Nos, ez esetben a filmklubbunkkal haladunk tovább, nem pedig az adótok 3%-át kuncsorogjuk. De jó is lenne, ha tehetnénk olyat, de még egyért se rimánkodhatunk, míg a köz számára nem válunk elég hasznossá. Ez most mellékes. Maradjunk a 3%-nál. Ez egy filmsorozat címe. Brazil sc-if sorozat, amit a Netflixen adnak, szóval Netflix produkció. Azt hiszem így hívják ezeket. Nem olyan híres, mint a Stranger things, de cserébe nem is olyan jó. Két évadot találtam belőle, és nem tudom, hogy akkor ez most befejezésre került, vagy nem, mivel pusztán az első 3 epizódot néztem meg eddig. Miért is? Azért, mert ha ráfüggök, akkor is dícsérni fogom, ha nem kéne. Jártam már így sok vacakkal. Ez a sorozat 8.0-ás IMDb értékkel villog, eszerint az eddigi legjobb film, amit eddig említettünk ezen a weboldalon. Nem rossz, az igaz. Szedjük össze, mik a rossz dolgok benne először is.
A zene. Irdalmatlanul rémes néhol. Amikor csak a háttérben elvan a zene, akkor jók vagyunk, de amikor a zeneszerzőből előtör ez eredetiség, akkor rettenetes dolgok következnek. Szájdigeridozás, ami szerintem a hosszanböfögés művészete, csellók nyekeregnek és egyéb szörnyű dolgok. A csellló hangja szép, de ebben direkt nyekeregtetik őket. Egyszóval: Szerintem a zene a leggyengébb pont. Néhol olyan zavaró, hogy átpörgetném a jelenetet.
Az indokolatlan rendezői fogások. Amikor csak azért nyomunk dutch tiltet, mert épp úgy fér bele mindenki a képbe, az már baj. Amikor a kameramunka átvált Office jellegűbe, az rémes tud lenni. Szerencsére már a legelején elkezdik hanyagolni. Dokumentarista jelleget adna a jeleneteknek, de olyan jelenetekben kerül elő, ahol ez messze nem indokolt.
A jelmezek. A világ egyik felében mindenki füligszaros és úgy öltözik, mintha a legyek ura utóforgatásán járna. Értem én, hogy retkesek, meg szegények, de itt azért túlzások vannak az öltözékekben. Ahol pedig gazdagok, ott a túlzások másik felét látjuk. Valahol egy costume designer elégedetten hátradől éppen, de ugyanúgy a kukába vágnám az egész embert, ahogy a hunergames zseniális designerét.
Ennyi elég is volt a negatív dolgokból. Néhol kicsit szájbarágós ez meg az, de túléljük. Még mindig nem amerikai a szint ilyen tekintetben.
A színészekkel nincs problémám. Mindenki jól játszik, a nők szépek, a gonoszak gonoszak és mindenki hozza amit kell. Lássuk a sztorit, ami zseniálisan eredeti:
Egy sötét jövőben a lakosság nagyrésze éhezik. Csak néhány kiválasztott emelkedhet fel a gazdagok közé, de ehhez próbára teszik őket…
Na jó, nem is olyan eredeti. A dagadtak viadalával együtt kb 48 ilyen plot jött ki az elmúlt évtizedben. Ez annyit mutat, hogy a srácoknak erre van igénye. Fiúkra az útvesztőben, vagy lányokra akik divergálnak, vagy ilyesmi. Ebben a sorozatban a helyzet a következő. Ha eléred a huszadik életévet megpróbálhatsz bekerülni a 3 százalékba, akik a gazdag és kiválasztott oldal (nevetséges ruhákban). Ha nem, akkor maradsz a 97 százalékkal és bohócnak öltöztet a costume designer életed végéig, de még éhezel is hozzá.
A sztori kegyetlensége, hogy itt nem öröklődik semmi. Igazságos, hogy mindenki esélyt kap, de így a szülők és gyermekeik elszakadnak egymástól. Most azt gondoljátok, hogy simán okés, ha a gyereknek jó és elszakad a családtól. De mi a pálya, ha apa kerül be a tutiba és a kisgyerek kintmarad a nyomorban?
Térjünk rá erre a próbára, mert a történet gerincét ez adja. Valójában egyféle felvételi eljárásról van szó. Szűrik ki az embereket próbáról-próbára. Leülünk a sorozat elé és életünk állásinterjúja kezdődik. A tiniknek lehet hogy ez sci-fi, de a felnőtteknek ez rohadtul hétköznapi. Minden rohadt perce egy állásinterjú a sztorinak. Rendkívül érdekes tézisek is felvetülnek ennek kapcsán már az elején. Ha te kivágsz valakit egy interjúról, az neked csak egy döntés, de neki elpusztíthatod az egész életét. Bizonybizony, ilyen komoly dolgok történnek itt az interjúvolás során. Nekünk könnyű, mert van második és sokadik esély. Ebbe a 3 százalékba viszont csek egyszer lehet próbálkozni. És nem könnyű a szűrés. Szemét gazembernek vagy zseninek kell lenni a továbbjutáshoz. Főszereplőink között van mindegyikből.
Részről-részre megismerjük a szereplőink hátterét és motivációját. Szívünkhöz nőnek gonoszék és jóék is. Elkezdenek kibontakozni a szálak, melyek a háttérben szövődnek, hogy bonyodalomként előálljanak majd a storyline klimaxánál. Nem tudom elmondani, hogy megéri-e megnézni. A harmadik résznél úgy döntöttem, végignézem, ami azért nem rossz egy ilyen sorozattól. De ez van, kíváncsi vagyok a következő próbára, kiváncsi vagyok ki fog kiesni és kíváncsi vagyok, javul-e vagy romlik a sorozat.
Lehet hogy a 16. résznél visszatérek ide és leírom a véleményem, de valószínűbb, hogy ígyhagyom ezt a kritikát. Azt hiszem ennyiből lehet tudni, hogy kell-e ez a sorozat az időnkbe.
Gyorsértékelés:
Rendezés 5
Színészi munka 9
Történet 7
Élvezhetőség 8
Azoknak ajánlom, akik szerették a maze runner, hunger games, divergent és hasonló filmeket, a sorozatokat, továbbá azoknak, akik nem riadnak meg egy kicsit beleélni magukat a történetbe, együtt lélegezni a szereplőkkel. Enélkül ez nem lesz élvezhető.