Ennek is eljött a napja. Száz cikk van a weblapon. Mármint ez a századik. Sokat gondolkoztam rajta, hogy miről írjak ebben a cikkben. Szerettem volna a Batizadonkról írni, vagy a csoportunk problémáiról, netán esetleg egy grandiózus cikket a capoeiráról teljességében. Végül arra jutottam, hogy arról írok, amit ünneplek. Erről a száz cikkról. Nyílván másnak ez nem jelent sokat, de számomra egy cél volt, amit sikerült elérni. Az utazások, állandó edzések és a sok bemutató mellett az embernek nem sok ideje marad az ilyesmire, ezért is van néha erőn fölül, hogy írjak, folytassam, ne álljak le. Valamivel több mint fél évig tartott eljutni idáig, de terveim szerint nem lassítunk még a közeljövőben. Olyan sok anyag vár még rá, hogy publikáljuk itt! Pár szót szeretnék írni arról, ami miatt kicsit szomorú vagyok. Ismerősöknek, edzőtársaknak kiosztottam különböző cikksorozatokat, hogy írják meg, hogy ne csak én írkáljak erre a lapra. Sok különféle izgalmas témáról van szó. Sajnos a sok közül csak pár készült el, pedig ha mindenki nekiugrott volna, már akár ötven cikkel több lenne a lapon. Dehát az emberek elfoglaltak, ezért nem lehet hibáztatni senkit, nem is fogok. Csak kicsit csalódott vagyok a dologban, hiszen én pont azért nem írtam bizonyos témákban, mert másokra vártam, hogy írjanak. De ismételnem kell, hogy nem neheztelek senkire ezügyben, mert látom hogy milyen lótifuti nyara van mindenkinek. A szabadidő messze elkerüli az embereket. Ez egy kicsit szomorú is, hiszen fiatalok még, nem kéne napi 14 órában erőltetett menetben a dolgaik után rohangálni, hanem lazítaniuk kellene. De ez nem tartozik most a témához. A vidámabb dolgokra áttérve, sok embertől jött pozitív visszajelzés a csoportunkon kívülről. Jól esik azt hallani egy budapesti workshopon, hogy XY-nak tetszenek a lap cikkei. Sok ilyen visszajelzés volt és nagyon örülök, hiszen nem az volt a célunk, hogy kizárólag a Capoeira Hungria berkein belül mindenkinek információt adjunk át. Akkor handoutokat csináltunk volna, mint sok évvel ezelőtt. Ezúttal a nagy terv az, hogy az országban mindenki megtudhasson MINDENT a capoeiráról és az afro-brazil kultúráról mire a cikkek végére érünk, függetlenül attól, hogy hol lakik, kivel edz, mit csinál. Az anyag rengeteg, dolgozunk rajta folyamatosan. Ha ránéztek az archívumunkra, láthatjátok, hogy a cikkek nagyon különböző témájúak, ezért nehéz őket normálisan kategorizálni. Desktop PC-k és laptopok esetében még el is lehet tájékozódni, hiszen a nyitólapon kategóriák szerint keresgélhetünk, a cikksorozatok menüpont alatt pedig csokrokba szedve ott vannak az egymáshoz kapcsolódó cikkek, mint például az Ünnepek Brazíliában sorozat, ami ugye alkalmanként bővülget. Viszont ezek az opciók mobiltelefonról nem elérhetőek csak egy listányi cikket lát, aki az oldalunkra jön androiddal vagy iOS-el, nem tud külön opciót az életrajzok megjelenítésére például. Van egy keresőmező ugyan, dehát nem biztos, hogy mindenki pontosan tudja, hogy mit is kellene keresnie. És a látogatóink többsége, – majdnem 80 százaléka – telefonról olvas minket. Keresem a megoldást a jobb átláthatóságra, de még nem tudom mikorra lesz készen. Nem a szorgalmon múlik, hanem a webdizájner képességeimen. Én bölcsész vagyok, nem programozó. De térjünk vissza a cikkekhez. Elmondok pár dolgot, ami nem látszik kívülről nézve. A legnépszerűbb cikkek a Capoeira Hungria 2017, A roda szabályai, a capoeira rövid története és az egyetemi meghirdetésünk. Ez utóbbi már elavult ugyan, de úgy látom, ötven megosztást kapott a facebookon, ami nagy segíség számunkra, hiszen hiba lehet felvenni tesinek a capoeirát, ha erről az debreceni egyetemisták nem tudnak. Idén is van ilyen cikkünk, reméljük még több emberhez fog Debrecenben eljutni tanévkezdésig. A legkevésbé olvasott cikkek a filmkritikáim, amik a Brazil Filmklub cikksorozatban vannak. Ez teljesen érthető, hiszen ezeket a filmeket magyarul el se lehet érni nagyrészt, ezért csak annak a pár embernek lehet érdekes, aki beszél brazil portugálul, érdeklik a brazil filmek és szívesen olvas is azokról magyarul. Leszűkítettük a kört hétmilliárdról három emberre szerintem, de ez engem nem zavar. Sok ilyen anyag lesz még fent itt. Nehezen hiszem, hogy ugyanazt az embert érdekli a caipirinha receptje, mint aki brazil népmesét akar olvasni a gyerekének este, lefekvés előtt. De lehetséges. Nem fogunk valamiről csak azért nem írni, mert nem érdekel elég embert. Ha egyetlen embert érdekel, már akkor fontos. A népmesék kapcsán szeretném megjegyezni, hogy egy igazi élmény volt fordítani őket. Én néprajzosként sokat tanultam a meséről, mint műfajról, de nem volt alkalmam megismerni a brazil mesék világát. Most viszont már sokat tudok róluk és nagyon tetszenek. De mégsem ezek között van a kedvenc cikkem. Amikor gyűjtöm az anyagot valamiről és fordítok, akkor rengeteg olyan információ fut át a kezem alatt, amik nem biztos, hogy végül belekerülnek a cikk végleges változatába, de én sokat tanulok és jól érzem magam, miközben ezt a rengeteg anyagot összegyűjtöm. Például azt se ítam le, hogy hol töltötte Besouro az utolsó éjszakát a halála előtt, de sok egyéb részletet is kihagytam különböző okokból az életrajzokban. A legtöbb ilyen bónusz információ a brazil őslakosok újkori történetével kapcsolatban jött és a mítikus lények utáni kutatásom során. Ez utóbbi a kedvenc cikkem a weboldalról. Nagyon sokat szeretnék még ezzel a kérdéssel foglalkozni, eddig vártam vele, mert egy hölgy megígérte, hogy csinál a témában egy cikksorozatot. Meglátjuk mi lesz. Ezek a legendák és lények nagyon érdekesek, nagyon szeretem ezt a témát. Brazíliában nagyon jelentős a vallásosság, a babonák, a hiedelmek ereje. Lenyűgözőnek találom a számtalan mítoszt és legendát. Persze nem akarok nagyon elkalandozni a capoeira témájától, de azt se szeretném, ha túlzottan a capoeirára fókuszálnánk. Most hogy leírtam mi az, amivel szeretek dolgozni, egy pár szót szánok arra is, hogy mivel nem. A történelmi összefoglalók és életrajzok kapcsán szinte minden alaklommal ellentmondásos adatokat találok. Talán pont a Besouro életrajznál már annyira felbosszantottak ezzel, hogy bele is írtam a cikkbe, hogy az említett dátumok nem passzolnak. De ott van Mestre Bimba születésének dátuma, akit egy év csúszással anyakönyveztek, vagy például a capoeira tiltásának feloldása. Felbosszant, mert nem akarok baromságot közölni az oldalon, de milyen életrajz az, amiben nincs benne egy születési dátum? Mindenestre nem fogok megállni az életrajzi cikkekkel, hiszen sok olyan mestre van még, akinek a hagyatékát nagyon nagyra becsülöm és mindenképpen szeretnék róluk írni. Úgy gondolom, hogy ha ilyen tempóval haladunk, akkor két év alatt lesz készen egy olyan adatbázis a lapunkon, amiben tényleg szinte mindent meg lehet tudni az érdeklődőknek a capoeira és brazília témakörében. Reméljük tudjuk tartani a ritmust és hogy tudunk majd új és új cikkeket hozni, ami visszacsalogat titeket a lapunkra. De mindeközben nem téveszthetjük szem elől egyéb projektjeinket sem, hiszen lassan Eastsidestory premier és a Volta ao Mundo is csak most kezd el igazán beindulni. Persze közben megkapom a kritikákat, hogy sokat írok és keveset gyakorlok, de nem zavar ez a része a dolgoknak, mert még mindig megvan legrosszabb esetben a heti öt tréningem, tehát az izomláz konstans, az meg őszintébben beszél hozzám mint a kritikusok. De rólam csak ennyit. Úgyis ismer aki akar, aki meg nem akar, azt meg végképp nem tartanám fel. És most lezárom ezt a kis kicsapongást, hiszen nem ad hozzá semmit az emberek tudásához a capoeiráról vagy a brazíliai kulturáról. Ennek ellenére fontosnak tartottam megállni egy kicsit, mély levegőt venni, visszatekinteni az eddigiekre és felvázolni a jövőt. Jól haladunk, de ahogy edzéseken is szoktam mondani: A neheze még hátra van.

Köszönjük mindenkinek hogy eddig is olvastatok minket! Mindent megteszünk azért, hogy érdemes legyen minden héten ellátogatni hozzánk!