A Capoeira Hungria Története

A Capoeira Hungria csoport története egybefonódik a debreceni capoeira történetével. Kezdetben, azokban az időkben, amikor még a betárcsázós internet is luxusnak számított, a mobiltelefonok korszaka előtt, a kilencvenes évek végén más világot éltünk. A zenéket nem tudtuk letölteni, a wikipédia helyett a könyvtárakat bújtuk és a hírekről csak a tévéből vagy a rádióból értesülhettünk.

Pár fiatal srác úgy döntött, hogy elkezdenek capoeirázni, talán leginkább a Csak az erős győzhet hatására. Elég kemény fába vágták a fejszéjüket, hiszen errefelé senki sem tanított capoeirát és szinte lehetetlen volt hozzáférni a különböző videókazettákhoz a témában. Ezekben az időkben érkeztek Magyarországra az első brazil oktatók. A fiúk meghívták őket, hogy Debrecenben is tartsanak edzéseket és így a cívis város is a részévé vált a magyarországi capoeirának. Pár próbálkozás után az első huzamosabb ideig működő csoport az ACDP volt. Évekig edzett együtt a csapat.

Itt fontos megjegyezni, hogy a kelet-magyarországi viszonyok a közelébe se érnek a fővárosiaknak, a nyugatiaknak. A bérek jóval alacsonyabbak, kevesebb a munkalehetőség, a fiatalok folyamatosan elvándorolnak; Budapestre, vagy aki megteheti külföldre. Tízből egy akad talán, aki itt tervezi leélni az életét. Mióta 2004-ban EU tagságot nyert hazánk, azóta a capoeira tanulók nagyrésze érettségiig vagy diplomaosztóig marad, utána egy jobb élet reményében távozik. Ez a fluktuáció és a viszonylagos szegénység eredményezi azt, hogy Debrecenben nem jött létre olyan csoport, ami képes lett volna a tagdíjakból normális életszínvonalat biztosítani egy brazil oktatónak a terembérletek kifizetése mellett. Így sajnos aki Debrecenbe jött, az idővel sajnos arra kényszerült, hogy továbbálljon a fővárosba, vagy nyugatabbra, ahol nagyobb csoportok, stabilabb megélhetést biztosítottak számukra.

Az ACDP után a Senzala csoport színeiben folytatódott a capoeira. Sajnos ugyanaz a probléma állt fent, mint korábban. A kis csoport képtelen volt a normális életszínvonalhoz megfelelő hátteret biztosítani az oktatóknak ahhoz, hogy Debrecenben éljenek főállású capoeira oktatóként. Sok próbálkozás és küszködés után végül 2010 Januárjában a debreceni csoport útja különvált a Senzalától. Ekkor alapult meg a Capoeira Hungria. Az alapvető irányelv az volt, hogy a csoport lehetőséget biztosít mindenki számára a capoeira tanulására, megismerésére. Természetesen az a döntés, hogy külön csoportként folytassa a debreceni közösség a capoeira tanulást, oktatást és promótálást ellenszenvet váltott ki a capoeira világában, ahol a brazil mesterek iránti lojalitás, a tradíciók követése elsődleges prioritású. Azok számára, akik nem látták az évtizednyi próbálkozást arra, hogy debrecenben brazil mester oktasson capoeirát a Capoeira Hungria létrehozása egy bosszantó, majdhogynem pimasz döntésnek hatott. Sok tanítvány, sok csoport, sok oktató fordult el a csapattól.

Capoeira Hungria Logo

A kezdeti időszakban az edzéseket a rangidősök, tehát Movimento és Cabeludo tartották. Az első Capoeira Hungria batizadon már brazil mesterek akkreditálták az övfokozatokat és azóta is így zajlik a fokozatok megszerzése, vendégoktatók segítségével, engedélyével.

Miután Movimento Dániába költözött, Abelha és Cabeludo folytatták az oktatást. Mindeközben új Capoeira Hungria csoportok alapultak Hajdúnánáson, Nyíregyházán és Monostorpályiban. A csoport növekedése jó ütemben zajlott, és bár a hajdúnánási csoport megszűnt, hamarosan Hajdúszoboszlón is lehetett a Capoeira Hungria színeiben tanulni. Eközben létrejött a Capoeira Hungria Associacao de Capoeira Danmark, a dán testvércsoportunk.

2014-ben alapult a Brazil Kulturális és Harcművészeti Egyesület, ami a Capoeira Hungria csoportot immár a törvények előtt is jogi entitás szintjére emelte. A Projektek menüpontunkban is látható, hogy ez az egyesület bár nagyrészt a capoeirával foglalkozik, a brazil kultúra és történelem minden aspektusát próbálja közelebb hozni hazánkhoz és ezen fölül szerepet vállal társadalmi problémák megoldásában, karitatív tevékenységeket is végez.

A következő nagy csavar a történetben a monostorpályi csoport távozása, akik úgy döntöttek, saját csoportban folytatják tovább a munkát, Abelha vezetésével. Szeretnénk leszögezni, hogy bár voltak súrlódások az elváláskor, de a két csapat jó kapcsolatot ápol jelenleg, ahogy az azóta újra működő debreceni Senzala csoporttal – melyet Cara Branca vezet – is jó viszonyban van a Capoeira Hungria.

Időközben az oktatók új generációja érte el a magas övfokozatot, így külön-külön a monitorok irányításával a Capoeira Hungria több városban is jelen lehetett. Végül a békéscsabai csoport csatlakozott és ezzel érte el a fénykorát az egyesület. Ekkor a csoporthoz tartozott Debrecen, Nyíregyháza, Hajdúszoboszló, Hajdúböszörmény és Békéscsaba, továbbá a dániai testvércsoport.

Ám a sikerek ellenére a belső feszültségek egyre nőttek, míg végül 2018 végén a Capoeira Hungria gyakorlatilag szétszakadt. Jelenleg a Capoeira Hungria Associacao de Capoeira Danmarkhoz tartozik a békéscsabai csoport és még ami megmaradt a nyíregyi, böszörményi, szoboszlói csoportokból, maga Capoeira Hungria pedig újra csak Debrecent foglalja magába.

A munka a sok változás ellenére viszont ugyanolyan lendülettel folyik jelenleg is, mint a kezdetekkor. Fellépésből és bemutatóból 2019-ben is több volt, mint amennyit a csoport el bírt vállalni és új projektként a Brazil Táncház is havi rendszerességgel megrendezésre került.

A csoport csak tíz esztendős ugyan, de ez idő alatt rengeteg dolog történt velünk. Részt vettünk számtalan rendezvényen, felléptünk táncszínházban, sok workshopot és mégtöbb tábort rendeztünk. A Capoeira Hungria keretein belül a capoeira oktatás éveken át felvehető volt testnevelésként a Debreceni Egyetem hallgatóinak is.

Reméljük ez a rövid, vázlatos áttekintés csoportunk sorsának eddigi alakulásáról valós bepillantást enged a múltunkba azok számára, akik nem ismernek minket igazán.

Hamarosan egy sokszínű műsorral fogjuk megünnepelni a Capoeira Hungria tizedik születésnapját, amin szeretettel látunk mindenkit, aki részese volt eddigi történetünknek és azokat is, akik még ezután fognak velünk dolgozni, játszani.

A Tiltott Capoeira

A capoeira Brazíliában 1890-től 1937-ig volt törvénnyel tiltva.

 

A Brazil Köztársaság Büntető Törvénykönyve

1890, Október 11. – 847. rendelet

XIII. Fejezet – A csavargókról és a capoeirákról

402. cikkely – Közterületeken és az utcán a Capoeira néven ismert jártasság és ismeret gyakorlása: Gyors támadás, fegyverrel, vagy olyan hangszerrel, ami képes testi sértésre, provokáció és zavargás, konkrét, vagy nem konkrét személy fenyegetése, vagy megfélemlítése;

Kettőtől hat hónapig terjedő börtönbüntetést von maga után.

Büntetés a 96. cikkely szerint.

Súlyosbító tényező, ha a capoeira csoportban vagy bandában történik. A csoport vezetői vagy főnökei dupla büntetést kapnak.

403. cikkely – A bűncselekményt ismételten elkövetők a kiszabható maximális büntetést kapják, ami a 400. cikkely szerint, 1-3 évig terjedendő.

Abban az esetben, ha az elkövető külföldi, a büntetés letöltését követően deportálandó.

404. cikkely – Amennyiben a capoeira gyakorlásával együtt jár gyilkosság, testi sértés, megbotránkoztatás, a közrend vagy a nyugalom megzavarása, a közbiztonság fenyegetése vagy fegyverviselés, az ezen bűnökre kiszabott büntetések kumulatívan kiszabandóak.


Eredeti változat:

Código Penal da República dos Estados Unidos do Brasil

(Decreto número 847, de 11 de outubro de 1890) 

Capítulo XIII — Dos vadios e capoeiras

Art. 402. Fazer nas ruas e praças públicas exercício de agilidade e destreza corporal conhecida pela denominação Capoeiragem: andar em carreiras, com armas ou instrumentos capazes de produzir lesão corporal, provocando tumulto ou desordens, ameaçando pessoa certa ou incerta, ou incutindo temor de algum mal;

Pena de prisão celular de dois a seis meses.

A penalidade é a do art. 96.

Parágrafo único. É considerado circunstância agravante pertencer o capoeira a alguma banda ou malta. Aos chefes ou cabeças, se imporá a pena em dobro.

Art. 403. No caso de reincidência será aplicada ao capoeira, no grau máximo, a pena do art. 400. Com a pena de um a três anos.

Parágrafo único. Se for estrangeiro, será deportado depois de cumprida a pena.

Art. 404. Se nesses exercícios de capoeiragem perpetrar homicídio, praticar alguma lesão corporal, ultrajar o pudor público e particular, perturbar a ordem, a tranquilidade ou segurança pública ou for encontrado com armas, incorrerá cumulativamente nas penas cominadas para tais crimes.

Dia do Trabalhador – Május 1.

Ahogy egyre több európai bevándorló érkezett Brazíliába, a huszadik század elején, egyre inkább teret nyert a világon máshol is zajló ideológiai és politikai küzdelem a munkásosztály jogaiért. 1917 júliusában például általános sztrájk vette kezdetét São Pauloban.

A munkások felemelkedését mutatja, hogy 1925-ben Artur Bernardes elnök hivatalos ünnepnappá tette Május Elsejét Brazíliában.

Kezdetben a munkásosztály nem szerveződött erős politikai csoportokká, először az anarchizmus, később a kommunizmus volt hatással rájuk, de később Getúlio Vargas érkezésével az úgynevezett „Trabalhismo” erősödött meg. Egészen idáig a Dia do Trabalhador, szó szerint fordítva a Munkás Napja az anarchista vagy kommunista mozgalmak küzdelmének, kritikájának apropója volt az ország társadalmi-gazdasági struktúráival szemben. Vargas propagandája alakította át végül a jeles napot a dolgozó ember megünneplésévé.

Fontos adat még a braziloknak a dátum ünnepiségének szempontjából, hogy 1943 május elsején készült el a Consolidação das Leis do Trabalho (CLT), ami nagyjából a nálunk ismert Munka Törvénykönyvéhez hasonlítható.

A sok mulatság, festa és buli ezen a napon azért is tükrözi a munkásosztály valódi örömét, mert a brazil kormány régi hagyománya, hogy minden évben Május Elsején jelentik be a minimálbér emelkedésének éves mértékét.

Carandiru: O Filme

Nos, nem szerettem volna filmkritikával folytatni a cikkek sorát, de nem mehetek el szó nélkül emellett a mű mellett. Ugye ez egy kicsit történelem is, nem csupán egy jó akciófilm. Az idősebb olvasók emlékezhetnek a Carandirui börtönlázadásra. Áprilisban is történt egy hasonló. Sőt, tegnap éjjel a Romeu Goncalves Abrantesből 92 rab szökött meg egy ostrom után. 1992-ben a 4000 főt befogadni képes Carandiruban több mint 6000, de egyesek szerint 8000 rab volt elhelyezve. 111 rab halt meg a film által feldolgozott mészárlásban. „A rendőrök mindössze fél óra leforgása alatt 102 rabra lőttek rá, mindegyikre átlagosan ötször.” A tanúk szerint a rendőrök ujjongtak miközben a celláikban agyonlőtték a rabokat. Később 73 rendőrt ítéltek el, összesen 918 évre. Ubiratan Guimaraes ezredes 632 év büntetést kapott, ami alól 2006-ban felmentették, bár mivel meggyilkolták, nem örülhetett a döntésnek. De ennyit a történelemről. A film 1992-ben játszódik. A főszereplő egy orvos, akit Luiz Carlos Vasconcelos alakít. Mivel a börtönben sokan drogoznak és erős a homoszexualitás jelenléte, sokan AIDS-esek. A doktor ebben próbál meg segíteni. Szűrést végez, óvszerhasználatot reklámoz, ilyesmik. Ez egészen mellékes. Ami fontos, hogy közben megismerünk néhány rabot, a történetüket. Megtudjuk ki hogyan került be. Klassz kis sztárparádé a szereposztás. Akik látták a filmeket amikről eddig szó volt itt, azok jópár ismerős arcot fognak látni. Hector Babenco rendezői munkája kifogástalan, de nem rendhagyó. Legalábbis véleményem szerint minden rendben volt: a színészi munka, a sztori, az operatőr munkája. Semmit sem tudok negatív kritikával illetni. A film nagyon hosszú, de fel se tűnik mennyire, hiszen folyamatosan történik valami jó vagy rossz dolog. Mondjuk az utolsó fél óráig viszonylag gyanútlanok vagyunk, és aztán nagyon hirtelen tör ki a börtönlázadás és nagyon hamar véget is ér. Aztán mindent elsöpör a rendőri brutalitás. Azért merek spoilerezni, mert ez történelem. A film képei a békés percekben is lenyűgözőek. Mindent megtudunk a börtönről, úgy érezhetjük. Sokkoló történet. Olyan mintha a legszegényebbek Titanicja süllyedne el valami vértengerbe. És bármilyen szörnyű is ami történt, ez az egész még mindig tart. A vörös patakokban folyó vér az utcákon a favellákban, a börtönökben. És talán októbertől mégrosszabb lesz a helyzet. Szerencsére az a pokoli börtön már megsemmisült, de a problémát magát nem lehet felrobbantani mint egy épületet. Mellékes info: A börtön udvarán az egyik jelenetben a rabokat capoeirázni láthatjuk.

Kinek is ajánlhatom: Mindenkinek, akit érdekelnek a történelem sötét órái.

Gyorsértékelés:

Rendezés 9
Színészi munka 10
Történet 9
Élvezhetőség 9

Talán az első olyan film, ami kifogástalan ebben a kritikasorozatban. Mégsem szeretném látni soha többé.

A Brazil Függetlenség Napja

Brazíliában a Dia da Independencia Szeptember heteidkén kerül minden évben megünneplésre. Ezen a napon megemlékeznek arról, hogy Brazília függetlenné vált Portugáliától. 1822, Szeptember 7.-én az Ipiranga partjánál  I. Péter felszólította a vele tartó katonákat, hogy dobják le a portugál jelképeket egyenruháikról, majd ekkor hangzott el a „Grito do Ipiranga” (iparangai kiáltás) néven elhíresült „Függetlenség vagy halál!” kiáltás. De hogyan is jutottak el idáig?

"Independência ou Morte"

1807-ben VI. János portugál király családjával együtt Brazíliába menekült az Európát meghódító Napóleon seregei elől. Itt, miután a székhelyüket Rio de Janeiroba helyezték, 1815-ben megalapította a Reino Unido de Portugal, Brasil e Algarves-t, ami közigazgatásilag egyesült királyságként kezelte az említett területeket. 1820-ban a királyi család visszatérni kényszerült Portugáliába, politikai felkelés miatt. I. Péter brazíliában maradt. Bár 1921-ben a portugál Assembleia Legislativa úgy döntött, brazíliának vissza kell térnie korábbi államformájához és felszólította, hogy térjen vissza azonnal Portugáliába, de ő ezt visszautasította 1822 Január 9.-én, amit a Maradás Napjaként (Dia do Fico) ünnepelnek Brazíliában. Augusztus elsején kijelentette, hogy minden portugál haderőt ellenségként kezelnek, ami partra száll Brazíliában. Ezután Szeptember 22.-én az említett Grito do Ipiranga kíséretében kijelentette Brazília függetlenségét. December elsején Brazil Császárrá koronázták. Később a portugál trónt is megörökölte, de arról lemondott lánya,  Mária da Gloria javára.