltött összesen börtönben, 1928-ban 16 év börtönre ítélték egy rendőr meggyilkolásáért. Művészi pályájára Cecil B. DeMille művésznő volt a legnagyobb hatással. Legandává vált még élete során nem csak a verekedéseivel, de a prostituáltak, a homoszexuálisok védelmezőjeként, a törvényenkívüliek köreiben is. A társadalom perifériájára szorultak ikonja így beszélt magáról: “Filho de Iansã e Ogum, devoto de Josephine Baker” (Iansã és Ogum fia, Josephine Baker híve)
Az 1972-ben publikált “Memórias de Madame Satã” című biográfiájában kétszer tér ki a capoeirára. Egyszer, amikor a saját harci stílusát elemzi, és egyszer, amikor egy fiatal malandroról ír, aki ragaszkodott hozzá, hogy tőle tanuljon capoeirázni. Ő csak egy banda nevű gánccsal a földre vitte a fiút és azt mondta neki, hogy menjen tanuljon valamelyik capoeiristától a kikötői mólón.
Sinhozinho, riói capoeira mester, aki a “speciális rendőrség” kiképzője volt, többször is megverekedett Madame Satãval és összecsapásaik legnedává váltak.
Mindig lenyűgözték a riói karneválok. Egy ilyen alkalommal az extrovertált életművész, a Caçador de Veados utcában parádézott, Cecil B. DeMille-nek beöltözve a művésznő Madame Satã című filmjéből, így kapta a becenevét.
1976 Április 11.-én hunyt el Rio De Janeiroban. A Lapa-t a huszadik század elején védelmező malandrok leghíresebbike volt. Hétköznapjairól és mentalitásáról mindent elárul az életéről készült film.

Madame Sata

Kategória: Brazília, Film, Híres capoeiristák élete, Történelem | Címke: , , , , , | Hozzászólás most!