Soleil: Ká

Sokan ismerik már ezt az előadást, de sajnos többen nem. Rengetegen nem szeretik igazán a cirkusz világát, hiszen hazánkban a cirkusz, mint műfaj kissé a világtól lemaradva bandukol, bár kiváló artistáink vannak, az artistaképző működik. A Recirquel társulat és a Horror Cirkusz folyamatosan újraalkotják a hazai cirkusz arculatát, de az emberek többsége még mindig ugyanazt a cirkuszt látja és várja: porondmester, bohócok, elefántok, lovak és kiskutyák, nagymacskák, kígyósimogatás. Napjainkban ez már inkább gyomorforgató, mint vonzó. Az állatok idomítása, szállásolása, tartása, szállítása kapcsán joggal merülnek fel súlyos vádak és az én véleményem is az, hogy az állatok ilyen kizsákmányolását be kéne tiltani. De mi van az artistákkal, akik egy este négy-öt jelenetben is fellépnek egy-egy gyors átöltözés után bebizonyítva, hogy még a trapézon is boldogulnak, nem csak a lóháton, vagy illúzionistaként. Utaznak, dolgoznak, élnek, nem szólok bele. Nem akarok a klasszikus cirkuszról beszélni. Az új idők felé szeretném irányítani a figyelmet. A cikk középpontjában jelenleg a Cirque du Soleil egy régi produkciója, a  áll. Miért is? Mert van benne capoeira! Nem, ez elég sekélyes indok lenne. Nézzük miért is ez az egyik leg-epikusabb színpadi előadás, ami valaha létezett. Élő zene, 80 artista, a világ legjobbjai minden szerepben, lenyűgöző látványvilág és semmi állatkínzás. Las Vegasban nem kerül bármi színpadra. A történet meseszerű. A királyi udvart megtámadják gonoszék és az elmenekülő ikerpár nyomába erednek, akik mindenféle kalandokon át különféle helyekről segítséget kapva menekülnek. Nem akarom elmondani mi fog történni. Letölthető bárhonnan és megnézhető. Nyelvtudás nem kell hozzá, a dalok szövege a cirkusz nyelvén íródott. Aki miatt ide került a weboldalunkra ennek a darabnak az ajánlata, az Vitor Silva Dos Santos, aki az udvari bolondot alakítja. Mikor az udvaron rajtaütnek, hamar kiderül, hogy a bolond a capoeirában jártas nagyerejű harcos, aki az ikerpár védelmére kel, de később a kedves, gondoskodó énjét is látjuk, az árnyjáték jelenetben. A KÀ-ban egyéb harcművészetekkel is találkozhatunk. Legalább annyira erősen megjelenik például a wushu kung-fu is, mint a capoeira. A Cirque du Soleil nem csak a harcművészek közül válogatta ki a legjobbakat. Aki látta a Fehér Tenyér című filmet, az tudhatja, hogy a tornászok közül is sok kiválóság került a vegasi színpadi társulatba. Az eredmény lenyűgöző és lélegzetelállító. Sajnos ez a darab hozta a hatalmas társulat első szörnyű tragédiáját is, amikor Sarah Guyard Guillot életét vesztette egy előadás közben. Látható a darabban, hogy minden biztonsági intézkedés mellett is a maximumot hozza ki a világ legjobb artistáiból számos jelenet. Egy trailerrel szeretnék hozzá kedvet csinálni:

A teljes előadás sok forrásból letölthető ráadásul a youtubeon is megtalálható pár videó róla, köztük egy Vitor edzéséről is. Egy kis eye candynek még itthagyok egy videót arról, ahogy az udvaribolond vendégként lő egy gólt egy football meccsen:

Carandiru: O Filme

Nos, nem szerettem volna filmkritikával folytatni a cikkek sorát, de nem mehetek el szó nélkül emellett a mű mellett. Ugye ez egy kicsit történelem is, nem csupán egy jó akciófilm. Az idősebb olvasók emlékezhetnek a Carandirui börtönlázadásra. Áprilisban is történt egy hasonló. Sőt, tegnap éjjel a Romeu Goncalves Abrantesből 92 rab szökött meg egy ostrom után. 1992-ben a 4000 főt befogadni képes Carandiruban több mint 6000, de egyesek szerint 8000 rab volt elhelyezve. 111 rab halt meg a film által feldolgozott mészárlásban. “A rendőrök mindössze fél óra leforgása alatt 102 rabra lőttek rá, mindegyikre átlagosan ötször.” A tanúk szerint a rendőrök ujjongtak miközben a celláikban agyonlőtték a rabokat. Később 73 rendőrt ítéltek el, összesen 918 évre. Ubiratan Guimaraes ezredes 632 év büntetést kapott, ami alól 2006-ban felmentették, bár mivel meggyilkolták, nem örülhetett a döntésnek. De ennyit a történelemről. A film 1992-ben játszódik. A főszereplő egy orvos, akit Luiz Carlos Vasconcelos alakít. Mivel a börtönben sokan drogoznak és erős a homoszexualitás jelenléte, sokan AIDS-esek. A doktor ebben próbál meg segíteni. Szűrést végez, óvszerhasználatot reklámoz, ilyesmik. Ez egészen mellékes. Ami fontos, hogy közben megismerünk néhány rabot, a történetüket. Megtudjuk ki hogyan került be. Klassz kis sztárparádé a szereposztás. Akik látták a filmeket amikről eddig szó volt itt, azok jópár ismerős arcot fognak látni. Hector Babenco rendezői munkája kifogástalan, de nem rendhagyó. Legalábbis véleményem szerint minden rendben volt: a színészi munka, a sztori, az operatőr munkája. Semmit sem tudok negatív kritikával illetni. A film nagyon hosszú, de fel se tűnik mennyire, hiszen folyamatosan történik valami jó vagy rossz dolog. Mondjuk az utolsó fél óráig viszonylag gyanútlanok vagyunk, és aztán nagyon hirtelen tör ki a börtönlázadás és nagyon hamar véget is ér. Aztán mindent elsöpör a rendőri brutalitás. Azért merek spoilerezni, mert ez történelem. A film képei a békés percekben is lenyűgözőek. Mindent megtudunk a börtönről, úgy érezhetjük. Sokkoló történet. Olyan mintha a legszegényebbek Titanicja süllyedne el valami vértengerbe. És bármilyen szörnyű is ami történt, ez az egész még mindig tart. A vörös patakokban folyó vér az utcákon a favellákban, a börtönökben. És talán októbertől mégrosszabb lesz a helyzet. Szerencsére az a pokoli börtön már megsemmisült, de a problémát magát nem lehet felrobbantani mint egy épületet. Mellékes info: A börtön udvarán az egyik jelenetben a rabokat capoeirázni láthatjuk.

Kinek is ajánlhatom: Mindenkinek, akit érdekelnek a történelem sötét órái.

Gyorsértékelés:

Rendezés 9
Színészi munka 10
Történet 9
Élvezhetőség 9

Talán az első olyan film, ami kifogástalan ebben a kritikasorozatban. Mégsem szeretném látni soha többé.

A Brazil Függetlenség Napja

Brazíliában a Dia da Independencia Szeptember heteidkén kerül minden évben megünneplésre. Ezen a napon megemlékeznek arról, hogy Brazília függetlenné vált Portugáliától. 1822, Szeptember 7.-én az Ipiranga partjánál  I. Péter felszólította a vele tartó katonákat, hogy dobják le a portugál jelképeket egyenruháikról, majd ekkor hangzott el a “Grito do Ipiranga” (iparangai kiáltás) néven elhíresült “Függetlenség vagy halál!” kiáltás. De hogyan is jutottak el idáig?

"Independência ou Morte"

1807-ben VI. János portugál király családjával együtt Brazíliába menekült az Európát meghódító Napóleon seregei elől. Itt, miután a székhelyüket Rio de Janeiroba helyezték, 1815-ben megalapította a Reino Unido de Portugal, Brasil e Algarves-t, ami közigazgatásilag egyesült királyságként kezelte az említett területeket. 1820-ban a királyi család visszatérni kényszerült Portugáliába, politikai felkelés miatt. I. Péter brazíliában maradt. Bár 1921-ben a portugál Assembleia Legislativa úgy döntött, brazíliának vissza kell térnie korábbi államformájához és felszólította, hogy térjen vissza azonnal Portugáliába, de ő ezt visszautasította 1822 Január 9.-én, amit a Maradás Napjaként (Dia do Fico) ünnepelnek Brazíliában. Augusztus elsején kijelentette, hogy minden portugál haderőt ellenségként kezelnek, ami partra száll Brazíliában. Ezután Szeptember 22.-én az említett Grito do Ipiranga kíséretében kijelentette Brazília függetlenségét. December elsején Brazil Császárrá koronázták. Később a portugál trónt is megörökölte, de arról lemondott lánya,  Mária da Gloria javára.

#EASTSIDESTORY – Az ősbemutató

Nos, vasárnap megtörtént a premier a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon. Már amikor először hallottunk a kezdeményezésről, hihetetlenül nehéz feladatnak, de kihagyhatatlan lehetőségnek is tűnt egyszerre. Az #Eastsidestory nem csupán egy táncjáték, nem csupán egy előadás. Az író-rendező Mika Péter nem csak egy színdarabot alkotott meg, hanem egy eddig példátlan összefogást a különféle utcaművészetek képviselői között. A darab önmagában az önmegvalósítás nehézségeit, egy táncos küzdelmes pályáját, mutatja be története szerint, miközben a színház világába emeli az utcai művészeket, akiket eddig talán észre sem vett a nagyérdemű.

#Eastsidestory crew

 

Tudnivaló, hogy azok az emberek, akik aprópénzért szórakoztatják a járókelőket az utcákon, éppolyan sokat gyakorolnak és sokszor ugyanolyan zseniálisak, mint azok, akik a világot jelentő deszkákon töltik a mindennapjaikat. Ez az ősbemutatón bebizonyosult. A történetről nem szeretnék sokat írni, reméljük, hogy lesz még igény erre az előadásra és ismét színpadra léphetünk vele, hiszen hónapok kemény munkája volt a felkészülés erre az egy csodás alkalomra. Akkor meg lehet majd tekinteni újra így most nem szeretnék sokat spoilerezni. A fellépők közül sokakat már ismertünk, hiszen capoeiristaként az elmúlt évtizedekben rengeteg különféle helyen tartottunk bemutatót vagy csináltunk fellépést, mindenféle társulatokkal karöltve, de voltak olyan csoportok is az előadásban, akikkel még csak most volt szerencsénk először közösen színpadra lépni. Csodálatos élmény volt ilyen tehetséges emberekkel együtt dolgozni a nagy egészen. A látványt elmesélni nem tudom, de ezen a linken találtok jópár fényképet az előadásról és talán később több is lesz majd. Szeretném bemutatni azokat, akik mindent beleadtak, hogy létrejöjjön az #ESS. Nem lesz sorrend, ahogy eszembe jutnak, úgy fogom írni.

Az előadás gerince egyértelműen az Eastsiders csapat volt. A gyerekek, az ifi csapat és minden táncos tőlük remekül teljesített. Legfőképp Patrikot szeretném kiemelni, aki főszereplőként nem csupán a saját stílusát mutatta meg a színpadon, de együtt táncolt a steptáncosokkal, megvillantotta néptánctudását is, pandeirozott nekünk és varázslatos lendülettel dzsiggelte végig a táncosélet odüsszeiáját. Le a kalappal. És ha már a kalapnál járunk, Pálmai Balázs, a zsonglőr – akit én nem ismertem névről, csak emlékeztem, hogy ő volt a CNN-en, aki a vízilabdákat dobálta a VB-n – megmutatta, hogy hogyan repked hét labda egyszerre, én meg azóta is próbálok kalapot egyensúlyozni az orromon, de nem megy. Feldobta a próbákat. És aki szintén állandó vidámságot csempészett a munkába, Kiss Gergely Máté művészúr, akit mindig bánt egy gondolat, de sosem lép a saját lábnyomába a színpadon. Vitapartnere, a másik kicsi lego, Geriskillz, a mikrofonzsonglőr beatboxer, rapper, énekes jófiú. Gyorsan soroljuk még, hogy kikvoltak ott? Copy paste. Capoeira Hungria, Carmen TSE, Debreceni Hajdú Táncegyüttes, Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium, Rhythm and Shoes Dance Club, Style Beyond, Szolnoki Extrém Sportegyesület, X-Treme Crew (Szeged), Veres Dóra (Magyar Táncművészeti Egyetem), Funbasstix. Ez utóbbi egy zenekar lenne, akik  kísérték a finálénkat. Dóri volt a farkasbőrbe bújt bárány, aki elcsábította a fiút a nagyvárosba, meg szerintem a fél közönséget is. A szolnoki különítménnyel élmény volt együtt dolgozni. Nem csak azért, mert minden flottul ment egy pillanat alatt, hanem mert olyan profizmussal álltak a színpadra, ami mindenkit motivált. Reméljük még lesz alkalmunk pár közös showra és akkor jobban megkűzdünk majd azért a pénztárcáért. Bár őket elüldöztük a darab szerint, de mindig van egy nagyobb hal, ahogy valami jedi mondta hajdan. A szervezett bűnözés elől mi is megfutottunk. Ilyen csinos gengsztereket ritkán látni! Kardos József koreográfiájával a pop királyára emlékezhettünk. Bada és a szteppes lányok PatPetivel együtt a burlesk, a klasszikus humor világába repítettek minket vissza.Kardos József - Smooth Criminal

A néptánc szegmenst csak egyszer láttam a próbán, de lenyűgözőnek találtam a fúziót. Nem tudom tovább sorolni. A zseniális rendőr, a mindblowing rosszlányok (és fiú), a contesten a versenyzők a hihetetlen táncaikkal, a grafittiművész, a kosarasok, a munkásfiú, a furulyaművész hölgy (Asztalos Noémi) és mindenki odatette a maximumot. Olyan érzésem van, amikor azoknak akarok írni a darabról, akik nem látták, mintha egy vak embernek mesélnék a szivárványról. És most nem magunkat akarom fényezni, hiszen láttam én már elég high-end capoeira akrót, meg frappáns koreót, nem a mi dolgunkról akarok itt írni. Arról a csomó hihetetlen művészről, akikről jó lenne mindenkiről névvel ellátva egyesével idetenni egy mosolygós képet, hogy lássátok, mivel lettünk gazdagabbak a munka során.  De most inkább abbahagyom a dicséretüket, hiszen ezek a srácok és lányok itt vannak közöttünk, fellépéstől fellépésig edzenek, gyakorolnak, próbálnak és meg lehet őket nézni ha szeretné az ember. Bebizonyították, hogy minden figyelmet megérdemelnek.

Szeretnénk megköszönni azoknak az embereknek is a munkáját, akik a színpadon kívül dolgoztak a sikerért. Albinnak az ötletekért és a szervezésért, Balázsnak a tech supportért és mindenkinek, aki segített valamilyen formában.

Visszatérek a mondandóm legelejére. Aki megnézi a darabot, az egy remek táncjátékot lát. Én az összefogás teremtő erejét látom. Köszi mindenkinek aki eljött megnézni az #EASTSIDESTORY-t és köszi annak a sok-sok remek embernek, akik segítették ezeket a művészeket, hogy eljussanak odáig ahol most vannak. Reméljük mégtöbb sikerben és vidám munkában lesz még része mindannyiuknak. Értesíteni fogunk titeket a folytatásról.

Film: Condado Macabro

Condado MacabroHorrorral folytatjuk (tehát 18+ a film). Nem csak azért, mert szeretem a műfajt, hanem mert nem mindig van lelkierőm egy brazil művészfilmhez vagy vígjátékhoz, az akciófilmjeik meg lehangolóak, mint a Comeback vagy az Elitalakulat. A Condado Macabro egy igazi különlegesség.  André de Campos Mello egyetlen normális hosszúságú filmje. A fickó zseniális, ha engem kérdeztek. Editor nagyrészt, de itt rendezőként is megmutatja hogyan kell jól csinálni. A film nem csak egészestés, hanem majdnem két órás, ami egy horrornál szerintem nagyon fontos. Nem kapkod a történet, van idő feszültnek lenni, vagy elborzadni. Az író és a társrendező Marcos DeBrito, aki a pár rövidfilmjén kívül olyan horror regényeket is ír, mint az Á Sombra Da Lua. Íróként híres a vizuális stílusáról, filmesként pedig az experimentalista hozzáállásáról. Lássuk a felállást. Egy véres bohócot vallat egy rendőr a történésekről, így már sejtjük, hogy a bohóc túléli a dolgokat, de még nem tudjuk milyen szerepe van az egészben. Francisco Gaspar játsza a bohócot és zseniálisat alakít a rendőrrel együtt. Az igazat megvallva az egész szereposztásból ők ketten tudnak csupán színészkedni. A többi srácot a casting ötödik másodpercében a kukába gyűrtem volna. Szóval a bohóc mesél, a történet kibontakozik. Bombázó lóképű menyecske útnak indul a haverokkal, hiszen minden jó horror úgy indul, hogy egy pornószínésznő jellegű hölgy, aki amúgy majdhogynem ártatlan a szerepe szerint útnak indul egy rakás barommal szodomizálni valami eldugott helyre. Az egész nagyon régivágású. Leginkább a Texas Chainsaw Massacre eredeti változatához tudnám hasonlítani, leszámítva, hogy a fiatalokat játszó színészek itt tényleg borzalmasak. Sebaj, cserébe épül a történet, megismerjük a körülményeket. Egy elmebeteg felkoncol egy disznót, a bohóc vallatása meg totál rideg. Nagyon mellékesen megjegyzem, hogy az a színész (Gaspar) úgy tudja tartani az ujjait, hogy az ijesztő.

Vissza a sztorihoz. Két bohóc úgy dönt, hogy kirabolják a srácokat, miközben  az elmebeteg mészárosék is a fiatalokra fenik a fogukat. Eddig jutunk 50 perc alatt, amikor a történet erotikus jelleget kezd ölteni, aztán megérkeznek bohócék is gyilkosék is. Innentől a film izgalmas, érdekes és mintha a srácok is elvégeztek volna egy színitanodát idő közben, teljesen jó alakításokkal megy tovább. Együtt izgulunk a rablókkal, a gyilkosokkal, a rendőrrel, a lányokkal, a fiúkkal. A film története eredetiséget csempész a klasszikus slasher témába. Hatchet, Texas CM, Wrong turn, Ezer halott háza és még sorolhatnám a hasonló filmeket, amik mind egy kicsit különböznek. Ez is egy kicsit más, ez is egy kicsit több. A vágás és a rendezés olyan remek, hogy tanítani kellene. A film kritikája mindenhol rémes, de ennek oka van. A film hangulatában a nyolcvanas éveket próbálja idézni. A Péntek 13 időszakát, amikor még ilyen volt a horror és ilyennek elég is volt. Napjaink horrorfilmjeit megpróbálják 12-es karikára legyártani, hogy hozzák a profitot. Itt ömlik a vér, nem spórolnak vele. Az effektusok a sharknadot is alulmúlják ugyan, de engem ez nem igazán zavar, hiszen a nyolcvanas évek effektjei meg gumibabákkal voltak megcsinálva és mégis el tudtunk vonatkoztatni az irrealitásuktól. Fun factnek még közlöm, hogy a meztelenül táncikáló igencsinos szöszi, Bia Gallo rendezőasszisztensként folytatta a pályáját. Nem meglepő.

Kinek is ajánlhatom: Ha az olyan filmeket szereted mint a Démonok között, akkor ezt ne nézd meg. Ha az olyan filmeket szereted, mint a fent soroltak, akkor szánd rá erre is az időt.

Gyorsértékelés:

Rendezés 9
Színészi munka 4
Történet 7
Élvezhetőség 7

Az zavart a filmben, hogy egyik karakter sem volt annyira szimpatikus, hogy egy kicsit is aggódjak érte. Nem zaklatott fel egyikük halála sem. Ez valószínűleg a sok baromkodásnak tudható be, ami a film felvezetésében zajlott és nagyon irritált.