Mivel a Capoeira Hungriában a családiasság fontos, de a különböző városokban edző capoeiristák csak ritkán kapnak alkalmat arra, hogy találkozzanak egymással, év elején úgy döntöttünk, szervezünk egy csapatépítő tábort. Aztán felvetült, hogy kiegészítő tevékenységként akár fonhatnánk pár caxixit. Szó szót követett, terv tervbe fonódott és végül megszületett a hangszerkészítő tábor elgondolása, ami most hétvégén (18 ápr. 13. – 18 ápr 15.) zajlott.

A helyszín a festői Bodaszőlői pihenőház volt. Aki még nem járt ott velünk, az mindenképpen ugorjon be valamikor. Tavacska, vadászles, hektárnyi erdősített udvar, filagóriák, focipálya, tűzrakóhelyek, játszótér és tér játszani… minden van ott, ami egy jó táborhoz kellhet. Pénteken, a hagyományokhoz híven fakultatív nyújtás tréninggelkezdtük a tábort Ildikó (Espanhola) vezénylésével. Ezután, amíg a paprikás krumpli készült a bográcsban, nekiálltunk a vergák előkészítésének. A számtalan féle fa közül számunkra a juhar bizonyult megfelelőnek és hozzáférhetőnek. Hogy jól választottunk-e, az majd idővel kiderül. Időközben kipróbálásra kerültek a Békéscsabán legyártott Fekete Gyémántok, amik a Cajon dobdoboz és a konga keverékének tűnnek, ha szeretném őket leírni azoknak, akik még nem láttak ilyen hangszert.

A további munkáknak szombaton láttunk neki. Gőzerővel ment a berimbauk vágása, a tökök elkészítése, festése és a caxixik fonása. A tábor végére sikerült bambuszból reco-recot is csinálnunk és több agogo is készült kókuszból. És ha már a finomságoknál járunk, a kemencében sült töltött- csokispizza is kézműves műalkotásaink egyik remekének számít arról a hétvégéről. Szombat este persze előkerült egy akusztikus gitár is, hiszen a tábori hangulat gitár nélkül nem az igazi.

Több mint húsz berimbau készült el vasárnap délutánig, amikor nekiláttunk szedni a sátorfánkat. Az időjárás gyönyörű volt, nagyot mulattunk. Talán ősszel, talán jövőre, újra megyünk. Addig is mindenki gyakorolhatja a ritmusokat az új hangszerén, vagy akár csinálhat új és új berimbaukat az elsajátított tudással. Reméljük sokan kedvet kaptak hozzá, hogy olyan hangszereken játszanak, amiket maguk készítettek el, mint hajdan Brazíliában a rabszolgák tették.