Film: Mar Negro

mar negroMivel nagy rajongója vagyok a horror műfajnak, ideje volt szétnéznem újra a brazil horror háza táján. A Motorradnál rosszabb már nem lehet, ugye? Van egy pár nagy klasszikusa a brazil horronak, belőlük próbálok párat megnézni és kommentálni a közeljövőben. A fekete tenger című film nagyjából 2013-ban készült, de végig a nyolcvanas évek horrorfilmjének benyomását kelti. A legelső dolog, amit leszögezhetünk, hogy a vízszintes hiányzik a rendező szótárából. Bár az is lehet, hogy nem futotta nekik kameraállványra. Ez nem jelenthet gondot, soksok dutch tilt meg egyéb csodák. Lássuk a történetet. Két hapsi halászik valahol a világvégén. Kifogják a black lagoon monstert és amíg azon vitáznak, hogy miféle sellő ez, az egyiket megharapja. Hazamennek, ahol kiderül, hogy a füligkakis szegény vén retek halászember felesége Brazília legszexibb gyöngyszeme és szerelmes bele minden mellékszereplő. Peroá és Cavalo Cansado, a két halász tehát hazahozza a gonosz zombivírust meg a méggonoszabb ráját és indul a banzáj. Eszméletlen dolgokat látunk benne. A limuzin helyett Wolksvagen bogár, transzik, prostik és minden ami kellhet. A film eredeti amatőr külleme átalakul  fülledt izzadtságszaggá, közeli snittek,  rengeteg second plán, realizmus. A bordélyház megnyitója igazi klassz kis vidéki party lenne, a zombiskodás már csak zombiskodás. Határok nincsenek, gyerek vagy felnőtt, férfi vagy nő. A film folyamatosan úgy tesz, mintha beindulna, aztán egy jó adag késéssel meg is teszi. Segítek: A hal is fertőzött, nem csak Peroá. Szerencsére a zombik alaposak és a főszereplőkön kívül mindenkit szájbavéreznek. A goregruppen kb a film kétharmadánál indul meg. Onnantól pedig nincs megállá. Átvesszük a terrorbolygó hangulatát és pár perc múlva már bem is emlékszünk rá, milyen Szomszédok szinten unalmasan indult. Mellek, végtagok és vér. Aztán amikor már a képernyőből ömlő vér derékig ér és azt hisszük, nem lehet hová fokozni ezt az egészet, jön még egy lapáttal és még eggyel és még eggyel. Nem akarok spoilerezni a filmből, de amilyen gyengén indult, olyan klssz lett a vége. Nem mondanám rá, hogy jó, mert az egész a 80-as évek színvonala, de szerintem trash horror kategóriában mindent megkapunk tőle, amit reméltünk. Egyértelmű, hogy az insidious rajongóinak ez a film egy szemét lesz, de akik szeretik a trash horrort, azoknak tudom ajánlani. Ehhez is kell egy kis morbiditás, de semmivel se kell hozzá betegebbnek lenni, mint az 1000 halott háza trillógia első részéhez. Nem ugyanolyan a film, de a vége valahogy hasonló hangulatot ölt számomra. (most a műértők azt mondják majd, az nem is trillógia. De mindjárt az lesz). Térjünk vissza a filmre, ami új értelmet ad a Röhelyes zombisirály kifejezésnek. A Mar Negro igazából egy filmciklus egyikdarabkája. Előtte a Mangue Negro áll a sorban, utána a Chupacabrák éjszakája, és még további filmek Rodrigo Aragão független horrorfilmestől. Korábbi filmjét nem merem megnézni, de talán a chupacabráknak vagy a Mata Negra-nak adok majd egy esélyt, ha unatkozok.

Azoknak ajánlom, akik szerették a régi “Night of the Living Dead”-et, akiket nem zavar egy kis vér. Akik nem rettegést várnak egy horrorfilmtől hanem belezést. 12 éven aluliaknak nem ajánlom.

Gyorsértékelés:

Rendezés 6
Színészi munka 5
Történet 7
Élvezhetőség 7

Komolyan hiányoznak az értelmetlen darálós horrorfilmek. Ugye ezeket nem lehet eladni a moziban mert korhatárosak, ezért nem hoznak annyi pénzt mint egy ‘Démonok között’, vagy ezek a mostani vackok. Nem kell tőle csodát várni. Hangulat kell hozzá és sok nasi.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .