Mestre Pastinha

Mestre Pastinha

Vicente Ferreira Pastinha, másnéven Mestre Pastinha, 1889, Április 5. -én született, a Bahiai Salvadorban, Brazíliában és ugyanitt hunyt el, 1981, November 13.-án. Az egyik legfontosabb mester a capoeira történetében. Apja, José Pastinha, egy szegény spanyol bevándorló volt, édesanyja Eugênia Maria de Carvalho Ferreira.
Nem iskolában tanulta a capoeirát, hanem úgymond véletlen talált rá. Kisgyermekkorában egy idősebb fiú állandóan kötözködött vele. Ha például Vicente kiment a házból, hogy a piacra menjen, a nagyobb fiú jól megverte. Egyszer az egyik ilyen verekedést egy fekete bácsi vévignézte az ablakából és magához hívta a jól helyben hagyott kisfiút. Elmagyarázta neki, hogy így nem győzhet, hiszen a másik nagyobb és erősebb, de ő megtaníthatja megvédeni magát. Innentől a fiú minden nap edzett Beneditoval, aki sokkal többet tanított neki a harcnál. Amikor a nagyobb fiú utoljára megtámadta, Vicente egyetlen mozdulattal megmutatta neki, mire is képes és a riválisból barát lett, a fiú csodálója. Onnatól a dolgok jóra fordultak. Az ifjú Pastinha festészetet tanult és délutánonként papírsárkányokkal játszott, és további három évig edzett Beneditoval.
Mestre Pastinha oktatási módszere volt az, amiben különbözött a többiektől. Az évek során egyre jobban megmutatkozott, hogy kiemelkedő az elméleti tudása is a játékról és a kommunikációs képességei is rendhagyóak. Mestre Pastinha koncepciói követőkre találtak egész Brazíliában. Az oktatásmódszertan eredetisége, a játéék művészi formában történő megvalósítása olyan iskolát hozott létre, melyben a fizikai és mentális munka azért töltött be jelentős szerepet, hogy a kreativitás kiteljesedhessen. A Capoeira Angola legnagyobb propagálója volt, a “tradícionális” capoeiráé.
Aberrê, egy korábbi tanítványa hívta el 1941-ben Liberdade-ba, egy vasárnapi rodára, ahol a legjobb capoeira mesterek találkoztak azokban az időkben. Miután ott töltötte a délutánt, Amorzinho, Bahia egyik legnagyobb mestere felkérte Pastinhát, hogy legyen ő a Capoeira Angola vezető oktatója.
Ennek hatására alapította, ebben az évben, a második legális bahiai akadémiát, az első Capoeira Angola iskolát, Centro Esportivo de Capoeira Angola (CECA) néven,  Largo do Pelourinho-ban. Mára sajnos ennek a helyén egy étterem áll. Tanítványai fekete nadrágban és sárga pólóban jártak, a kedvenc focicsapata, az  Esporte Clube Ypiranga tiszteletére.
1964-ben publikálta a Capoeira Angola című könyvet, melyben az erőszakmentes játék védelmében írt. Részt vett néhány tanítványával a Szenegálban megrendezett Festival Mundial de Arte Negra-n,  A Fekete Művészetek Világtalálkozóján. Az erőszakkal szemben a capoeirát művészetté formálta.
Tanítványai között számos neves mester volt, mint például João Grande, João Pequeno, Boca Rica, Curió, Bola Sete.
Mestre Pastinhának számtalan munkahelye volt. Dolgozott mint cipőtisztítő, szabó, biztonsági őr, építőmunkás, hogy anyagilag támogathassa azt, amit igazán szeretett csinálni, hogy angoleiro lehessen.
A válság idején végül, mikor Pastinha már öreg volt, beteg és majdnem vak (két stroke után), a városvezetés renoválás céljából elvette az iskoláját, de sosem adta vissza neki. Pastinha megkeseredetten hunyt el, 92 évesen. 1981, Április 12.-én játszott utoljára a rodában. Tanítványai továbbvitték örökségét és mind a mai napig számtalan Angoleiro csoport követi tanításait. A capoeira történetének egyik legnagyobb mestere volt.

Mestre Pastinha híres tanítványai

Mestre Waldemar

Mestre WaldemarMestre Waldemar 1916-ban, Ilha de Maréban született és 1990-ben hunyt el, Salvadorban. Teljes nevén Waldemar Rodrigues da Paixão, az egyik leghíresebb mestere volt a Bahiai capoeirának. Ismerték Waldemar da Liberdade, Waldemar do Pero Vaz és Mestre Waldemar da Paixão néven is.
Waldemar az 1940-es évek elején építette fel a barracão-ját, ami egy kunyhó, bódé szerű épület volt, amelyről itt találunk néhány fotót. Ez az épület Liberdadeban, az akkoriban Corta-Braçoként említett területen volt, ahol ezekben az években sok munkás épített magának saját otthont. Ebben az épületben capoeirázott minden vasárnap és a rakparton is tanított capoeirát. Sokféle változatát játszotta a capoeirának, a leglassbbaktól egészen a harcias stílusokig, de jobban preferálta a lassú capoeirát.
Az ötvenes években a capoeirája a művészek, tudósok és újságírók érdeklődésének középpontjába került.

Anthony Leeds és Simone Dreyfus néprajzkutatók is készítettek nála felvételeket ezekben az években. Mário Cravo szobrász és Carybé, aki a fenti festményt is készítette – szintén capoeiristák – is látogatták a mestert. Sok későbbi capoeira mestrére volt hatással Mestre Waldemar capoeirája, Cobrinha Verdetől egészen Mestre Bimbáig.
Albano Marinho de Oliveira szerint a Liberdade-i csoport indította el azt a szokást, miszerint hosszú szóló dalokat énekeltek a játék előtt. Ezeket ismerjük ma ladainhaként. Mestre Waldemar egyszer azt nyilatkozta, hogy ő találta ki a Berimbauk festésének ötletét, hogy azokat eladhassák a turistáknak, ezzel jó bevételi forrást biztosítva.
A Mestre jó capoeiristaként a háttérben maradt. Nem sokat árult el a dolgairól és nem beszélt sokat. Alig akadnak róla fotók egészen időskoráig. Nem kereste a hírnevet, pedig úgy tartják, kivételesen tehetséges énekes és berimbau játékos volt.
A nyolcvanas években már idős volt a capoeirázáshoz és a Parkinson kór miatt nem játszhatott a berimbaun sem, de még így is megragadta a lehetőségeket, hogy énekesként, Mestre Canjiquinhaval dalokat vegyenek fel.

Mestre João Pequeno

Mestre João Pequeno

João Pereira dos Santos, avagy Mestre João Pequeno 1917 December 27-től 2011 December 9.-ig élt. Araciban született, anyja Maria Clemença de Jesus fazekas volt, apja Maximiliano Pereira dos Santos a Vargem do Canto farmon dolgozott, Queimadasban. 15 évesen hagyta hátra otthonát és Alagoinhasig, majd Mata de São Joãoig vándorolt, ahol tíz évig dolgozott egy cukornádültetvényen. Ekkor találkozott Juvêncioval, aki kovács volt és capoeirista. Itt ismerte meg a capoeirát. 25 évesen Salvadorba költözött, ahol villamosvezetőként dolgozott és építkezéseken, ahol kőművesmester lett. Egy építkezésen találkozott Cândidoval, aki bemutatta Mestre Barbosának. Hétköznap Mestre Barbosával és barátaival edzett, hétvégéken pedig Mestre Cobrinha Verde rodáira jártak.
beíratkozott a Centro Esportivo de Capoeira Angola-ba, amit Mestre Pastinha vezetett. Innentől Mestre Pastinhával edzett, aki hamarosan oktatói pozíciót adott neki. Ez 1945-ben történt, ezután nem sokkal már João Pequeno néven ismerték. A hatvanas évek végén, amikor Mestre Pastinha már nem volt képes tovább tanítani, így fordult João Pequenohoz: “Joao, mostantól ezt rád bízom, mert én hamarosan meghalok. De csak a testem hal meg, lélekben tovább élek. Amíg a capoeira létezik, az én nevem tűnik el.”
Tovább tanított Mestre Pastinha iskolájában és tanítványai  közül sokan híres mesterek lettek, mint például Mestre Jogo de Dentro.

Mestre Pastinha 1970-ben így beszélt Mestre João Pequenoról és Mestre João Granderól:
“Ők lesznek a jövő legnagyobb capoeiristái és nagyon keményen dolgoztam velük, értük, hogy ezt elérjük. Igazi mesterek lesznek. Nem csak afféle tanárok, akiket bármerre találni, akik lerombolják a mi szépséges hagyományunkat. Mindent megtanítottam ezeknek a fiatalembereknek, amit tudok. Még a macskaugrást is. (Pulo do gato – egy olyan mozdulatot, amit csak a legvégső esetben szokás használni. Általában nem tanítják senkinek, hogy megtartsa a meglepetés erejét) Ezért is vagyok hatalmas reményekkel a jövőjük felé.”

A hetvenes években, a nagy válság idején sok capoeira iskola szűnt meg. Sok mester felhagyott az oktatással, vagy külföldre ment egy jobb élet reményében. A capoeira legnagyobb vesztesége viszont Mestre Pastinha halála és iskolájának bezárása volt. Mestre João viszont Mestre Pastinha halála után is tovább folytatta a tanítást. 1982, május másodikán Academia de João Pequeno de Pastinha néven iskolát alapított, hogy továbbadja mestere örökségét. Segített megőrizni a jövő angoleiroi számára a capoeira Pastinha vonalú hagyományát, ahogy később Mestre João Grande is ezen igyekezett, New Yorkban.
Mestre João Pequeno későbbSalvadorban, a Forte de Santo Antônio Além do Carmo nevű erődben nyitott iskolát, amit ezután már Forte da Capoeira néven ismertek. A mestre 93 évesen hunyt el, Salvadorban.