Mese: Óriásföld Szökőkútja

Élt réges-régen egy vak király. Összehívta országa összes orvosát, de egyikük sem tudott rajta segíeni. Nem volt egyetlen egy se, aki vissza tudta volna adni a király látását. Egy napon aztán egy öregasszony érkezett a palotához és így szólt a kapuban álló őrhöz:

– Váltanék egy szót a vak királlyal. Tudok egy gyógymódot a vakságára!

Az őr a király színe elé vezette az öregasszonyt. A király a királyi trónuson ült, fején a királyi koronával, de királyi arca szomorú volt, mert letakart, vak szemei nem láthatták a palota ablakából, ahogy a nap ragyog a mélykék óceán felett, nem láthatták az udvar urait és hölgyeit előkelő lila, ezüst és arany ruháikban és nem látthata királynője szépségét sem.

– Királyi felség! – kezdte az öregasszony, midőn mélyen meghajolt az uralkodó előtt – Csak egy dolog van a világon, ami visszaadhatja szemed világát, ez pedig annak a szökőkútnak a víze, amit Óriásföldön találni. Mosd le szemeidet ezzel a vízzel és látásod visszatér majd!

– Hogyan szerezhetném meg ezt a csodás vizet? – kérdezte a király. – Óriásföld messze van a királyságomtól és nem tudom oda az utat. – A király, a királyné és az egész udvartartás izgatottan várta az öregasszony válaszát.

– Felségednek egy erős flottát kell építtetnie, ami felhajózhat a nagy folyón, ami Óriásföldön folyik. – mondta – Az expedíciót egy oroszlánszívű királyfinak kell vezetnie, mert megannyi veszély fog rájuk leselkedni az út során! Óriásföld Szökőkútja egy magas, sziklás hegy csúcsán áll és csak egy olyan bátor királyfi érheti el, aki az úton nem néz se jobbra, se balra. Hatalmas óriások állnak az út mentén és azonnal rabul ejtik azt, aki nem előre néz. A hegy csúcsán a szökőkutat pedig egy sárkány őrzi. Csak akkor lehet a vízhez jutni, mikor a sárkány alszik. Számtalan királyfi próbálkozott már, de mind elbukott. Ha találsz egy elég bátor királyfit, aki feljut a hegycsúcsra, az találni fog ott egy anyókát, aki majd elmondja neki a sárkány ébren van-e vagy alszik.

Óriásföld Szökőkútja

Azzal az öregasszony távozott a palotából. A király megfogadta a tanácsát és elküldetett a három fiáért, majd elmondta nekik is a hallottakat.

– Apám! Bátor vagyok és bölcs. – mondta a legidősebb királyfi. – Majd én elmegyek a küldetésre. Hozok neked a Óriásföld Szökőkútjának vizéből és meggyógyítom a szemedet.

A király elrendelte a hatalmas flotta elkészítését az expedícióra. Rengeteg pénzt adott a fiának a felkészülésre. Az egész ország a küldetés előkészítésén fáradozott.

A királyfi ültetett egy narancsfát a királyi kertbe és így szólott öccséhez, a középső királyfihoz:

– Figyeld ezt a fát! Ha a levelei elhervadnak, akkor valami baj történt velem. Akkor gyere utánam segíteni!

A királyfi tele zsebbel és egy hatalmas flottával indult útnak. Megannyi kikötőben megálltak útközben és mivel a királyfi igencsak szerette a szerencsejátékot, mire Óriásföldre ért, minden pénze elfogyott. Miután felhajózott a nagy folyón, meglátta a hatalmas hegyet. Magához vett egy kulacsot a víznek, majd útra kélt, lassan haladva felfelé a hegyen, végig csak előre nézve.

Egyhamar óriások hangját hallotta üvölteni. Szeme sarkából látta is az óriásokat. Megfeledkezett róla, hogy nem nézhet se jobbra, se balra és amint oldalra pillantott, egy óriás egyből foglyul ejtette.

– A rabszolgám leszel örökké és tovább, hacsak nincs nálad elég pénz, hogy megváltsd a szabadságod! – de a királyfinak nem volt pénze.

Otthon, a királyi kertben, a narancsfa levelei hervadni kezdtek és a középső királyfi, amikor ezt észrevette a király elé járult.

– Apám! Tudom, hogy bátyám bajban van, utána kell mennem segíteni!

A király újabb hatalmas flottát építtetett és még több aranyat adott a középső királyfinak, mint a másiknak. Az egész királyság igyekezett a munkával, hogy minél hamarabb útnak indulhasson.

A királyfi a kertben egy citromfát ültetett és így szólott a legfiatalabb testvérhez:

– Figyeld ezt a fát! Ha a levelei elhervadnak, akkor valami baj történt velem. Akkor gyere utánam segíteni!

A királyfi tele zsebbel és egy hatalmas flottával indult útnak. Megannyi kikötőben megálltak útközben és mivel a királyfi igencsak szerette a mulatságokat, mire Óriásföldre ért, minden pénze elfogyott. Miután felhajózott a nagy folyón, meglátta a hatalmas hegyet. Magához vett egy kulacsot a víznek, majd útra kélt, lassan haladva felfelé a hegyen, végig csak előre nézve.

Egyhamar óriások hangját hallotta üvölteni. Szeme sarkából látta is az óriásokat. Mégsem nézett se jobbra, se balra. Egyszercsak meghallotta testvére hangját, aki egy óriás rabságában jajveszékelt.

Megfeledkezett róla, hogy nem nézhet se jobbra, se balra és amint oldalra pillantott, egy óriás egyből foglyul ejtette.

– A rabszolgám leszel örökké és tovább, hacsak nincs nálad elég pénz, hogy megváltsd a szabadságod! – de a királyfinak nem volt pénze.

Otthon, a királyi kertben, a citromfa levelei hervadni kezdtek és a legifjabb királyfi, amikor ezt észrevette a király elé járult.

– Apám! Tudom, hogy bátyám bajban van, utána kell mennem segíteni!

– Jajj fiam, hisz még csak gyerek vagy. Hogy járhatnál sikerrel ott, ahol két bátyád elbukott?

A királyfi könyörgött apjának, aki végül újabb hatalmas flottát építtetett és maradék aranyát a legkisebb fiának adta. A királyfi egyetlen kikötőben sem állt meg Óriásföldig. Miután felhajózott a nagy folyón, meglátta a hatalmas hegyet. A fülébe gyapotot tömött, magához vett egy kulacsot a víznek, majd útra kélt, lassan haladva felfelé a hegyen, végig csak előre nézve. Nem hallotta se az óriásokat, sem a testvérei jajveszékelését, ahogy az óriások náspángolták őket. Végül megérkezett a hegy csúcsára, ahol egy öregasszonnyal találkozott. Kivette hát a gyapotot a füleiből.

– Épp időben érkeztél. – mondta az öregasszony – A sárkány most alszik.

Az anyóka segített a királyfinak megtölteni a varázsvízzel a kulacsát, majd így szólt: – A sárkány, ami a szökőkutat őrzi egy elvarázsolt hercegkisasszony. Soha senki nem jutott el még idáig, de most, hogy eljöttél, az átok egy év és egy nap múlva meg fog törni. Gyere vissza akkor és kérd meg a kezét! – az anyóka egy gyűrűt adott a királyfinak és a királyfi is adott egyet sajátjai közül az anyókának.

– Ha az átok megtört, húzd a királylány ujjára a gyűrűmet. Egy év múlva visszatérek. -mondta a királyfi és elindult visszafelé a vízzel. Félúton szembetalálkozott testvéreivel:

– Éljen! Elhoztad a vizet ami meggyógyítja atyánkat. – örvendeztek – Ha van nálad elég pénz, akkor kifizetheted értünk a váltságdíjat, hogy visszatérhessünk a királyságba.

– A zsebem még mindig tele arannyal. Megváltom hát a szabadságotokat, gyertek velem!

Miközben lefele vitorláztak a nagy folyón, a két idősebb testvér tervezgetni kezdett. Így szólt az egyik a másikhoz:

– Hogyan hagyhatnánk, hogy a király azt hallja, hogy mi elbuktunk, a legifjabb pedig sikerrel járt? Nem hagyhatjuk, hogy megtudja, hogy elköltötöttük az összes pénzét! Tegyük ki a partra, aztán menjünk haza a varázsvízzel és ha a király meggyógyult, élvezzük ki a háláját és éljünk boldogan míg meg nem halunk!

Így is tettek. Amikor a legifjabb királyfi elaludt, egy csónakkal kivitték a partra és otthagyták. Amikor felébredt, hosszú kóborlás után egy szegény halászembernél talált menedékre, akinél munkába állt.

Odahaza a király látása visszatért Óriásföld Szökőkútjának vizétől. A két idősebb királyfi mindenféle érdemrendeket kaptak, de az egész királyság gyászolta a legfiatalabbat, aki elveszett az úton. A király és a királynő sosem adták fel a reményt, hogy egyszer majd hazatér hozzájuk legkisebb fiuk. A királynő minden nap kikészítette a királyfi ruháit, hogy ha az egyszer hazatér, tiszta ruhába öltözhessen.

Hamar elrepült egy év és egy nap. A hatalmas sárkány elhagyta a szökőkutat és visszaváltozott királylánnyá. Az anyókával együtt várták a királyfi jöttét, de az nem jelent meg, ahogy ígérte. – Valami szörnyűség történhetett, hogy nem jött el. – mondta az anyóka – Olyan fiú volt, aki biztos nem szegte volna meg a szavát.

Az anyóka és a hercegnő, ujján a királyfi gyűrűjével, elmentek a király palotájához. Amikor a király meghallgatta őket maga elé hivatta a két fiát. Azok bevallották, hogy mit is tettek. A király tömlöcbe vetette őket.

A király és a királynő és az egész udvar a leggyorsabb hajóikon útnak indultak és kikötöttek ott, ahol a két gonosz testvére partra tette a királyfit. Az anyóka és a hercegnő, ujján a királyfi gyűrűjével is velük mentek. Sok-sok keresgélés után végül megtalálták a halász kunyhóját és benne a királyfit is.

A király és a királynő és az egész udvar örömkönnyekben tört ki, hogy életben találták a szeretett királyfit. A királynő, aki magával vitte a fia kedvenc ruháját, átöltöztette a királyfit aranyba és selyembe. Bár a ruhák szűkek és rövidek voltak, hiszen egy év alatt sokat nőtt a fiú, de így is nagyon csinos volt, amikor megkérte a szépséges királylány kezét.

A halász is jól meglepődött. Nem is gondolta, hogy a király fia az, aki neki dolgozik, akivel megosztja a kunyhóját.

– Lehet hogy királyfi, de annyi biztos, hogy ő volt a legszorgalmasabb fiú, aki valaha nekem dolgozott. – mondta a halász

– Valóban királyfi, és olyan nagyszerű, hogy ő fog uralkodni országunk felett, ha én már nem leszek. – mondta a király, miközben áldását adta az ifjú párra. Hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

Három Mestra

Az eddigiekben sok Mestre-ről olvashattunk, leginkább a régi idők mestereiről, akikkel már sajnos nem találkozhatunk többé. Viszont ma valami egészen más dolog jár a fejemben. Nagyjából egy hete adtam egy interjút a capoeiráról és a riporter hölgy rákérdezett a nemek arányára a csoportban, ami végülis egy egyszerű kis ártatlan kérdés, de a válaszomban messzire sodródtam, egészen a női capoeira mesterek kérdéséig. (szokásom elkalandozni ha beszélek valamiről) A régi időkben nem voltak női capoeiristák, női mesterek pedig végképp nem. Napjainkra ez már teljesen megváltozott. Nem tűnt el az úgynevezett machismo brasileiro és továbbra is lekűzdhetetlennek tűnő akadályok tornyosulnak a capoeirán belüli nemi egyenlőség előtt, de már látni a változást. Ahogy a #metoo mozgalom segített a nőknek kitörni a hallgatásból bizonyos szituációk kapcsán, újabb óriási lépést tettünk a legtöbb országban az emancipáció felé. Eközben a capoeira berkein belül is kezd eltűnni a sovinizmus, és a férfi oktatók edzéseken túlmutató hatalma a női tanítványok felett. Mindez azoknak az erős és határozott nőknek köszönhető, akik áttörtek a régi dogmákon és kemény munkával eljutottak a legmagasabb fokozatokig, bizonyítva, hogy nemektől függetlenül az akarat és a szorgalom számít a capoeirában, amikor az előrelépésekről beszélünk. Továbbra is akadnak szélsőséges vélemények ezzel a kérdéssel kapcsolatban, és gondot okoznak egyéb predesztinációs faktorok is, mint bőrszín vagy származás, de hiszünk benne, hogy eljön a nap, amikor egy fehér kanadai nőnek éppen akkora esélye lesz elérni a legfelső övfokozatot a capoeirában, mint bárki másnak. Ehhez nem az kell, hogy a brazil mesterek engedékenyebbek legyenek, hanem az, hogy például Kanadában az a lány olyan capoeira oktatásban részesüljön, hogy a mesterek, amikor találkoznak vele, azt mondják, a tudása éppolyan kiváló, mint annak, aki Bahiában nőtt fel. Ahogy egyre kisebbé válik a világ, mindez már nem egy utópisztikus elgondolás, hanem csupán eltökéltség kérdése. Lehet, hogy nem kellett volna ezekről a dolgokról írnom, de fontosnak éreztem bevezetőként. Leszögezem, hogy ezek az én benyomásaim, az én gondolataim. Nem a csoportom nevében írok.

női capoeira mesterek

Hazánkban amikor női capoeiristákról beszélünk, mindenkinek elsőként Formanda Pimenta jut az eszébe, de róla most nem fogok írni, hiszen terveink szerint július vége felé szerepeltetjük majd a Volta Ao Mundoban, ahol sokkal többet megtudhattok majd róla. Három Mestrát szeretnénk most bemutatni, akikről már lehet hogy hallottatok. Érdemes a youtubeon szétnézni velük kapcsolatban, ha van egy kis időtök.

Mestra Tisza

Az angola capoeira egyik nagy alakja, Rio de Janeiroból, a gyönyörű nevű Tisza Coelho már kiskora óta gyakorlja a capoeirát. 1981-ben kezdett el játszani és azóta az élete legfontosabb részévé vált a capoeira. “Nagyon intenzíven edzettem. Volt, hogy naponta négy edzést csináltam végig.” emlékszik. Ezzel a szenvedéllyel pusztán hat hónapig tartott, mire eljutott odáig, hogy bemutatókat tartson és különböző államokba utazzon. Öt évvel később még mindig fiatal volt, mikor végre valóra vált az egyik nagy álma: Bahiába ment, hogy a legnagyobb mesterekkel edzzen. “16-17 éves voltam. Fogtam a megspórolt pénzemet és 1986 decemberében megérkeztem Salvadorba” meséli. Amikor először találkozott Mestre João Grandeval és Mestra Itapoannal úgy megilletődött, hogy megszólalni is alig tudott. Salvadorban kevés nőt látott játszani a rodákban és edzeni a capoeira iskolákban. De észrvette, hogy ellentétben rióval, ahol alig zenéltek és énekeltek páran itt sok nő berimbauzott. Történelmet írt az első országos capoeira találkozón 1984-ben, Circo Voadorban, amikor olyan bemutatót tartott, ahol a rodában csak nők játszottak és csak nők zenéltek.

Mestra Tisza

A kilencvenes évek elején Európába ment és az első nők között volt, akik a capoeirát bemutatták Brazílián kívül. Számos országban járt az anyakontinensen, majd 1992-ben és 93-ban az Egyesül Államokban Mestre João Grandetól tanult. Ekkoriban kapta meg a professora fokozatot. 2004-ben alapította meg a Centro de Capoeira Angola Ouro Verde-t. A mestra munkásságával nagyban hozzájárult, hogy a brazil közoktatási intézményekbe a capoeira integrálódjon. Kiemelkedő munkájáért több díjat is kapott Bahia államtól és a Kulturális Minisztériumtól is. A legtöbb tanítványa férfi volt ugyan, de mindig nagy örömmel tölti el, amikor látja, mennyi nő capoeirázik már napjainkban.

Mestra Jô

Nagyon korán, hét éves korában kezdett el capoeirázni a Grupo Capoeira Brasil-ban. Most, 2018-ban már 36 éve capoeirázik. “A nyolcvanas években nem voltak nők a capoeirában a városomban (Juazeiro – BA). A jelenlétünk teljesen marginális volt. Úgy vélték akkoriban, hogy csak a férfiak képesek a harcművészetekre.” 1984-ben Rióba ment, hogy Mestre Boneco mellett képviselje a regional stílust. Onnantól az élete teljesen megváltozott. Bejárta a világot. Járt az USA-ban, Kínában, Franciaországban, Ausztráliában és sok egyéb helyen is. A kilencvenes évek végén egy évadot töltött a DanceBrazilnál New Yorkban, ahol edzéseket tartott és előadásokban vett részt. Olyan nagy cégekkel is dolgozott, mint a Nike, a GAP vagy a Sony.

Mestra JôLánya, Dandara, aki már 14 éves, azokban az időkben született, amikor Mestra Jô New Yorkban lakott. A capoeira alapjai, mint egymás tisztelete, fegyelem és tanulás, részévé váltak a kislány neveltetésének. A mestra akkor sem hagyta abba az edzést, amikor terhes volt vele. Egészen a nyolcadik hónapig még csinálta a bonyolultabb mozdulatokat is. A gyermekáldás után persze nehezebbé vált az élete és mint egyedülálló anya, sok nehézségbe ütközött, de sosem hagyta, hogy bármi eltántorítsa a céljaitól. Az edzőtársak, tanítványok és barátok segítségével folytatta tovább a capoeirát. Jelenleg Hong Kongban oktat és minden egyes rendezvényére meghív egy metsrát, hogy segítse a nők jelenlétének megerősödését a capoeirában. “Fontos, hogy minden rendezvényen legyen egy Mestra, hogy a generációk inspirálják a következő generációt.”

Mestra Mara

Mestra MaraA bahiai születésű capoeirista alig 12 évesen kezdett el capoeirázni és ugyanonnan kapta a motivációt hozzá, ahonnan az ellenzést is: Otthonról. Akkoriban már művészi tornát tanult, de a nátyja capoeirázott és ő mindig megnézte, ahogy a testvére (Mestre Chuveiro) otthon gyakorol. Míg édesanyja támogatta a testvérét, határozottan ellenezte, hogy a lánya capoeirázzon. Az oka pusztán annyi volt, hogy akkoriban a capoeiráta férfiak sportjának tartották. Mara legtöbbször egyedüli lányként vett részt az edzéseken. Még így is, hogy a testvére capoeira mester volt, a capoeira nem tűnt megfelelő sportnak egy kislány számára. De Mestra Marát nem lehetett eltántorítani. A családnak szépen lassan bele kellett törődni, hogy még egy sikeres capoeirista van a háznál. Nehéz volt eltiltani az edzéstől, hiszen a bátyjával ment a tréningekre. Persze sokan kételkedtek benne, de a rodában bebizonyíotta hogy tehetséges. És még mindig képes rá, ha szükséges. Mikor nővé érett még mindig ugyanazok az akadályok álltak előtte. Ugyanúgy le kellett döntenie a falakat, mint kislány korában. Lánya húsz éve született. Akkoriban is annyira bolondult a capoeiráért, hogy a terhessége utolsó napjáig edzéseket tartott. Azóta is São Paulo egyik ismert mestere. Évről-évre átlagosan 250 tanítványt keresztel a Batizadoján.

Mese: Hogyan Veszíette El a Nyúl a Farkát?

Egyszer régen, réges-régen, a nyúlnak hosszú volt a farka, a macskának pedig nem is volt. A macska mindig irigykedve nézte a nyúl szép hosszú farkát. Pont olyan volt, amilyet ő is szeretett volna magának.

A nyúl mindig is gondatlan, megfontolatlan kis állatka volt. Mikor aludni tért az egyik éjjel és vackából kilógott hosszú, csodálatos farka, éppen arra járt Cica Úrnő és egy éles késsel lemetszette a nyúl farkát. Fürgén magához varrta a szerzeményét. Ekkor ébredt fel a nyúl és meglátta mi történt.

– Nem gondolod, hogy rajtam sokkal jobban mutat? – kérdezte Cica Úrnő.

– Valóban. Nagyon passzol hozzád. – felelte a nagylelkű, önzetlen nyúl – Nekem amúgy is egy kicsit túl hosszú volt. Tudod mit? Tartsd csak meg és cserébe add nekem azt a jó éles kést!

A macska odaadta a nyúlnak a kést, aki elindult vele az erdőbe.

– Elvesztettem a farkamat, de szereztem egy kést. – morfondírozott – Majd szerzek egy új farkat, vagy valamit, ami éppen olyan jó!

Sokáig szökdécselt, át az erdőn, keresztül-kasul, míg végül találkozott egy öreg bácsikával. A bácsika éppen kosarakat font kákából, amit a fogával rágott ketté. Elgondolkozva nézett a nyúlra, akinek egy kés volt a szájában.

– Kedves kis nyuszi! Nem adnád nekem kölcsön azt a kést? Olyan nehéz a kákát kettéharapni!

A  nyúl odaadta neki a kést. A bácsika dolgozni kezdett vele, aztán hirtelen csatt, kettétört a kés.

– Jajj! Jajj! – kiabált elkeseredetten a nyúl. – Eltörted a szép új késemet. Mihez kezdjek most?

A bácsika bocsánatot kért a nyúltól, elmondta, hogy nem szándékosan törte el a kést. Eztán így szólt a nyúl:

– Egy törött késsel nem tudok mit kezdeni, de neked talán még jó lesz valamire. Tudod mit? Tartsd csak meg és cserébe add nekem az egyik kosaradat!

A bácsika odaadta a nyúlnak a kosarat, aki elindult vele az erdőbe.

– Elvesztettem a farkamat, de szereztem egy kést. Elvesztettem a késemet, de szereztem egy kosarat. – morfondírozott – Majd szerzek egy új farkat, vagy valamit, ami éppen olyan jó!

Sokáig szökdécselt, át az erdőn, keresztül-kasul, míg végül egy tisztásra ért. A tisztáson egy nénike éppen salátafejeket szedett, amiket a kötényébe gyűjtött. Elgondolkozva nézett a nyúlra, akinél egy kosár volt.

– Kedves kis nyuszi! Nem adnád nekem kölcsön azt a kosarat?

A  nyúl odaadta neki a kosarat. A nénike pakolni kezdett bele, aztán hirtelen csatt, leszakadt a kosár alja.

– Jajj! Jajj! – kiabált elkeseredetten a nyúl. – Eltörted a szép új kosaramat. Mihez kezdjek most?

A nénike bocsánatot kért a nyúltól, elmondta, hogy nem szándékosan törte el a kosarat. Eztán így szólt a nyúl:

– Egy törött kosárral nem tudok mit kezdeni, de neked talán még jó lesz valamire. Tudod mit? Tartsd csak meg és cserébe adj nekem egy pár fej salátát!

A nénike odaadta a nyúlnak a pár fej salátát, aki elindult vele az erdőbe.

– Elvesztettem a farkamat, de szereztem egy kést. Elvesztettem a késemet, de szereztem egy kosarat. Elvesztettem a kosarat, de szereztem pár fej salátát. – morfondírozott és közben rettentően megéhezett. A saláta nagyon illatos volt, ezért az egyikbe beleharapott. Ez volt a legfinomabb étel, amit valaha is evett!

– Elvesztettem a farkamat, de nem érdekel! Találtam valamit, amit ezerszer jobban szeretek! – kiáltott boldogan és falni kezdte a salátát.

Attól a naptól kezdve a nyúlnak nincs farka. Sőt, olyan nyúl sincs azóta, akit zavarna, hogy nincs farka. És azóta mindmáig nincs olyan nyúl, aki ne szeretné a salátát és ne lenne tökéletesen boldog, ha annyi salátát ehet, amennyit csak akar.

Hogyan Veszíette El a Nyúl a Farkát?

Mestre Caiçara

Mestre CaiçaraAntônio Conceição Moraes, másnéven Mestre Caiçara 1923-ban született, Május 8.-án Cachoeira de São Félixben. Nagy nevű angola mesterként emlékszik rá a capoeira világa, de zenéi is maradtak ránk a capoeira és a szamba vonalában is. Iskoláját Academia Angola São Jorge dos irmãos Unidos do Mestre Caiçara névre keresztelte és ugyanezen a címen jött ki első lemeze is. Az Afrikai hagyományok nagy védelmezője volt. Mestre Canjiquinhahoz hasonlóan ő is Mestre Aberre tanítványaként van számon tartva. Capoeirája provokatív, pimasz és játékos volt, nagyszerű capoeiristaként emlékeznek rá és története is filmszerű. Egy időben Pelourinhoban ő diktálta a szabályokat a striciknek, a prostituáltaknak, a dílereknek és a malandroknak is. Mindannyian az áldását kellett kérjék tevékenységükre. Zenéjével rögzítette az utókor számára a legtöbb capoeira ritmust, sok ladainhát és samba de roda dalokat is. Nagyszerű mesélő volt. Mindig volt egy újabb sztorija a hallgatósága számára. Gyakran részt vett a Festas de Largo ünnepségeken, a jellegzetes vörös és zöld ingjeibe öltözve. 1997, Augusztus 28.-án hunyt el.

Portugál a Világon

Kínai, Spanyol, Angol, Hindi, Arab, PORTUGÁL!

Valóban, a hatodik leginkább beszélt nyelv ezen a pici bolygón a portugál. A gyarmatosítás és a kereszténység terjesztése  áll a háttérben, de a történelmet most nem bolygatjuk, csak adatokkal szeretnénk előállni. Meggyőző adatokkal arról, hogy érdemes ezt a gyönyörű nyelvet tanulni!
Lássuk a területeket, ahol a portugál hivatalos, vagy de-facto nyelv és hogy hányan beszélik ott:

Brazília: 207,353,391

Angola: 29,310,273

Mozambik: 26,573,706

Portugália: 10,839,514

Bissau-Guinea: 1,792,338

Kelet-Timor: 1,291,358

Egyenlítői-Guinea: 778,358

Makaó: 601,969

Zöld-foki Köztársaság: 560,899

São Tomé és Príncipe: 201,025

Ez így összesen nagyjából 280 millió ember. Az sok. Nem akarom nagyon viszonyítani a 62. helyen lévő magyarhoz, hiszen más a történelmünk. Térjünk vissza a portugálhoz. Tudtam, hogy Európán és Brazílián kívül beszélik itt-ott Afrikában is, de nagyon meglepődtem, amikor egy régi kínai filmet néztem, ami Makaón játszódott és minden táblán portugál felíratok voltak. Az egyetem portugál napján a CAMOES Intézet vezetője egy frappáns előadásban beszélt is pár szót a gyarmatokról, köztük Makaóról, innentől már kicsit azért tisztább volt a kép. De mint kiderült, ez is csak a jéghegy csúcsa. Ott van az indiai Goa, ami 61-ig volt portugál gyarmat. És tudjátok-e kik a Dekasegik? Nem portugálul van. Japánul van. Ezt a kisebbséget a megélhetési migráció formálta és szinte lehetetlen megmondani a számukat. A Japánban élő brazilok népességét hiába próbáljuk kideríteni, hiszen az integráció és az oda- visszavándorlás is folyamatosan zajlik. Valaki, aki jobban tud japánul mint én, majd lehet részleteket is tud mondani majd egyszer a dologról.

Összefoglalva: A portugál nem csak szép nyelv, de rendkívül elterjedt is. Ha van egy kis időtök, tanuljátok meg!