Ahogy egyre több európai bevándorló érkezett Brazíliába, a huszadik század elején, egyre inkább teret nyert a világon máshol is zajló ideológiai és politikai küzdelem a munkásosztály jogaiért. 1917 júliusában például általános sztrájk vette kezdetét São Pauloban.

A munkások felemelkedését mutatja, hogy 1925-ben Artur Bernardes elnök hivatalos ünnepnappá tette Május Elsejét Brazíliában.

Kezdetben a munkásosztály nem szerveződött erős politikai csoportokká, először az anarchizmus, később a kommunizmus volt hatással rájuk, de később Getúlio Vargas érkezésével az úgynevezett „Trabalhismo” erősödött meg. Egészen idáig a Dia do Trabalhador, szó szerint fordítva a Munkás Napja az anarchista vagy kommunista mozgalmak küzdelmének, kritikájának apropója volt az ország társadalmi-gazdasági struktúráival szemben. Vargas propagandája alakította át végül a jeles napot a dolgozó ember megünneplésévé.

Fontos adat még a braziloknak a dátum ünnepiségének szempontjából, hogy 1943 május elsején készült el a Consolidação das Leis do Trabalho (CLT), ami nagyjából a nálunk ismert Munka Törvénykönyvéhez hasonlítható.

A sok mulatság, festa és buli ezen a napon azért is tükrözi a munkásosztály valódi örömét, mert a brazil kormány régi hagyománya, hogy minden évben Május Elsején jelentik be a minimálbér emelkedésének éves mértékét.