Az Axé

“Az Erő egy eleven lények alkotta energiamező, amely körülvesz és áthat bennünket. Ez tartja egységben a galaxist.” /Obi-Wan Kenobi/

Csi vagy Chi vagy ki, mana, erő. Bárhogyan is hívjuk, egy érdekes, varázslatos dologról beszélünk, egy energiáról, ami mindent átjár és hatással van a világunkra. A Feng Shui ennek az energiának az áramlását figyelembe véve ad lakberendezési tanácsokat. A Thai Chi és a Chi kung ennek az energiának a légzésével, mozgatásával foglalkozik, a kung-fu középpontjában is ez áll, ahogy a Star Wars fő motívuma is ez, vagy a számítógépes játékok varázslói ezt használják, hogy varázslatokat hozzanak létre. Az alternatív gyógyászat sok-sok képviselője állítólag ezt az energiát használja a betegségek azonosítására, gyógyítására. A szupercsillagharcosok ezzel az energiával lőnek egymásra.

Kódexeket lehetne megtölteni azzal, hogy a filozófia, a vallás, a fantasy és a sci-fi miként mesél erről a titokzatos energiáról. Ez az energia a szemnek általában láthatatlan, bár vannak auralátók és egyéb különleges emberek, akik azt állítják, hogy képesek vizuálisan is érzékelni. Abban is megegyezni látszanak a leírások, hogy különféle praktikákkal ez az energia szabályozható, áramoltatható, fókuszálható. Erre még visszatérünk.

Az “Axé” szó az afrikai jorubák nyelvén energiát, erőt jelent, ami minden egyes dologban benne van. Az afro-brazil vallásokban szent energiákra használják a kifejezést, az orixák szent erejére. A capoeirába is átöröklődött a terminus és még napjainkban is használjuk.

A capoeiristák körében az Axé egy Chi-hez hasonló energia, ami nagyon fontos ebben a sportban. Beszélünk jó és rossz Axéról, ami megjelenik a capoeirában, az életben, mindenben. A rossz axé esetlegesen pusztán az Axé hiányát, zavarát jelenti. Sokan hallottuk, olvastuk már, ahogy a capoeiristák úgy üdvözlik egymást, hogy “Axé!”. Ezzel sok, jó energiát kívánnak egymásnak. Amikor azt mondják, hogy sok/jó Axé volt egy rodában, azzal azt fejezik ki, hogy energikus volt. De mindez nem ilyen egyszerű. Ha a berimbau eltörik, vagy elpattan rajta a húr, az a rossz Axé jele. Ilyenkor keresztet vetnek, vagy más apró szertartással kerülik el a rossz energiákat a capoeiristák. A jó Axé egyértelműen érezhető a körben, a rodában. A roda maga nem csak a világot reprezentálja, hanem az Axé fókuszálásának legfontosabb eszköze, módszere. A körben állók között nem lehetnek nagy hézagok, mert akkor elszökik az energia. A körben a taps, az ének, a zene a résztvevőkön át vezeti az energiát a körben játszó páros felé.
A capoeira rodának rengeteg szabálya van. Nagyon sok ebből azért jött létre, hogy ezt a misztikus energiát a körben játszókra fókuszálják, átadják nekik.

Minden capoeirista életében eljön az a pillanat, amikor először tapasztalja meg az axét. Ez általában úgy történik, hogy amikor bemegy a rodába sokan énekelnek körülötte, a ritmus összeáll a bateriában, a tapsban, ő pedig önfeledten tud játszani a másik capoeiristával. Ez az önfeledtség, ez a teljes szabadság a capoeira játék végső célja, amiben a capoeirista részesedik az Axéból, mondhatni eggyé válik vele. Ilyenkor a játékos néha olyan mozdulatokat is csinál, amelyekről maga sem tudta hogy képes rájuk.

Nem újdonság, hogy a zene és a láthatatlan energia között kölcsönhatást feltételeznek. A capoeirában a tér, a ritmus, a zene, mind úgy van kialakítva, hogy az Axé jó legyen a körben. A ladainha, vagy a játék megkezdése előtti zenélés a körben nem csupán a hangulat megalapozására szolgál, de mondhatni az Axé invokációja.

Különleges, ősi misztikus módszerek örököse a mai capoeira roda, ami bár egyre gyakrabban a performance és a sport jellegét ölti magára, de a legtöbb csoportban továbbra is őrzi a hagyományokat, melyek egyik fontos eleme az Axé köré fonódó rituális, néhol már a liturgiával is egybefonódott szokásvilág.

Persze a demitologizációs mozgalom igyekszik kikezdeni minden varázslatos dolgot, de szerencsénkre az Axé nem olyasmi, amit bizonygatnunk kell egymásnak, hiszen a szkeptikusok számára az Axé jelenthet egyszerűen csak jó hangulatot is, ami közös célunkká teszi a sok és jó Axé megteremtését az életünkben, a köreinkben, a játékainkban. Mindenki eldönti magának, hogy hisz-e a chi-ben, az aurában, az Axéban. Ez a cikk csak segít megérteni, hogy mit is takar ez a kifejezés valójában.

Axé!

A Szamba típusai

Ebben a cikkben egyelőre nem részletezzük a szamba többszáz éves történetét, evolúcióját, egyszerűen csak szeretnénk felsorolni a teljesség igénye nélkül a legfontosabb irányzatokat a szambán belül. Fontos tudni, hogy Szambának nem csak a mindenki által ismert afro-brazil eredetű táncot nevezzük, de a rá jellemző zenei stílust is. Lássuk hát, milyen szamba tánc-típusokat ismerünk? Területileg mindenhol fellelhető a szamba Brazíliában, a három legfontosabb terület mégis a következő:

  • Samba da Bahia (Bahia)
  • Samba Carioca (Rio de Janeiro)
  • Samba Paulista (São Paulo)

    Szamba táncosnő - Sambista

A különféle stílusok közül talán a legfontosabbak:

Samba de Roda: Ezt a szambát láthatjuk a capoeira körökben és az Orixa kultusszal is ez áll leginkább kapcsolatban. Ez a szamba variáns Bahiából indult volt jellemző. Bizonyos elemei, mint az umbigada a 17. század előttre mutatnak vissza, de az első feljegyzések 1803-ból maradtak ránk ezzel a szambával kapcsolatban. A taps, hangszerek és ének kíséretében a táncosok egy kör közepén szambáznak.

Samba de Gafieira: Ez a stílus a negyvenes években bontakozott ki. Ahogy a neve is mutatja, az akkoriban nagyon népszerű rioi nightclubokban táncolták. Páros tánc, ami bár a maxixe-ből alakult ki, napjainkban gyakran merít a waltz és a tango elemeiből is.

Samba Pagode: Ez a stílus a Samba de Gafieirahoz hasonló társastánc, bár ez jóval kevesebb akrobatikus elemet tartalmaz és valamivel intimebb hangulatú. São Pauloból indult ki a stílus, a Pagode zenei stílussal nagyjából egyidőben. Maga a zene Rióban kezdett el hódítani a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején.

 

Samba no pé: Az elnevezés annyit tesz, szamba a lábban, ez egyfajta kifejezés arra, hogy valaki jól táncolja a szambát, benne van a lábában a tánc. Ez a legelterjedtebb és legismertebb szóló változata a szambának. 2/4 ütemmel, viszonylag egyszerű, spontán lépésekkel. Még mindig a virágkorát éli. Az 1920-es évek végén sok szambaiskola alapult rióban, ők elsősorbban ezt a stílust oktatták, és a karneválokon még mindig rengeteg samba no pét láthatunk a sambistáktól.

Samba Axé: A szóló szamba egy modern változata, ami leginkább az aerobicra emlékeztet. Bár gyors szamba lépésekre épül, de gyakran zumbához hasonló jelleggel használják, tréningképpen. 1992-ben váltotta le a Lambadát és az új dalokhoz mindig kijön egy új koreográfia, amit mindenki ismer és együtt táncolhat.

Egyelőre ennyit szeretnénk a szambáról elmondani, de még visszatérünk a témához, hiszen csodálatos történelme és jelene van, nem véletlen, hogy meghódította az egész világot. A Szamba zene, a szamba tánc egy nagyszerű kikapcsolódás. Sokrétűsége miatt bárki megtalálhatja benne a saját stílusát. Búcsúzóul egy pár példát is mutatunk a fent említett szambákra.

Samba de Roda:

Samba de Gafieira:

 

Samba Pagode:

 Samba no pé:

Samba Axé: