Nyitott hang. A cabaça eltávolítva a testtől. Lehet mély (don/dom/tam), ha az araméhez nem ér hozzá a dobrao. Lehet magas (tim/dim), ha a dobraot hozzányomjuk az araméhez. Zárt hang. A fentihez hasonlóan lehet magas vagy mély , de ilyenkor a cabaça a testhez ér, így tompul a hang.
A dobrao lazán ér hozzá az araméhez, a cabaça zárt. (Tchi/csi)
Nyolcadok – a két hang összesen olyan hosszú, mint a fenti negyedhangok. Lásd: tá és a titik
Szimpla nyocad hang.
Kötés, a dobraot a mély hang indítása után nyolcad ütemmel hozzáérintjük aza raméhoz, ezzel magas hangra váltva, további ütés nélkül. Csak Iunában vagy szólókban használjuk.
Negyed szünet (egy ütemnyi)
Nyolcad szünet (fél ütemnyi)
Ütemjelző. Négy blokk egy ütem.

A legrégebbi ritmusnak tartják. Általában lassan játszák és az a berimbau játsza, amelyik elkezdi a zenélést a rodában. (Gunga)

Más néven invertált angola ritmus, hiszen a tim és tam felcserélésével jön létre belőle. A medio berimbau játsza az angola rodákban, míg a viola pedig szólózik vagy a Gunga ritmusával tart.

Viszonylag gyors, a játékban borítások, gáncsok és egyenes rúgások is előfordulnak, míg ez a ritmus szól.

Régen arra használták, hogy figyelmeztessék a rodában lévőket arra, ha valakinél kés van. Manapság különleges játéktípusokhoz használják, mint például a Jogo de Dinheiro. Ez a ritmus szolgált a Hino do Capoeira Regional da Bahia-ként is, tehát Mestre Bimba iskolájában az edzések végén ez szólt, míg a tiszteletüket kifejezték.

Régen figyelmeztetés volt a hatóságok érkezésére, manapság a rodák összehívására szokták használni. Az ügető lovak hangját próbálják utánozni a berimbao játékával.

A szambakör ritmusa.

Közeli, nyugodt játék. Nálunk kontakt és ginga nélkül kell játszani.

Banguela, vagy Benguela. (Erről később fogunk részleteiben értekezni) Közepesen gyors, megfontolt, közepesen alacsony játék, amit a roda felvezetésére, vagy megnyugtatására használnak. Gyakorlórodáknál szoktuk használni.

Másnéven São Bento Grande de Regional, vagy csak egyszerűen Regionalként is szoktuk emlegetni. Gyors, robbanékony ritmus. Mikor ez szól, általában egy berimbau és két pandeiro alkotja a hagyomány szerint a bateriát.

Ezt a ritmust is Mestre Bimbának tulajdonítják. nincs hozzá külön játékstílus társítva. A mester általában edzéseken és nemhivatalos rodákban játszotta manapság néhol a jogo de navalho ritmusaként ismerik.

Mestre Bimba egyik ritmusa. Arra használta, hogy máshonnan érkezett mestereket és tanítványaikat üdvözölje vele. Az alábbi variációit ismerjük:

Mestre Bimba a iuna madarak dala alapján készítette ezt a ritmust. Mindn sor két részre osztható, melyekből az első a mélyebb, a hím madár éneke, a vége pedig a tojó csivitelésére emlékeztet. Csak haladók játszhattak a Iuna rodákban. Ezt a ritmust a mester arra használta, hogy üdvözölje a tisztelt vendégeket, vagy olyankor, amikor bemutatták a cintura desprezadát, vagy a Bimba szekvenciákat. Iuna rodánál egy berimbau és két pandeiro játszik, nincs taps és ének. Napjainkban is az oktatók játéka, balaok és az ügyesség fitogtatása jellemzi. Nehéz ritmus, ne felejtsük el, hogy a sorok végén lévő mély hangok zártak.

Mestre Suassuna ritmusa, az azonos nevű játékhoz.

Mestre Canjiquinha ritmusa volt. A játék dinamikus, oladlsó rugásokban gazdag. (Ezt a kottát videók és weblapok alapján írtam le, jó esélye van, hogy a források hibásak és a négy Tam-mal kezdődik a ritmus és a sor legvégén van a két csi )

Másbéven Morte Do Capoeira, vagy Iuna de Angola. Mesterek temetésén és gyászoló rodákban fordul elő. Egy egyszerűbb és egy öszettet változat: