Madame Satã életéről szeretnék írni ezúttal. Előre le kell szögezzem, hogy nem volt egy mintapolgár. Nem ajánlom a következő írást senkinek, aki bármilyen szubkultúrát, viselkedési formát elítél, nem ajánlom sznoboknak és végképp nem ajánlom kisgyerekeknek. A minap volt szerencsém megtekinteni az életéről készült filmet is, amire pedig azt kell írnom, hogy ne nézze meg senki, akiben a homofóbiának akár egy halvány szikrája is ott van.

Most, hogy megvoltak a figyelmeztetések, lássuk, ki is volt Sátán Asszony, azaz João Francisco dos Santos. Hivatását tekintve drag queen, de nem baj, ha nem tudjátok, hogy mi az. A bohém élet igen vad éjszakai oldalán lehet velük találkozni. A Drag Queenek azok a nőimitátorok, akik énekelnek és táncolnak is a közönség szórakoztatására a karneválokon és a speciális bárokban. Tehát Madame Satã nem közönséges transzvesztita volt, hanem az előadásaihoz női ruhába bújt. Az életrajzi film szerint a bár, ahol először fellépett, a Bar Restaurant Danúbio Azul, tehát a Kék Duna bár volt Lapa-ban, Rio de Janeiroban. De ne szaladjunk ennyire előre.

Apja, Manoel Francisco dos Santos, anyja Firmina Teresa da Conceição. 1900-ban, Február 25.-én született, Glória do Goitá-ban. Tizenheten voltak testvérek. Azt beszélik, gyerekkorában a szülei elcserélték egy lóért. Fiatalon Recifebe ment, majd Rio de janeiro Lapa nevű kerületébe költözött. Analfabétaként konyhai munkát vállalt. Lapa akkoriban, a huszas években, a malandragem és a bohémia központjának számított. Gyakran dolgozott nightclubok biztonsági őreként és vigyázott, hogy a prostituáltakat ne erőszakolják meg. Veszélyes capoeirista hírében állt. Rendszeresen küzdött meg puszta kézzel a rendőrökkel, akik botokkal felfegyverezve, túlerőben sem bírtak vele. Általában a koldusok, feketék, prostituáltak vagy homoszexuálisok védelmében keveredett verekedésbe. Azt beszélik, egy alkalommal 24 rendőrt kényszerített visszavonulásra. A gengszter életet élő Madame Satãnak hét gyermeke született. 27 évet töltött összesen börtönben, 1928-ban 16 év börtönre ítélték egy rendőr meggyilkolásáért. Művészi pályájára Cecil B. DeMille művésznő volt a legnagyobb hatással. Legandává vált még élete során nem csak a verekedéseivel, de a prostituáltak, a homoszexuálisok védelmezőjeként, a törvényenkívüliek köreiben is. A társadalom perifériájára szorultak ikonja így beszélt magáról: „Filho de Iansã e Ogum, devoto de Josephine Baker” (Iansã és Ogum fia, Josephine Baker híve)
Az 1972-ben publikált „Memórias de Madame Satã” című biográfiájában kétszer tér ki a capoeirára. Egyszer, amikor a saját harci stílusát elemzi, és egyszer, amikor egy fiatal malandroról ír, aki ragaszkodott hozzá, hogy tőle tanuljon capoeirázni. Ő csak egy banda nevű gánccsal a földre vitte a fiút és azt mondta neki, hogy menjen tanuljon valamelyik capoeiristától a kikötői mólón.
Sinhozinho, riói capoeira mester, aki a „speciális rendőrség” kiképzője volt, többször is megverekedett Madame Satãval és összecsapásaik legnedává váltak.
Mindig lenyűgözték a riói karneválok. Egy ilyen alkalommal az extrovertált életművész, a Caçador de Veados utcában parádézott, Cecil B. DeMille-nek beöltözve a művésznő Madame Satã című filmjéből, így kapta a becenevét.
1976 Április 11.-én hunyt el Rio De Janeiroban. A Lapa-t a huszadik század elején védelmező malandrok leghíresebbike volt. Hétköznapjairól és mentalitásáról mindent elárul az életéről készült film.