Film: Mar Negro

mar negroMivel nagy rajongója vagyok a horror műfajnak, ideje volt szétnéznem újra a brazil horror háza táján. A Motorradnál rosszabb már nem lehet, ugye? Van egy pár nagy klasszikusa a brazil horronak, belőlük próbálok párat megnézni és kommentálni a közeljövőben. A fekete tenger című film nagyjából 2013-ban készült, de végig a nyolcvanas évek horrorfilmjének benyomását kelti. A legelső dolog, amit leszögezhetünk, hogy a vízszintes hiányzik a rendező szótárából. Bár az is lehet, hogy nem futotta nekik kameraállványra. Ez nem jelenthet gondot, soksok dutch tilt meg egyéb csodák. Lássuk a történetet. Két hapsi halászik valahol a világvégén. Kifogják a black lagoon monstert és amíg azon vitáznak, hogy miféle sellő ez, az egyiket megharapja. Hazamennek, ahol kiderül, hogy a füligkakis szegény vén retek halászember felesége Brazília legszexibb gyöngyszeme és szerelmes bele minden mellékszereplő. Peroá és Cavalo Cansado, a két halász tehát hazahozza a gonosz zombivírust meg a méggonoszabb ráját és indul a banzáj. Eszméletlen dolgokat látunk benne. A limuzin helyett Wolksvagen bogár, transzik, prostik és minden ami kellhet. A film eredeti amatőr külleme átalakul  fülledt izzadtságszaggá, közeli snittek,  rengeteg second plán, realizmus. A bordélyház megnyitója igazi klassz kis vidéki party lenne, a zombiskodás már csak zombiskodás. Határok nincsenek, gyerek vagy felnőtt, férfi vagy nő. A film folyamatosan úgy tesz, mintha beindulna, aztán egy jó adag késéssel meg is teszi. Segítek: A hal is fertőzött, nem csak Peroá. Szerencsére a zombik alaposak és a főszereplőkön kívül mindenkit szájbavéreznek. A goregruppen kb a film kétharmadánál indul meg. Onnantól pedig nincs megállá. Átvesszük a terrorbolygó hangulatát és pár perc múlva már bem is emlékszünk rá, milyen Szomszédok szinten unalmasan indult. Mellek, végtagok és vér. Aztán amikor már a képernyőből ömlő vér derékig ér és azt hisszük, nem lehet hová fokozni ezt az egészet, jön még egy lapáttal és még eggyel és még eggyel. Nem akarok spoilerezni a filmből, de amilyen gyengén indult, olyan klssz lett a vége. Nem mondanám rá, hogy jó, mert az egész a 80-as évek színvonala, de szerintem trash horror kategóriában mindent megkapunk tőle, amit reméltünk. Egyértelmű, hogy az insidious rajongóinak ez a film egy szemét lesz, de akik szeretik a trash horrort, azoknak tudom ajánlani. Ehhez is kell egy kis morbiditás, de semmivel se kell hozzá betegebbnek lenni, mint az 1000 halott háza trillógia első részéhez. Nem ugyanolyan a film, de a vége valahogy hasonló hangulatot ölt számomra. (most a műértők azt mondják majd, az nem is trillógia. De mindjárt az lesz). Térjünk vissza a filmre, ami új értelmet ad a Röhelyes zombisirály kifejezésnek. A Mar Negro igazából egy filmciklus egyikdarabkája. Előtte a Mangue Negro áll a sorban, utána a Chupacabrák éjszakája, és még további filmek Rodrigo Aragão független horrorfilmestől. Korábbi filmjét nem merem megnézni, de talán a chupacabráknak vagy a Mata Negra-nak adok majd egy esélyt, ha unatkozok.

Azoknak ajánlom, akik szerették a régi “Night of the Living Dead”-et, akiket nem zavar egy kis vér. Akik nem rettegést várnak egy horrorfilmtől hanem belezést. 12 éven aluliaknak nem ajánlom.

Gyorsértékelés:

Rendezés 6
Színészi munka 5
Történet 7
Élvezhetőség 7

Komolyan hiányoznak az értelmetlen darálós horrorfilmek. Ugye ezeket nem lehet eladni a moziban mert korhatárosak, ezért nem hoznak annyi pénzt mint egy ‘Démonok között’, vagy ezek a mostani vackok. Nem kell tőle csodát várni. Hangulat kell hozzá és sok nasi.

Besouro Mangangá

Manoel Henrique Pereira, avagy Besouro Mangangá neve nem lehet idegen a capoeiristák számára. Renegeteg dalban emlegetjük és a legtöbben már látták a róla készült filmet is. A capoeira történelmének egyik legnagyobb legendájáról beszélünk. Santo Amaro da Purificaçãoban született, 1895-ben. A huszadik század elején vált a bahiai capoeira jelképes alakjává. A hírneve a harmincas évekre országos szintre emelkedett, majd a capoeira elterjedtével az egész világon megismerték a legendáját azok, akik a capoeira története után érdeklődtek.

Besouro Mangangá

A 19. század végén, mint korábban már említettük, egy olyan törvényt vezettek be, ami betiltotta az afrikai és az afro-brazil kultúra megnyilvánulásait, köztük a capoeirát is. Ekkorra már hivatalosan eltörölték a rabszolgaságot és sok fekete került az utcára, munka után kutatva. Egyikük, João Matos Pereira volt, akit Bahiában csak João Grossoként ismertek. Feleségével Maria Joséval 1985-ben fiuk született, Manoel Henrique Pereira.  A gyermek már fiatalon tanulni kezdte a capoeirát egy volt rabszolgától, Tio Alípiotól (Mestre Alípio). Besouro Mangangá becenéven ismerte meg a világ. Amikor nyerhetetlen helyzetbe keveredett, mindig képes volt elszökni és egyes hiedelmek szerint ezt úgy csinálta, hogy fekete bogárrá változott és elrepült. Más legendák is keringtek róla. Sokan úgy vélték, egy rituálé nyomán teste “corpo fechado” avagy sebezhetetlen lett a lövedékek és kések számára. Állítólag saját imái voltak és ezért a sérthetetlenségért hordta magánál folyton talizmánjait. Sokan azt beszélték, tud repülni, és hogy amikor az erdőben keresték, fává változott, hogy ne találják meg. Sajnos a tények kapcsán is renegeteg a homály a történetében, hiszen bár fennmaradtak elbeszélések arról, ahogy elbánt a rendőrökkel, de nem tudhatjuk mi igaz és mi nem ezekből. Az egyik anekdotában miután elnáspángolt egy csomó erőszakoskodó rendőrt, a fegyvereiket a rendőrkapitányság elé vitte és leszórta figyelmeztetés képpen. A másik történetben az egyik legyőzött rendőrt addig itatta alkohollal, míg az el nem ájult. Még az apelidoja eredetében sem lehetünk biztosak, sem a halálának körülményeiben.

Besouro nem volt bűnöző a legtöbb értelemben. Egész életében dolgozott, nem lopott vagy rabolt, viszont nagyon sokszor került összetűzésbe a rendőrséggel mivel nem álhatta az igazságtalanságot. Idővel sok ellenséget szerezett magának. A farm, ahol dolgozott, Dr. Zeca tulajdonát képezte, akinek fiával, Memeuval is haragban volt. Memeu megfogadta, hogy megöleti őt. Dr. Zeca tehát egy levelet írt Baltazarnak, a Maracangalhai malom vezetőjének, amiben az állt, hogy a levél hozóját meg kell ölni. Az írástudatlan Besouro elvitte a levelet és Baltazar arra kérte, jöjjön vissza másnap, hogy a válaszát el tudja vele küldeni. Mikor másnap visszatért, negyven férfival találta magát szemben, akik mind lőni kezdtek rá, de nem tudták megsebezni. Az egyiküknél egy ticum (vagy tucum) tőr volt, amivel halálosan megsebezte Besourot. A legenda szerint, ez az egyetlen dolog, ami képes ártani a “corpo fechado” embernek. Akár igaz ez a történet, akár nem, a dokumentáció alapján az tagadhatatlan, hogy hasi szúrt sebbe halt bele, hosszas küzdelem után, július nyolcadikán:

“Manoel Henrique, mulato escuro, solteiro, 24 anos, natural de Urupy, residente na Usina Maracangalha, profissão vaqueiro, entrou no dia 8 de julho de 1924 às 10 e meia horas do dia, falecendo às sete horas da noite, de um ferimento perfuro-inciso do abdômen.”

1924-ben halt meg, 29 évet élt. És itt ismét felvetül a kérdés. Ha 95-ben született, hogyan halghatott meg 24 évesen 1924-ben a halotti bizonyítvány szerint? Hibás dokumentáció, természetesen. Sajnos ezekből az időkből nagyon kevés információ maradt ránk, így leginkább a szóbeszédre támaszkodhatunk. Bár történetét legendák homályosítják el, annyi bizonyos, hogy egy kiváló capoeirista volt, akinek képességei csodával határosak voltak. A legendáját megörökítő film közelebb hoz minket az Orixa hithez, a korszakhoz, melyben a capoeirát tilos volt gyakorolni és a felszabadított feketék akkori életéhez.

Film: Tropa de Elite

Tropa de eliteAz 2007-es első részt sikerült megnéznem. Nem lenne  talán rossz ez, ha az embernek éppen ilyen kedve van. Lássuk miről is van szó benne. Van egy alakulat, az úgynevezett BOPE. Hallottatok már erről? Ha nem, akkor lépjünk hátrébb egy kicsit. A társadalmi szakadék Brazíliában látványosabb, mint mifelénk. A szegények  favelákban élnek, amik nyomornegyedek félkész házak labirintusával. Ezeknek se ajtaja, se ablaka, így hivatalosan nem is minősülnek háznak. Ezekben a favelákban külön világ, külön rend uralkodik. Bandákba tömörülnek a fiatalok, drog és fegyverkereskedelem zajlik, stb. nyílván ez azért nem ilyen egyszerű, hiszen nem bűnözőnegyedről van szó, hanem egyszerűen a szegények környékéről. A nyomor pedig sokmindenre ráveszi az embereket. Nem akarok ebbe belemenni, még egyéb cikkekben sokat fogunk írni ezekről a környékekről. Minél többet gondolkozok ezen a cikken, annál jobban látom, hogy talán bele se kellett volna kezdenem. Maradjunk csak a film dolgainál. Szóval a B.O.P.E (Batalhão de Operações Policiais Especiais) egy olyan katonai rendőrségi alakulat, akiket a favelákban szoktak bevetni bandák ellen, vagy börtönlázadások leverésére. Részletesebben itt olvashattok róluk. Ezeknek az egyik kapitánya a főszereplő, aki szeretne visszavonulni, így ideje lesz kiválasztania maga helyett valakit a pozícióra. Nascimento kapitány ugye hamarosan apa lesz, ezért fel kell hagynia az árvagyár biznisszel. A film kőkemény oldalát mutatja be a favelák és a BOPE közötti “háborúnak”. A filmben az apropó a Pápa 97-es látogatása. De emlékszünk a képekre a híradóból, ahogy patakokban folyt a vér a favelák utcáin a Brazíliai futball világbajnokság előtt. Az olimpia kapcsán is történt egy kis “tisztogatás”. Rémes dolgok ezek, térjünk vissza a filmhez, ami sok helyen túlságosan életszerű. A rendezése kiváló, de a szabadkezes operatőri munkák engem nagyon zavartak. A színészek száz százalékot nyújtanak. Különleges hangulatot kapunk meg. Egy olyan nyomasztó feszültséget, amiből nem emel ki a hatalom vagy a távolság. A korrupció, az árulás, a megítélések csapdája ömlik a képkockákból. A film majdnem két órás, és egy kicsit vontatottan indul. Mármint kapunk egy “in medias res” rajtot, és utána lelassulunk. Nascimento Kapitány narrálja a dolgokat, mintha egy brazil rorschach naplóját olvasnánk. Zseniális jelenetekbe gyorsulunk szépen lassan, a film pedig egyre erőszakosabbá válik. Nem válogatnak az eszközökben se a drogkereskedők, se a BOPE emberei. A háború már csak ilyen. A kedvenc jelenetemben megtudjuk, hogy miben hasonlít egy kézigránát és egy csésze kávé. Ennyit a filmről elöljáróban. Nem ajánlom 12 év alatt és azoknak, akik nem szeretik az erőszakos filmeket.

Azoknak ajánlom, akiket érdekelnek a rendvédelmi szervek, a hadászati kiképzések, az Acéllövedék stílusú filmek, vagy akik brazília legrosszabb arcába szeretnének bámulni.

Gyorsértékelés:

Rendezés 9
Színészi munka 10
Történet 7
Élvezhetőség 7

Visszásnak találom az egészet. Egy tragédia, ami történik a favelákban és nem szórakoztató, akármiylen akciófilmet is csinálnak belőle.

360°

Láttatok már 360°-os felvételt? Egy párat én is. És most akkor megmutatjuk milyen lett, ami rólunk készült. El se tudjuk mondani, mennyire hálásak vagyunk ezért. Reméljük, hogy lesz még alkalmunk hasonló megjelentetésre. Köszönjük a lehetőséget a Hírek360-nak. A teljes cikket a weboldalukon találjátok. A videó a cikkből pedig nálunk is megtekinthető:

A Capoeira Gospel

Aki a gospel zeneiségére gondol a capoeirán belül a cím alapján, az most forduljon vissza. Ebben a cikkben bizony a vallásról lesz szó és egy sokak által kritizált formájában. Az evangeikusok (capoeira gospel) és a tradícionális capoeiristák között jelentős feszültség van. Erről szeretnék pár szót írni anélkül, hogy állást foglalnék.

Szeretném valahogy elmegyarázni, hogy mi a pünkösdi-karizmatikusok liturgiája, de nem akarok definíciókkal dobálózni. Kigúnyolni sem akarom őket, mert nem akarok senkit se megsérteni. A Hit Gyülekezete például ebbe a vonalba tartozik, de azok kedvéért, akik nem képzettek a teológiában, a Vidám Vasárnap című műsorra szeretnék referálni. De ez még egy szelíd vonal. A braziloktól sem áll távol ez a fajta protestáns hitélet, ami minket nem is igazán érint, de amikor a képbe kerül a capoeira, akkor már érdemes egy kicsit utánajárnunk, hogy mi is történik valójában. Két fontosabb névre lesz érdemes odafigyelnünk a témában, amikor a youtube-on keresgélünk. Mestre Suíno a “Capoeiristas de Cristo” egyesület vezetője, és Mestre Cari, aki Argentínában végzett teológia szakot és lelkipásztor lett. Nézzük az utóbbi szavaival, hogy miben is változott meg náluk a capoeira az új mozgalom kapcsán:

“Az evangelikus capoeira (Capoeira Gospel) szükségszerűen jött azok életébe, akik szeretik a capoeirát, de emellett hithű keresztények és Jézus Krisztust fogadják el, mint egyetlen megváltót. A különbség a capoeira és a capoeira gospel között, hogy mi hitünkkel csak Jézus nevében dicsőítjük az Urat. Nem illetjük a szentek neveivel a berimbau ritmusokat. Nincsenek benne a dalainkban a candombé és az umbanda entitásai. Továbbá a rodában nem bántjuk a másikat.”

Nagyjából így fogalmaz Mestre Cari, aki Mestre Sergipe tanítványaként kezdett capoeirázni a nyolcvanas években. De mit is jelent ez a gyakorlatban? Hogyan lehet keresztényibb egy capoeira dal mondjuk? Kihagyjuk az orixákról szóló dalokat és a szenteket emlegetőket is. Marad még néhány, de azok is formálódhatnak még egy kicsit. Lássunk egy példát:

Ez azért annyira nem vészes. Lássuk be, hogy a capoeira kulturájának bizonyos gyökereitől elrugaszkodnak, de a vallásosság egy olyan kérdés, amibe én nem szívesen szólnék bele. Nehezen hiszem, hogy a világon minden capoeirista katolikus vagy éppen az orixa kultuszt követi.

Gilson Araújo de Souza lelkész, aki mellesleg capoeira mester is, egyéb dolgokra is magyarázatot ad az evangelikus capoeira kapcsán. Az evangelikus rodákban az övcserét nem nevezik Batizadonak. A batizado keresztelőt jelent és a keresztség krisztusi fogalmával nem azonos a capoeira övcsere. Továbbá a Capoeira Gospel irányzat követői nem használnak apelidokat (capoeira beceneveket) mivel az apelidok azokra az időkre mutatnak, amikor a capoeira üldözött volt. “A keresztény világban isten a nevünkön szólít minket. Korábban engem Mestre Gil Malhado néven ismertek, de ma már Gilson lelkészként szólítanak. Nincs okom álcázni magam.”

Mestre Suíno hangsúlyozza, hogy a “gospel” kifejezést azért választották, hogy a régi ellenállást legyőzzék a capoeirával szemben. Régen a capoeirát nem engedték be a templomba, mert úgy vélték, egyfajta macumba rituálé. Viszont a capoeira gospel (evangelikus capoeira) szavak már elárulják, hogy istenfélő emberek vesznek részt a rodában. Be kell látni, hogy ez a kifejezés rengeteg feszültséget szült mostanában.

capoeira gospel

“Nem létezik Capoeira Gospel. Nem akarjuk elrontani a capoeirát. Tiszteljük a metsereket, tiszteljük a capoeira alapjait és tiszteljük a tradíciókat és védeni fogjük őket, hiszen aki nem áll ki a capoeiráért, annak nincs joga capoeiristának lenni.” fogalmazott Mestre Suíno.

Mivel több evangelikus capoeira csoport van, nem tudunk általánosságban beszélni róluk, de nagyjából összefoglaltuk, hogy miről is szól a capoeira gospel néven ismert jelenség. Nem kell hozzá sokat gondolkozni, hogy rájöjjünk, hogy az afro-brazil kultura védelmezői és a capoeira tradícióinak őrzői miért is vannak felháborodva mindezen. Természetesen lehet capoeirázni úgy is, hogy a joruba és más kulturális örökségektől eltávolodunk még a dalok tekintetében is, de lássuk be, hogy azért az már nem ugyanaz. Én nem tudok pártatlan maradni a dologban ezért inkább nem is írok véleményt. Remélem, valamennyire sikerült rávilágítanom arra, hogy miért is haragszik a capoeiristák egy része a “capoeira gospel” néven emlegetett irányzatra.