Film: Condado Macabro

Condado MacabroHorrorral folytatjuk (tehát 18+ a film). Nem csak azért, mert szeretem a műfajt, hanem mert nem mindig van lelkierőm egy brazil művészfilmhez vagy vígjátékhoz, az akciófilmjeik meg lehangolóak, mint a Comeback vagy az Elitalakulat. A Condado Macabro egy igazi különlegesség.  André de Campos Mello egyetlen normális hosszúságú filmje. A fickó zseniális, ha engem kérdeztek. Editor nagyrészt, de itt rendezőként is megmutatja hogyan kell jól csinálni. A film nem csak egészestés, hanem majdnem két órás, ami egy horrornál szerintem nagyon fontos. Nem kapkod a történet, van idő feszültnek lenni, vagy elborzadni. Az író és a társrendező Marcos DeBrito, aki a pár rövidfilmjén kívül olyan horror regényeket is ír, mint az Á Sombra Da Lua. Íróként híres a vizuális stílusáról, filmesként pedig az experimentalista hozzáállásáról. Lássuk a felállást. Egy véres bohócot vallat egy rendőr a történésekről, így már sejtjük, hogy a bohóc túléli a dolgokat, de még nem tudjuk milyen szerepe van az egészben. Francisco Gaspar játsza a bohócot és zseniálisat alakít a rendőrrel együtt. Az igazat megvallva az egész szereposztásból ők ketten tudnak csupán színészkedni. A többi srácot a casting ötödik másodpercében a kukába gyűrtem volna. Szóval a bohóc mesél, a történet kibontakozik. Bombázó lóképű menyecske útnak indul a haverokkal, hiszen minden jó horror úgy indul, hogy egy pornószínésznő jellegű hölgy, aki amúgy majdhogynem ártatlan a szerepe szerint útnak indul egy rakás barommal szodomizálni valami eldugott helyre. Az egész nagyon régivágású. Leginkább a Texas Chainsaw Massacre eredeti változatához tudnám hasonlítani, leszámítva, hogy a fiatalokat játszó színészek itt tényleg borzalmasak. Sebaj, cserébe épül a történet, megismerjük a körülményeket. Egy elmebeteg felkoncol egy disznót, a bohóc vallatása meg totál rideg. Nagyon mellékesen megjegyzem, hogy az a színész (Gaspar) úgy tudja tartani az ujjait, hogy az ijesztő.

Vissza a sztorihoz. Két bohóc úgy dönt, hogy kirabolják a srácokat, miközben  az elmebeteg mészárosék is a fiatalokra fenik a fogukat. Eddig jutunk 50 perc alatt, amikor a történet erotikus jelleget kezd ölteni, aztán megérkeznek bohócék is gyilkosék is. Innentől a film izgalmas, érdekes és mintha a srácok is elvégeztek volna egy színitanodát idő közben, teljesen jó alakításokkal megy tovább. Együtt izgulunk a rablókkal, a gyilkosokkal, a rendőrrel, a lányokkal, a fiúkkal. A film története eredetiséget csempész a klasszikus slasher témába. Hatchet, Texas CM, Wrong turn, Ezer halott háza és még sorolhatnám a hasonló filmeket, amik mind egy kicsit különböznek. Ez is egy kicsit más, ez is egy kicsit több. A vágás és a rendezés olyan remek, hogy tanítani kellene. A film kritikája mindenhol rémes, de ennek oka van. A film hangulatában a nyolcvanas éveket próbálja idézni. A Péntek 13 időszakát, amikor még ilyen volt a horror és ilyennek elég is volt. Napjaink horrorfilmjeit megpróbálják 12-es karikára legyártani, hogy hozzák a profitot. Itt ömlik a vér, nem spórolnak vele. Az effektusok a sharknadot is alulmúlják ugyan, de engem ez nem igazán zavar, hiszen a nyolcvanas évek effektjei meg gumibabákkal voltak megcsinálva és mégis el tudtunk vonatkoztatni az irrealitásuktól. Fun factnek még közlöm, hogy a meztelenül táncikáló igencsinos szöszi, Bia Gallo rendezőasszisztensként folytatta a pályáját. Nem meglepő.

Kinek is ajánlhatom: Ha az olyan filmeket szereted mint a Démonok között, akkor ezt ne nézd meg. Ha az olyan filmeket szereted, mint a fent soroltak, akkor szánd rá erre is az időt.

Gyorsértékelés:

Rendezés 9
Színészi munka 4
Történet 7
Élvezhetőség 7

Az zavart a filmben, hogy egyik karakter sem volt annyira szimpatikus, hogy egy kicsit is aggódjak érte. Nem zaklatott fel egyikük halála sem. Ez valószínűleg a sok baromkodásnak tudható be, ami a film felvezetésében zajlott és nagyon irritált.

Film: Animal Político

Animal Político

Animal Político

Nem írom le a film ki-kicsodáját, arra ott lesz az IMDb oldal, majd onnan meg lehet keresgélni a stáblistát. Próbálok nem spoilerezni a film kapcsán (nehéz is lenne), csak leírom a benyomásaimat róla. Tudni kell, hogy elég kritikus vagyok a filmekkel kapcsolatban, szóval attól, hogy nekem nem tetszik, még lehet, hogy másnak nagyon fog.

Az alkotás már első ránézésre is művészfilm. Olyan mintha az ending credits-el kezdődne, de kis türelemmel eljutunk a filmig, ahol már az első képpel ismét próbára teszik a türelmünket. Sivatag. Olyan szép, mintha rajzolva lenne. És csak van és csak ott van, egy snittből, statikus szögből véve és hosszú másodperceken át csak nézzük és már keressük a távirányítót, hogy vajon benyomódott-e a pause gomb. Ez afféle művészi fokozás. Értem én ezt, szeretem is. Szerencsére ízlésesebben el lett találva a hossza, mint a Stalker bevezetésének. Node mennyire is művészfilm ez? Amikor megjelennek a fej nélküli öltönyös hapsik a sivatagban, már tudhatjuk, hogy nagyon az lesz majd. Bár mit is vártunk egy olyan mozitól, aminek egy tehén a főszereplője?

Tehén étteremben

A nevezett főhős tök cuki. Férfi hangja van, de egy tehén játsza… Nem baj, így legalább nem látjuk folyton a himbilimbijét. Kicsit Tina Belcherre emlékeztet. Csak ő menőbb. Imádom a tehenes képeket a filmből, ahogy mossák a haját, ahogy cigizik, ahogy ruhát próbál vásárláskor. A gyerekkori videóit, főleg a görkorisat. Különféle okokból a film végére már nem látjuk majd a bocit, szóval az elején kell kiélvezni a cukiságát.

Talán a szereplő helyén a tehén az emberéletben ránknehezedő tehetetlenséget akarja kifejezni, talán azt az érzést, hogy nem passzolunk abba, amit csinálunk. Képileg átjön, amit sokan érzünk néha az életünkben. Ez a boci is tele van ezzel az érzéssel. Boldog, de ránehezedik az ősi szorongás. Tudtátok, hogy egy boci is lehet jó színész? Olyan arcot vág, amilyet odaképzelünk neki. Mindent kifejez a kis pofája amit szertnénk hogy kifejezzen. Lehetséges, hogy mindenki mást fog látni ebben a filmben. De ha Tião azt akarta kifejezni ezzel a filmmel, hogy a főszereplő nem érzi magát a saját életébe beleillőnek, hát az is jól megy. A jógás jelenetnél csak ránézek a bocira és már értem is. Pont olyan, mint én a diszkóban. Nem feltétlen passzol a dologba.

 

Jóga és Tehén

A művészetben a művészet, tehát egy festmény a filmben meghozza az epifániát főhősünknek, de a cselekmény kicsit várat magára. Gondolom nem spoilerezek, ha elárulom, hogy ez a teljességet kereső tehén végül rájön, hogy ki kell törnie eddigi életébeől, megtalálnia valódi önmagát. Mi pedig kíváncsian nézzük ahogy a boci sztorija mentális road movie-vá változik. Közben idővel megszokjuk, hogy nem ember van a képeken emberei helyzetekben. A filmbe illesztett másik film nagyonsok meztelenséget és még több kérdést hoz magával. Furcsa, hogy a vörös lány is éppolyan emberidegen mint a tehén, mégis passzol a képekbe, ha eltekintünk a naturalista jelleg feszélyező érzésétől. Persze mire megszoktuk a bocit a rendező hozott nekünk helyette egy vörös (kaukázusi) lányt. Mire őt megszokjuk változik megint minden. Majdnem minden. Az ABNT szabványai maradnak. Tudtátok, hogy az Associação Brasileira de Normas Técnicas mivel foglalkozik? Én sem.

Az űrodüsszeiás referenciát felismertem, de már rég nem vagyok benne biztos, hogy jól értettem a jeleneteket. Érdekes kérdés, hogy mi az ami emberré tesz minket. Különféle szinten különféle dolgok. A családunk, a munkánk, a felelősség, vagy az öntudatunk talán. Szerencsére van olyan gép, ami minden kérdésünkre választ adhatna. De vajon mi a helyes kérdés? És ha monolit vagyok a sivatagban az miért szomorúbb, mint az emberek erdejében egyedül barangolni? És mi jön a halál után?

Elkalandoztam. Foglaljuk össze ezt a filmet nagyvonalakban. Egy gondolati csapongás vizualizációját láthatjuk a képeken. Metaforákkal és kimindott szavakkal keresi az író az öntudatos lét önmagát feltáró titkát. Közben elkísérjük, nézzük a különös képeket. És az élet értelme helyett arra kérdezünk rá, hogy merre van a város? Miért olyan a jelenet amilyen? Miért éppen boci? El lehet siklani a tartalom felett, ha az ember megpróbál a részletekre figyelni, de annyira kevés a részlet a filmben, hogy ez igen nehéz. Minden elénk van téve, mintha egy bocinak próbálná egy ember elmagyarázni a kressztáblák jelentését. Örülök neki, hogy a múúú-landóságot az író az emberi oldalról ragadta meg, ahogy minden mást is. Sehol se találunk alpári humort hamburgerről, vagy vágóhídról. Ez a boci éppen olyan lény, mint te vagy én. Egyedül egy marhabőrdzseki kerül elő a filmben, de nem dominálja a jelenetét igazából. Mire meglátjuk, már tele van a fejünk a boci történetével.

Gyorsértékelés:

Rendezés 8
Színészi munka 10
Történet 7
Élvezhetőség 6

Annyit tudok tanácsolni, hogy gondolkozós kedvünkben üljünk neki ennek a filmnek. Nem vígjáték, mint ahogy reméltem, nem családi mozi. Egy rövid (71 perces) elgondolkozgatás, merengés képi aláfestéssel és egy bársonyhangú narrátorral.