Soleil: Ká

Sokan ismerik már ezt az előadást, de sajnos többen nem. Rengetegen nem szeretik igazán a cirkusz világát, hiszen hazánkban a cirkusz, mint műfaj kissé a világtól lemaradva bandukol, bár kiváló artistáink vannak, az artistaképző működik. A Recirquel társulat és a Horror Cirkusz folyamatosan újraalkotják a hazai cirkusz arculatát, de az emberek többsége még mindig ugyanazt a cirkuszt látja és várja: porondmester, bohócok, elefántok, lovak és kiskutyák, nagymacskák, kígyósimogatás. Napjainkban ez már inkább gyomorforgató, mint vonzó. Az állatok idomítása, szállásolása, tartása, szállítása kapcsán joggal merülnek fel súlyos vádak és az én véleményem is az, hogy az állatok ilyen kizsákmányolását be kéne tiltani. De mi van az artistákkal, akik egy este négy-öt jelenetben is fellépnek egy-egy gyors átöltözés után bebizonyítva, hogy még a trapézon is boldogulnak, nem csak a lóháton, vagy illúzionistaként. Utaznak, dolgoznak, élnek, nem szólok bele. Nem akarok a klasszikus cirkuszról beszélni. Az új idők felé szeretném irányítani a figyelmet. A cikk középpontjában jelenleg a Cirque du Soleil egy régi produkciója, a  áll. Miért is? Mert van benne capoeira! Nem, ez elég sekélyes indok lenne. Nézzük miért is ez az egyik leg-epikusabb színpadi előadás, ami valaha létezett. Élő zene, 80 artista, a világ legjobbjai minden szerepben, lenyűgöző látványvilág és semmi állatkínzás. Las Vegasban nem kerül bármi színpadra. A történet meseszerű. A királyi udvart megtámadják gonoszék és az elmenekülő ikerpár nyomába erednek, akik mindenféle kalandokon át különféle helyekről segítséget kapva menekülnek. Nem akarom elmondani mi fog történni. Letölthető bárhonnan és megnézhető. Nyelvtudás nem kell hozzá, a dalok szövege a cirkusz nyelvén íródott. Aki miatt ide került a weboldalunkra ennek a darabnak az ajánlata, az Vitor Silva Dos Santos, aki az udvari bolondot alakítja. Mikor az udvaron rajtaütnek, hamar kiderül, hogy a bolond a capoeirában jártas nagyerejű harcos, aki az ikerpár védelmére kel, de később a kedves, gondoskodó énjét is látjuk, az árnyjáték jelenetben. A KÀ-ban egyéb harcművészetekkel is találkozhatunk. Legalább annyira erősen megjelenik például a wushu kung-fu is, mint a capoeira. A Cirque du Soleil nem csak a harcművészek közül válogatta ki a legjobbakat. Aki látta a Fehér Tenyér című filmet, az tudhatja, hogy a tornászok közül is sok kiválóság került a vegasi színpadi társulatba. Az eredmény lenyűgöző és lélegzetelállító. Sajnos ez a darab hozta a hatalmas társulat első szörnyű tragédiáját is, amikor Sarah Guyard Guillot életét vesztette egy előadás közben. Látható a darabban, hogy minden biztonsági intézkedés mellett is a maximumot hozza ki a világ legjobb artistáiból számos jelenet. Egy trailerrel szeretnék hozzá kedvet csinálni:

A teljes előadás sok forrásból letölthető ráadásul a youtubeon is megtalálható pár videó róla, köztük egy Vitor edzéséről is. Egy kis eye candynek még itthagyok egy videót arról, ahogy az udvaribolond vendégként lő egy gólt egy football meccsen:

Only the Strong (25)

Only the StrongAugusztus 27. 1993. A 25. évfordulója van a csodálatos film premierjének, az Only the Strong-nak. Oké, a film már 25 éves, szóval ne várjuk tőle az Undisputed színvonalát az akcióban. Valóban elég gyengének tűnhet, amikor a 21. századi fejünkkel megtekintjük, de azt hiszem sokunk számára meghatározó volt ez a filmélmény valamikor életünk során. Mark Dacascos főszereplésével egy klasszikus „új tanár” típusú filmet látunk. Nyílván Mark a lányoknak volt hajdan olyan vonzó, mint a fiúknak Pfeiffer az azonos témájú filmjében. Viszont a hasonló sztorikkal szemben van egy hatalmas előnye ennek a mozinak. A capoeira! Szóval Mark Dacascos (Stevens) a tanár, a legócskább iskola legelveszetebb gyerekeiből tervez embert faragni és ehhez a capoeirát hívja segíségül. Epic, ugye? Innen van a Donovan Paranaué mix, meg a Zum zum zum, amit ezerszer hallottál, mióta capoeirázni kezdtél. Ennek a filmnek a zenéi.
Tudni kell, hogy már volt egy próbálkozás négy évvel korábban, Rooftops címmel a capoeira akciófilmesítésére. Ha a címre kattintotok, megnézhetitek a trailerét. Azt végignézve hálát adhatunk a sorsnak, hogy Magyarországra az Only the Strong (Csak az erős győzhet) jutott el hamarabb és nem a Rooftops. A Dacascos film hatására kezdtek el abban az időszakban rengetegen capoeirázni Európa-szerte. Előtte nem nagyon ismertük ezt a sportot. Az a hullám, a kilencvenes évek közepe fele segíette a Brazíliából érkező oktatók munkáját és alapokat teremtett alunok terén a nagy csoportok európai iskoláinak kialakulására. Napjainkban már nincsenek ilyen filmek. Amikor capoeirát látsz a mozikban, akkor azt valahogy lejáratják, vagy vesztes sportként tüntetik fel. A capoeira népszerűsége ehhez mérten hihetetlen szinten különbözik az only the Strong időszaktól. Furcsa, de ez a film egymagában olyan sokat adott hozzá a capoeira globális elterjedéséhez, hogy az felmérhetetlen. Boldog 25. szülinapot Only the strong!

A teljes filmet megtekinthetitek youtubeon, vagy videán, vagy akárhol.

A Ginga

A Ginga

Az alábbi írás a ginga-ról (dzsinga) Mestre Decânio írásából egy kivonat, a „A herança de Mestre Bimba” című kötetből. Tehát ez nem egy általános, örök érvényű megfogalmazása a ginga lényegének, de talán a legalaposabb leírása annak a gingának, amit Mestre Bimba tanított hajdan.

 

A ginga az alapvető mozgás, amiből a capoeira harmonikus egészének elemei kiáramlanak!

A ginga szoros kapcsolatban áll a berimbau ritmusával. Ez a dinamikus egyensúlya a capoeirista testének és a tudatossága szintjének. A jicához hasonlóan a vállak ritmusos mozgása segíti az összehangolását és a változatossá tételét a felső végtagok floreio mozgásainak. (A kortárs capoeirában, ami a Capoeira Contemporânea, a „floreio” kifejezés a látványos mozgáselemekre utal, de a szó szerinti jelentése virágzás és Mestre Decânio azokra a karmozdulatokra érti, melyek az ellenfél összezavarását szolgálják, a valódi támadás elrejtését.) A berimbau ritmusa, vagy más szóval a dallam vezeti az ingázó mozgás ütemét és az ellazulás szintjét, vagyis azt, hogy milyen mélységéig kell jutnunk a tudatosságnak.

A test dinamikus egyensúlya az egyensúlyi középponthoz, tehát a test súlypontjához kapcsolódik, ami nagyjából a deréknak felel meg. A gingázó személy egyensúlyi állapota a test súlypontjának relatív elhelyezkedésétől függ és a talajon támaszkodó pontokhoz viszonyított mozgásától. A tudatosság szintje a figyelem összpontosításától függ, és attól, a test mennyire engedelmeskedik a beribau ritmusának anélkül, hogy mentális ellenállást tartana fenn a hangszer természetes ritmusával vagy a partner játékának ritmusával szemben.

A ginga mozgása természetes módon született a felsőtest ringásából, ingázásából a berimbau ritmusára, ellentétben azzal a tendenciával, ahogy a kezdők mindenképpen a lábaikból akarják indítani a mozdulataikat, merev gerinccel. Alapvető, hogy az oktatás kezdetétől hangsúlyozzuk, hogy a ginga a derékban születik, végigáramlik a törzsön és eléri a fejet, a végtagokat, harmonikus módon, megőrizve természetességét, a virágzás (floreio) spontaneitását és eleganciáját, a ritmus követésének karakterisztikáit, melyeket mindenek fölött meg kell őrizni.
A laza gerinc és a folyamatos mozgás ad lehetőséget arra, hogy úgy kövessük a súlypont változásait, hogy közben ne veszítsük el a dinamikus egyensúlyt, ami biztosan megtörténne, ha ez a középpont a bázison (az alapállás) vagy a lábak támaszán kívülre esne.
A berimbau ritmusát a teljes testnek követnie kell, a derékkal kezdve. A lábak mozgásának a földön a ritmushoz kell igazodnia. Minden lépés a dallam egy ütemére történik. Ez hasonlatos ahhoz, ahogy az atabaque játékos energiái a teljes testéből gyűlnek össze egészen az ujjaiig és azokon át a hangszerbe jutnak.
Cisnado a Mestre engedélyével mindig azt hangsúlyozta, hogy milyen fontos a szamba gyakorlása ahhoz, hogy könnyedén tudjunk mozogni a lábainkon, ami a ginga egy elengedhetetlen eleme. Ez vezetett ahhoz, hogy a capoeiristák képzésébe bevezessük a szamba tanulást is, ahogy azt már korábban is gyakorlatba ültették az akademikusok.
A térdek mindig enyhén hajlítva vannak a magas játékban és sokkal hangsúlyosabb a hajlítás, ahogy a játék alacsonyabbra megy. A térdeknek lazán, együtt kell mozogniuk a ritmussal. A derék és a gerinc, beleértve a fejet és a nyakat folyamatosan ring, ingázik, szinkronban a berimbau hangjával.
A felső végtagok mozgása: a vállak a gerinc kiterjesztései. A mozgások hasonlóak a jicához, a candomblé hagyományos táncában, ami a capoeira misztikus gyökere. Ez egészen a kezekig terjed, hogy megjelenítse a floreio dinamikus polimorfizmusát, a kezek és az ujjak varázsoló mozdulataival.

Az egyensúly középpontja avagy a súlypont fogalma rendkívül fontos összetevője a gingának. Alpvető fontosságú, hogy a súlypont a támasztás vonala fölött maradjon a mozgás közben. Csak így használhatjuk a talajon támasztó pontok bármelyikét menekülésre vagy támadásra.
Egyértelmű, hogy ha mindkét lábunk lent van, az nagyobb dinamikus egyensúlyt eredményez, mint amikor csak egy. Hangúlyoznunk kell, hogy a talajra a talp első harmada támaszkodik, sohasem a sarok. Azzal, hogy nem támaszkodunk a talp hátsó harmadára elkerüljük a megfeszülési reflexét a lábaknak és a gerincoszlopnak, ami hátrafelé mozdítaná ki a súlypontot, kibillentve a testet az egyensúlyából, így lassítva az elkerülő és a támadó mozdulatok sebességét.

A capoeirista tudatosságának szintje változó lehet a teljes, tiszta tudatosságtól az éberségen át a mély transzállapotig, amiben eggyé válik a kozmosszal, ahogy Maharishi írja a transzcendentális meditáció kapcsán.
A tudatosság szintje a figyelem összpontosításán és a berimbau ritmusának való engedelmességen múlik, anélkül, hogy a tudatosságunk ellenállna a hangszer ritmusának. Ezt csak úgy lehet elérni, ha legyőzzük a félelmünket, a bizonytalanságot és a test mozgását a partneréhez igazítjuk a zenei ritmus által teremtett játékos egészben.
A magabiztosságot megteremtheti az edzés, a nyugodtság, amit a mentális blokkok lebontása eredményez és a természetes reflexek adaptációja a partnerünk játékához.
Eképpen történik, hogy egy adott pillanatban a Szelf egyesül a a berimbau ritmusával. És innentől a capoeira játék varázslatos világába kerülünk! Ahol a Te és Én kettőssége már nem létezik, ahol megtaláljuk a Mi egységét: teljes összhangban, a capoeira rituális táncával kifejezve.
A teljes test – derék, fej, törzs, lábak, karok, kezek és ujjak – megpróbálja közvetíteni, rituális, ritmusra épülő mozdulatokban a szépséget, ami a Létezésből fakad, a berimbau energiájának transzmutációján keresztül.
Abban az időn kívül, térben végtelen pillanatában a ritmusnak a következők manifesztálódnak: a régi játékok tapasztalatai, a technikai tudás, amit a gyakorlással megszereztünk, a mozdulatok tökéletessége a folyamatos, szabad, spontán ismétlésében az ingásnak, a berimbau által a transzmuzikális meditációban, az idegrendszer legmélyebb reflexei, a lélek állapota abban a történelmi pillanatban és minden potenciál, ami a Létezéshez gyűlt egészen odáig.

A Capoeira Becenevek

Miért vagyok én Cabeludo? Miért nevezik egymást a capoeiristák ilyen furcsa neveken? Egyre többször találkozok ilyen kérdésekkel ráadásul olyan emberektől, akiknek legalább tucatnyi különböző nicknevük és egyéb megnevezésük van az interneten. Semmi gond. Elmagyarázom, türelmes vagyok. Elmagyarázom most írásban is, hogy szóban később kevesebbszer kelljen, hiszen egyre hiteltelenebb vagyok, minél többször mondom el ugyanazt. Lássuk hát:

A capoeira beceneveket portugálul apelidonak hívjuk és magyarul is így referálunk rájuk capoeirista körökben. Mi alapján kapja valaki a capoeira nevét? Ez lehet bármilyen jellemző. Lehet külső tulajdonság, belső tulajdonság vagy akár a játékstílusa a capoeirában. Az oktatója adja a capoeiristának az apelidot és bármilyen alapon is találja azt ki, a lényeg, hogy relevancia legyen a capoeirista és a neve között. Például nem adhatjuk valakinek az Onca (leopárd) nevet, csak mert a leopárdok jól néznek ki és az a név menő lenne. Kell hogy legyen kapcsolat, összefüggés a capoeirista és a neve között akkor is, ha az fordított, mint lentebb olvashatjuk majd.

Eredetileg, régebben az apelidokat arra használták, hogy félrevezessék a hatóságokat. A capoeiristák nem használhatták az igazi nevüket, hiszen a nevük alapján megtalálhatták  és letartóztathatták volna őket. A capoeiristák apelidokat használtak tehát és nem is tudták egymás igazi nevét. Ha valakit elfogtak és megpróbálták belőle kiszedni a többiek nevét, nem tudta nekik elmondani, hiszen nem is tudta. Ez egy remek stratégiának bizonyult. Gyakorta ironikus capoeira neveket adtak egymásnak. Például ha valaki nagyon alacsony volt, azt gigante-nak (óriás) nevezték, vagy aki nagyon csendes volt, azt cantornak (énekes). Ez nem a gúnyolódást szolgálta, hanem a rendőrök félrevezetését. Amikor elindultak felkeresni egy hírhedt capoeiristát, akiről annyit tudtak, hogy Gigante Branco (fehér óriás) a neve, nem is gondolták, hogy egy alacsony fekete fiút keresnek valójában.

A nagyon híres Mestre Bimba neve is egy érdekes eset, hiszen ő már születésekor megkapta ezt a becenevet, mint azt  már tudjuk. Ha valakinek már van egy beceneve, nagyon ritka, hogy elveszik tőle azt a becenevet, amit egész életében viselt és kap egy újat a capoeirában. Erre példa Mestre Bimba, akit már azelőtt Bimbának szólított a családja hogy, capoeirázni kezdett volna. Ilyen esetekben az oktató dönthet úgy, hogy ugyanazt a becenevet adja capoeira apelidonak is.

Érdekes, hogy már a capoeira betiltása előtt, a quilombókban is használtak apelidokat, beceneveket, de azok nem a félrevezetést szolgálták, hanem  afféle nome de guerra, tehát háborús névként szolgáltak. A háborús nevek terminológiájáról itt olvashattok részletesebben, ebbe mi nem akarunk mélyebben belemenni ezúttal.

Ez az a hagyomány tehát, amit a capoeiristák követnek, amikor nevet adnak egymásnak és azon szólítják edzőtársaikat a hétköznapokban. Ezért vannak ott ezek a furcsa, portugál szavak a facebook profiljainkon, ezért néz mindenki furcsán, amikor egymást szólítjuk az utca túloldaláról. Ezeket a hagyományokat követjük a mai gyakorlatban is. Dióhéjban ennyi lenne az apelidok eredete.

Debreceni Egyetem – Testnevelés képzés (Capoeira) 2018/19 Őszi félév

A 2018/19-es Őszi félévben ismét választható Egyetemi Testnevelésnek a Capoeira a Debreceni Egyetemen!

Már évek óta lehet nálunk csinálni a tesit. Idén is lehetőséget adunk rá, hogy összekössétek a kellemeset a hasznossal. A Debreceni Egyetem hallgatói a Neptunon is felvehetik a capoeirát testnevelés tárgyként, így aláírást szerezhetnek a debreceni edzéseket látogatva. Szeretettel várunk, fiúkat, lányokat, kezdőket, haladókat egyaránt.

Láthatjátok az edzésnaptárban, hogy hétközben három alkalommal is van edzésünk Debrecenben és szabadon választhatjátok ki, melyikre jöttök el, ráadásul akár variálhatjátok is hétről hétre, hogy melyik edzést látogatjátok. Heti egy edzés esetén a képzés díja havi 3000 HuF. A tárgy teljesítéséhez legalább tíz edzésen kell részt vennie a hallgatónak.

Keressetek minket a Neptunon!

További info: capoeirahungria.info@gmail.com

Milyen egy capoeira edzés?