Malandragem

Milyen az aki malandro? Mi az a malandragem? Kalap nélkül is lehetek malandro? Akarok én az lenni? Kérdéseink akadnak, szedjük hát össze a válaszokat egy rövid cikkben.

Kezdjük rögtön azzal, hogy a malandro az a fajta gazember, az a fajta zsivány, aki trükközéssel, sunyisággal húz hasznot mindenféle szituációból. Ezek a malandrok, bár kisstílű bűnözők, a szamba dalok szövegeiben is pozitívan vannak beállítva. A brazil kultúra szerves részét képezik, mint népi hősök, vagy antihősök, és gyakran megjelennek  a brazil irodalomban, zenében és egyéb művészetekben.

malandragem Mestre Leopoldina

A malandrok roppant okosak, de az eszüket arra használják, hogy elkerüljék a kemény munkát, és ha kell, becsapjanak másokat. Hogy is lehetnek a nép hősei ilyen emberek? Ez nem lehet kérdéses, amikor együtt rajongunk Star-Lordért a Galaxis őrzőiből, utána pedig elolvassuk gyermekeinknek a Lúdas Matyit. A malandrok nem feltétlenül rossz emberek. Egyszerűen csak olyan dörzsölt fickók, akik a könnyebbik életre törekednek.  Érdemes például megnézni Mestre Leopoldina életéről az egyik dokumentumfilmet, hiszen őt emlegették úgy, mint az utolsó jó malandrot. (o ultimo bom malandro)
Persze malandrok mindig voltak és mindig lesznek, de erre még visszatérünk. Most nézzük akkor, mi is igazából a malandragem.(malandrázsem)
A malandragem olyan stratégiák, trükkök alkalmazása, melyek a különféle helyzetekben előnyhöz juttatnak. Jellemzi a savoir-faire, a könnyedség. A karizmára, a fürge észjárásra támaszkodva, vagy bármilyen egyéb módon, de a lehető legkönnyebben, emberek vagy intézmények manipulálásával a legjobbat kihozni a helyzetből.
A lustaság, a bohém élet, a felszínes romantika és a csavaros észjárás ugyanúgy jellemzi a malandrokat, de a malandragem a fő karakterisztika, melyre nem találunk hirtelen kifejezést magyarul, hiszen nem puszta szélhámosságról van szó, hanem sok mester szerint egyfajta érzékelésről, egy állandó szellemi jelenlétről, ami nem csak a csaláshoz kell, hanem önmagunk megvédéséhez, a baj elkerüléséhez is. A capoeira világában olyan ez, mint egy állandó figyelem a rodán belül és kivül leselkedő veszélyekre és lehetőségekre egyaránt. Megvédhet a malíciától és önmagától a malandragemtől is, ahogy előnyhöz juttathat mindenhol, ahol a capoeirista megjelenik. Ez a játékon és az életen belül is elengedhetetlen, és éppúgy igényel tapasztalatot, mint intelligenciát.
Térjünk vissza a nép hőseihez. A Brazil történelmet egyre jobban megismerve, rendszeres olvasóink láthatják, hogy a hatalom megnyílvánulásai Brazíliában többségével elnyomáson, kizsákmányoláson keresztül történtek. A diktatúrák, a rabszolgatartás, a fehérítés, a favellák és még számtalan példa hozható fel arra, hogy a brazil nép és az életüket irányító intézményrendszer között hatalmas feszültség van, volt és még lesz is egy darabig. Egyértelműen hős hát ebben a közegben a malandro, aki átveri a rendszert, az intézményeit, elcsábítja az urak feleségeit és vidáman, mosolyogva él.
Millió történelmi, szambás és irodalmi, valós és valótlan példát tudnánk felhozni, de most  végezetül lássuk a Wikipédia milyen személyekre hivatkozik, akik ékes példái a malandro életmódnak. Előre szólok, nem olyan valós karakterekről van szó, mint Mestre Leopoldina.

– Aladdin (Az 1001 Éjszaka Meséiből)
– Azambuja (A Chico Anysio showból)
– Bender (A Futuramaból)
– Jack Sparrow (A Karibi Hapsi)
– João Grilo (Számos anekdotából ismert és Ariano Suassuna színdarabjából)
– Turpi Úrfi (Avagy Top Cat a Hanna Barbarba rajzfilmekből)
– Pedro Malasartes (Portugál és Brazil folklórhős)
– Tapsi Hapsi (Aki nem tudja ki az, keressen rá)
– Fakopáncs Frici (Avagy Woody Woodpecker)
– Robin Hood (Nem feltétlen Kevin Costner)