Mese: Hogyan Veszíette El a Nyúl a Farkát?

Egyszer régen, réges-régen, a nyúlnak hosszú volt a farka, a macskának pedig nem is volt. A macska mindig irigykedve nézte a nyúl szép hosszú farkát. Pont olyan volt, amilyet ő is szeretett volna magának.

A nyúl mindig is gondatlan, megfontolatlan kis állatka volt. Mikor aludni tért az egyik éjjel és vackából kilógott hosszú, csodálatos farka, éppen arra járt Cica Úrnő és egy éles késsel lemetszette a nyúl farkát. Fürgén magához varrta a szerzeményét. Ekkor ébredt fel a nyúl és meglátta mi történt.

– Nem gondolod, hogy rajtam sokkal jobban mutat? – kérdezte Cica Úrnő.

– Valóban. Nagyon passzol hozzád. – felelte a nagylelkű, önzetlen nyúl – Nekem amúgy is egy kicsit túl hosszú volt. Tudod mit? Tartsd csak meg és cserébe add nekem azt a jó éles kést!

A macska odaadta a nyúlnak a kést, aki elindult vele az erdőbe.

– Elvesztettem a farkamat, de szereztem egy kést. – morfondírozott – Majd szerzek egy új farkat, vagy valamit, ami éppen olyan jó!

Sokáig szökdécselt, át az erdőn, keresztül-kasul, míg végül találkozott egy öreg bácsikával. A bácsika éppen kosarakat font kákából, amit a fogával rágott ketté. Elgondolkozva nézett a nyúlra, akinek egy kés volt a szájában.

– Kedves kis nyuszi! Nem adnád nekem kölcsön azt a kést? Olyan nehéz a kákát kettéharapni!

A  nyúl odaadta neki a kést. A bácsika dolgozni kezdett vele, aztán hirtelen csatt, kettétört a kés.

– Jajj! Jajj! – kiabált elkeseredetten a nyúl. – Eltörted a szép új késemet. Mihez kezdjek most?

A bácsika bocsánatot kért a nyúltól, elmondta, hogy nem szándékosan törte el a kést. Eztán így szólt a nyúl:

– Egy törött késsel nem tudok mit kezdeni, de neked talán még jó lesz valamire. Tudod mit? Tartsd csak meg és cserébe add nekem az egyik kosaradat!

A bácsika odaadta a nyúlnak a kosarat, aki elindult vele az erdőbe.

– Elvesztettem a farkamat, de szereztem egy kést. Elvesztettem a késemet, de szereztem egy kosarat. – morfondírozott – Majd szerzek egy új farkat, vagy valamit, ami éppen olyan jó!

Sokáig szökdécselt, át az erdőn, keresztül-kasul, míg végül egy tisztásra ért. A tisztáson egy nénike éppen salátafejeket szedett, amiket a kötényébe gyűjtött. Elgondolkozva nézett a nyúlra, akinél egy kosár volt.

– Kedves kis nyuszi! Nem adnád nekem kölcsön azt a kosarat?

A  nyúl odaadta neki a kosarat. A nénike pakolni kezdett bele, aztán hirtelen csatt, leszakadt a kosár alja.

– Jajj! Jajj! – kiabált elkeseredetten a nyúl. – Eltörted a szép új kosaramat. Mihez kezdjek most?

A nénike bocsánatot kért a nyúltól, elmondta, hogy nem szándékosan törte el a kosarat. Eztán így szólt a nyúl:

– Egy törött kosárral nem tudok mit kezdeni, de neked talán még jó lesz valamire. Tudod mit? Tartsd csak meg és cserébe adj nekem egy pár fej salátát!

A nénike odaadta a nyúlnak a pár fej salátát, aki elindult vele az erdőbe.

– Elvesztettem a farkamat, de szereztem egy kést. Elvesztettem a késemet, de szereztem egy kosarat. Elvesztettem a kosarat, de szereztem pár fej salátát. – morfondírozott és közben rettentően megéhezett. A saláta nagyon illatos volt, ezért az egyikbe beleharapott. Ez volt a legfinomabb étel, amit valaha is evett!

– Elvesztettem a farkamat, de nem érdekel! Találtam valamit, amit ezerszer jobban szeretek! – kiáltott boldogan és falni kezdte a salátát.

Attól a naptól kezdve a nyúlnak nincs farka. Sőt, olyan nyúl sincs azóta, akit zavarna, hogy nincs farka. És azóta mindmáig nincs olyan nyúl, aki ne szeretné a salátát és ne lenne tökéletesen boldog, ha annyi salátát ehet, amennyit csak akar.

Hogyan Veszíette El a Nyúl a Farkát?