Az 2007-es első részt sikerült megnéznem. Nem lenne  talán rossz ez, ha az embernek éppen ilyen kedve van. Lássuk miről is van szó benne. Van egy alakulat, az úgynevezett BOPE. Hallottatok már erről? Ha nem, akkor lépjünk hátrébb egy kicsit. A társadalmi szakadék Brazíliában látványosabb, mint mifelénk. A szegények  favelákban élnek, amik nyomornegyedek félkész házak labirintusával. Ezeknek se ajtaja, se ablaka, így hivatalosan nem is minősülnek háznak. Ezekben a favelákban külön világ, külön rend uralkodik. Bandákba tömörülnek a fiatalok, drog és fegyverkereskedelem zajlik, stb. nyílván ez azért nem ilyen egyszerű, hiszen nem bűnözőnegyedről van szó, hanem egyszerűen a szegények környékéről. A nyomor pedig sokmindenre ráveszi az embereket. Nem akarok ebbe belemenni, még egyéb cikkekben sokat fogunk írni ezekről a környékekről. Minél többet gondolkozok ezen a cikken, annál jobban látom, hogy talán bele se kellett volna kezdenem. Maradjunk csak a film dolgainál. Szóval a B.O.P.E (Batalhão de Operações Policiais Especiais) egy olyan katonai rendőrségi alakulat, akiket a favelákban szoktak bevetni bandák ellen, vagy börtönlázadások leverésére. Részletesebben itt olvashattok róluk. Ezeknek az egyik kapitánya a főszereplő, aki szeretne visszavonulni, így ideje lesz kiválasztania maga helyett valakit a pozícióra. Nascimento kapitány ugye hamarosan apa lesz, ezért fel kell hagynia az árvagyár biznisszel. A film kőkemény oldalát mutatja be a favelák és a BOPE közötti „háborúnak”. A filmben az apropó a Pápa 97-es látogatása. De emlékszünk a képekre a híradóból, ahogy patakokban folyt a vér a favelák utcáin a Brazíliai futball világbajnokság előtt. Az olimpia kapcsán is történt egy kis „tisztogatás”. Rémes dolgok ezek, térjünk vissza a filmhez, ami sok helyen túlságosan életszerű. A rendezése kiváló, de a szabadkezes operatőri munkák engem nagyon zavartak. A színészek száz százalékot nyújtanak. Különleges hangulatot kapunk meg. Egy olyan nyomasztó feszültséget, amiből nem emel ki a hatalom vagy a távolság. A korrupció, az árulás, a megítélések csapdája ömlik a képkockákból. A film majdnem két órás, és egy kicsit vontatottan indul. Mármint kapunk egy „in medias res” rajtot, és utána lelassulunk. Nascimento Kapitány narrálja a dolgokat, mintha egy brazil rorschach naplóját olvasnánk. Zseniális jelenetekbe gyorsulunk szépen lassan, a film pedig egyre erőszakosabbá válik. Nem válogatnak az eszközökben se a drogkereskedők, se a BOPE emberei. A háború már csak ilyen. A kedvenc jelenetemben megtudjuk, hogy miben hasonlít egy kézigránát és egy csésze kávé. Ennyit a filmről elöljáróban. Nem ajánlom 12 év alatt és azoknak, akik nem szeretik az erőszakos filmeket.

Azoknak ajánlom, akiket érdekelnek a rendvédelmi szervek, a hadászati kiképzések, az Acéllövedék stílusú filmek, vagy akik brazília legrosszabb arcába szeretnének bámulni.

Gyorsértékelés:

Rendezés 9
Színészi munka 10
Történet 7
Élvezhetőség 7

Visszásnak találom az egészet. Egy tragédia, ami történik a favelákban és nem szórakoztató, akármiylen akciófilmet is csinálnak belőle.