Mestre Waldemar 1916-ban, Ilha de Maréban született és 1990-ben hunyt el, Salvadorban. Teljes nevén Waldemar Rodrigues da Paixão, az egyik leghíresebb mestere volt a Bahiai capoeirának. Ismerték Waldemar da Liberdade, Waldemar do Pero Vaz és Mestre Waldemar da Paixão néven is.
Waldemar az 1940-es évek elején építette fel a barracão-ját, ami egy kunyhó, bódé szerű épület volt, amelyről itt találunk néhány fotót. Ez az épület Liberdadeban, az akkoriban Corta-Braçoként említett területen volt, ahol ezekben az években sok munkás épített magának saját otthont. Ebben az épületben capoeirázott minden vasárnap és a rakparton is tanított capoeirát. Sokféle változatát játszotta a capoeirának, a leglassbbaktól egészen a harcias stílusokig, de jobban preferálta a lassú capoeirát.
Az ötvenes években a capoeirája a művészek, tudósok és újságírók érdeklődésének középpontjába került.

Anthony Leeds és Simone Dreyfus néprajzkutatók is készítettek nála felvételeket ezekben az években. Mário Cravo szobrász és Carybé, aki a fenti festményt is készítette – szintén capoeiristák – is látogatták a mestert. Sok későbbi capoeira mestrére volt hatással Mestre Waldemar capoeirája, Cobrinha Verdetől egészen Mestre Bimbáig.
Albano Marinho de Oliveira szerint a Liberdade-i csoport indította el azt a szokást, miszerint hosszú szóló dalokat énekeltek a játék előtt. Ezeket ismerjük ma ladainhaként. Mestre Waldemar egyszer azt nyilatkozta, hogy ő találta ki a Berimbauk festésének ötletét, hogy azokat eladhassák a turistáknak, ezzel jó bevételi forrást biztosítva.
A Mestre jó capoeiristaként a háttérben maradt. Nem sokat árult el a dolgairól és nem beszélt sokat. Alig akadnak róla fotók egészen időskoráig. Nem kereste a hírnevet, pedig úgy tartják, kivételesen tehetséges énekes és berimbau játékos volt.
A nyolcvanas években már idős volt a capoeirázáshoz és a Parkinson kór miatt nem játszhatott a berimbaun sem, de még így is megragadta a lehetőségeket, hogy énekesként, Mestre Canjiquinhaval dalokat vegyenek fel.