Mestre João Pequeno

Mestre João Pequeno

João Pereira dos Santos, avagy Mestre João Pequeno 1917 December 27-től 2011 December 9.-ig élt. Araciban született, anyja Maria Clemença de Jesus fazekas volt, apja Maximiliano Pereira dos Santos a Vargem do Canto farmon dolgozott, Queimadasban. 15 évesen hagyta hátra otthonát és Alagoinhasig, majd Mata de São Joãoig vándorolt, ahol tíz évig dolgozott egy cukornádültetvényen. Ekkor találkozott Juvêncioval, aki kovács volt és capoeirista. Itt ismerte meg a capoeirát. 25 évesen Salvadorba költözött, ahol villamosvezetőként dolgozott és építkezéseken, ahol kőművesmester lett. Egy építkezésen találkozott Cândidoval, aki bemutatta Mestre Barbosának. Hétköznap Mestre Barbosával és barátaival edzett, hétvégéken pedig Mestre Cobrinha Verde rodáira jártak.
beíratkozott a Centro Esportivo de Capoeira Angola-ba, amit Mestre Pastinha vezetett. Innentől Mestre Pastinhával edzett, aki hamarosan oktatói pozíciót adott neki. Ez 1945-ben történt, ezután nem sokkal már João Pequeno néven ismerték. A hatvanas évek végén, amikor Mestre Pastinha már nem volt képes tovább tanítani, így fordult João Pequenohoz: „Joao, mostantól ezt rád bízom, mert én hamarosan meghalok. De csak a testem hal meg, lélekben tovább élek. Amíg a capoeira létezik, az én nevem tűnik el.”
Tovább tanított Mestre Pastinha iskolájában és tanítványai  közül sokan híres mesterek lettek, mint például Mestre Jogo de Dentro.

Mestre Pastinha 1970-ben így beszélt Mestre João Pequenoról és Mestre João Granderól:
„Ők lesznek a jövő legnagyobb capoeiristái és nagyon keményen dolgoztam velük, értük, hogy ezt elérjük. Igazi mesterek lesznek. Nem csak afféle tanárok, akiket bármerre találni, akik lerombolják a mi szépséges hagyományunkat. Mindent megtanítottam ezeknek a fiatalembereknek, amit tudok. Még a macskaugrást is. (Pulo do gato – egy olyan mozdulatot, amit csak a legvégső esetben szokás használni. Általában nem tanítják senkinek, hogy megtartsa a meglepetés erejét) Ezért is vagyok hatalmas reményekkel a jövőjük felé.”

A hetvenes években, a nagy válság idején sok capoeira iskola szűnt meg. Sok mester felhagyott az oktatással, vagy külföldre ment egy jobb élet reményében. A capoeira legnagyobb vesztesége viszont Mestre Pastinha halála és iskolájának bezárása volt. Mestre João viszont Mestre Pastinha halála után is tovább folytatta a tanítást. 1982, május másodikán Academia de João Pequeno de Pastinha néven iskolát alapított, hogy továbbadja mestere örökségét. Segített megőrizni a jövő angoleiroi számára a capoeira Pastinha vonalú hagyományát, ahogy később Mestre João Grande is ezen igyekezett, New Yorkban.
Mestre João Pequeno későbbSalvadorban, a Forte de Santo Antônio Além do Carmo nevű erődben nyitott iskolát, amit ezután már Forte da Capoeira néven ismertek. A mestre 93 évesen hunyt el, Salvadorban.

Ki volt Dandara?

Néhányan akár ismerhetitek az új indie játékot, amit Dandara történetei inspiráltak. Nem rég adta ki a Raw Fury és a Long Hat House készítette. Tervezünk a közeljövőben pár szóban szólni a játékról is, de úgy találtuk illendőnek, ha mindezek előtt egy cikkben elmeséljük nektek, ki is volt Dandara.

Dandara

Dandara valójában a capoeira történetének egyik legjelentősebb hősnője, harcosnője volt. Palmaresben élt, Zumbi dos Palmares feleségeként. Aqualtune, Zumbi nagyanyja egy Kongói király lányaként hercegnőnek számított, így gyermekei, Ganga Zumba, Ganga Zona és Sabina is királyi sarjak voltak. Sabina gyermeke, Zumbi dos Palmares az egyik legünnepeltebb alakja a capoeira történelmének. A Quilombuszok közül a legnagyobb, Palmares története összefonódik Zumbiéval, de erről majd a neki emléket állító jeles napon fogunk részletesebben beszámolni.

Dandara a 17. században élt. Születésének pontos idejét nem tudjuk. Arról sincsenek forrásaink, hogy Afrikában, vagy Brazíliában született-e. Fiatal lányként csatlakozott a rabszolgatartás elleni harchoz. Kiváló capoeirista hírében állt, aki férfiak és nők oldalán is számtalan csatában vett részt Palmares védelmében. Stratégaként is segédkezett védelmi taktikák megtervezésében, de egyéb területeken is jeleskedett. A vadászat mellett a mezőgazdaságban is jártas volt. Kukoricát, mandiókát, édesburgonyát, babot, nádcukrot és banánt is termesztett.

Palmarest a szökött rabszolgák Alagoasban hozták létre. Viszonylag jól védhető volt a sűrű erdősség miatt. A Palmarínók egy önfenntartó közösségben éltek, de némelyikük néha kereskedett a környező falvakkal is. 1687-ig Ganga Zumba volt Palmares királya, ekkor azonban egy békeajánlat érkezett a portugáloktól, amit Ganga Zumba hajlandó lett volna elfogadni, unokaöccse, Zumbi viszont nem. Zumbi felkelése során halt meg Ganga Zumba, és így ő lett Palmares új királya. Tehát Dandara Palmares királynője is volt. Három gyermeküket jegyezte fel a történelem, Motumbo, Harmódio és  Aristogíton néven. A pár a Quilombusz élén tovább harcolt a rabszolgaság eltörléséért.

Dandarát 1694, Február hatodikán fogták el. A harcosnő inkább véget vetett az életének a fogságban, minthogy újra rabszolgaként kelljen élnie. Dandara dos Palmares történetéről számtalan legenda kering. A hőstetteit, életét capoeira dalok is megörökítették.