Brazíliában a Dia da Independencia Szeptember heteidkén kerül minden évben megünneplésre. Ezen a napon megemlékeznek arról, hogy Brazília függetlenné vált Portugáliától. 1822, Szeptember 7.-én az Ipiranga partjánál  I. Péter felszólította a vele tartó katonákat, hogy dobják le a portugál jelképeket egyenruháikról, majd ekkor hangzott el a „Grito do Ipiranga” (iparangai kiáltás) néven elhíresült „Függetlenség vagy halál!” kiáltás. De hogyan is jutottak el idáig?

1807-ben VI. János portugál király családjával együtt Brazíliába menekült az Európát meghódító Napóleon seregei elől. Itt, miután a székhelyüket Rio de Janeiroba helyezték, 1815-ben megalapította a Reino Unido de Portugal, Brasil e Algarves-t, ami közigazgatásilag egyesült királyságként kezelte az említett területeket. 1820-ban a királyi család visszatérni kényszerült Portugáliába, politikai felkelés miatt. I. Péter brazíliában maradt. Bár 1921-ben a portugál Assembleia Legislativa úgy döntött, brazíliának vissza kell térnie korábbi államformájához és felszólította, hogy térjen vissza azonnal Portugáliába, de ő ezt visszautasította 1822 Január 9.-én, amit a Maradás Napjaként (Dia do Fico) ünnepelnek Brazíliában. Augusztus elsején kijelentette, hogy minden portugál haderőt ellenségként kezelnek, ami partra száll Brazíliában. Ezután Szeptember 22.-én az említett Grito do Ipiranga kíséretében kijelentette Brazília függetlenségét. December elsején Brazil Császárrá koronázták. Később a portugál trónt is megörökölte, de arról lemondott lánya,  Mária da Gloria javára.