A Capoeira Rövid Története

1500: Pedro Alves Cabral, portugál felfedező megérkezik Brazíliába és a portugál korona gyarmatává nyilvánítja azt.

1526: Az első transz-atlanti rabszolgaszállító hajók megérkeznek Dél-Amerika különféle területeire.

1605: Nagyjából ekkor kezdett el kiépülni Palmares, sok másik quilombuszhoz hasonlóan, a szökött rabszolgák önfenntartó településeként.

1695: Palmares elbukik, királyát, Zumbit kivégzik.

1791-1804: A francia forradalom hatására a későbbi Haitiben a rabszolgák fellázadnak és autonóm országot hoznak létre. Közben 1973-ban és 1974-ben egyéb országokban törvényeket hoznak, melyek véget vetnek a rabszolgakereskedelemnek. Kanadában ez 1973-ban életbe is lépett, az Egyesült Államokban viszont csak 1807-re tiltották be teljesen a rabszolgák beszállítását, de a gyakorlatban valami ötven évvel később szűnt meg teljesen.

1808: IV. János portugál király, udvartartásával együtt Brazíliába menekül Napóleon elől. Ezt követően, az 1820-as évekből származnak az első írásos dokumentációk a capoeiráról, ezen a néven, de egy jóval agresszívabb játékról számolva be.

1833: A rabszolgaságot eltörlik az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban.

1835: Revolta dos Malês, a legnagyobb jelentősségű rabszolgafelkelés Brazíliában. Salvadorban történt, iszlám származású rabszolgák szervezésében. Bár pár nap alatt a hatóságok megfékezték a felkelést, mégis sokan fordulópontnak tartják a brazil rabszolgaság történelmében.

1839: Sikeres lázadás az Amistad nevű hajón.

1888: Izabella hercegnő aláírja az Arany törvényt (Lei Áurea) és ezzel Brazília az utolsó ország, amely eltörli a rabszolgaságot.

1889: Vicente Ferreira Pastinha születése. Megkezdődik az Európaiak bevándorlása Brazíliába.

1890: Brazília monarchiából köztársasággá lesz. Deodoro da Fon­seca elnök a 487-es törvényrendelettel betiltja az afrikai kultura megnyilvánulásait, beleértve a capoeirát is. Aki capoeirázott, azt hónapokra kényszermunkára küldték a Fernando de Noronha szigetre. Ruy Barbosa de Oliveira, mint pénzügyminiszter elrendeli az összes hivatalos irat megsemmisítését a rabszolgasággal kapcsolatban. Éveken át zajlik az adatok pusztítása, melynek célja a rabszolgaság szégyenfoltjának eltüntetése volt a brazil történelemből.

1899: Manuel dos Reis Machado megszületik a bahiai Salvadorban.

1932: Mestre Bimba megnyitja az első első capoeira iskoláját.

1941: Mestre Pastinha megnyitja iskoláját.

1973: A capoeira hivatalosan is Nemzeti Sport státuszba lép Brazíliában.

Film: Mestre Bimba – A Capoeira Iluminada

Azért vettem elő ezt a dokumentumfilmet, mert nemrégiben beszélgettünk Mestre Bimba szekvenciáiról. Talán tudjátok, talán nem, de ez nyolc alapvető szekvencia, amiket a Mestre az iskolájában tanított a capoeiristáknak és nagyon fontos alapjait képezték a capoeira regionalnak. A sok forrás sok variánst szült idővel, ezért arra jutottam, hogy a legcélszerűbb az lenne, ha úgy eleveníteném fel a tudásomat a szekvenciákkal kapcsolatban, hogy megnézem, benne vannak-e ebben a filmben. A filmet is régen láttam, a szekvenciákat is régen tanultam. A film legelején már a készítők felsorolásánál a Bimba szekvenciákat láthatjuk felülnézetből. Sajnos így elég nehéz ellesni őket, de nem baj. 78 perc csupán a teljes film. Úgy döntöttem, tanulok egy kicsit, megnézem újra.

Pár idézet és a bevezető után a mesterek szólnak pár szót, majd egy gyönyörű montázs jön mindenféle régi rodákból, tele balaokkal, kombinációkkal. Hajlamosak vagyunk elfelejteni így a 21. század feléhez masírozva, hogy régen milyen is volt a capoeira. Ami egyből szemet szúr, hogy mindenki fehérben capoeirázik, ahogy Mestre Bimba iskolájában kötelező volt. Mestre Pastinhánál ez máshogy  volt megkövetelve, de a világ legtöbb csoportjában az egyenruha most is fehér. Nálunk egyre többször fordul elő, hogy több a diák, aki mindenféle színes ruhákban edz, mint azok, akik egyenruhában vannak. De a kezdőktől persze nem is várhatjuk el, hogy talpig fehérben legyenek, ahogy a haladóknál is gyakran előkerül edzéshez a sok színes rendezvénypóló és csak az igazán fontos alkalmakra öltöznek fehérbe. A montázs videói között előkerül egy pár pillanatra a maculele is, ami külön csodás, mert én személy szerint nagyon imádom. A capoeira tiszta, klasszikus alakjában tárul elénk. Abból a néhány mozdulatból áll, amiket akkoriban tanítottak. napjainkra rengeteg új mozdulat került a capoeirába. Egészen más, ami akkoriban zajlott a rodákban. Néhol még most is úgy capoeiráznak, mint ezeken a felvételeken.

A klipszerű kezdés után a film komolyra fordul, antropológiai és történelmi szempontból kezdjük el megközelíteni a capoeirát és az afro-brazil kultúrát. Az ember elvész a soksok régi felvételben és közben különféle kutatók és mesterek mesélnek a capoeiráról és Manoel dos Reis Machadoról. Mestre Bimba életét egy másik cikksorozatban fogjuk tárgyalni. Elég annyit leszögezni itt, hogy Bimba szellemi teljesítményét is dícsérték a filmben, azt hogy edukácionálisan közelítette meg a capoeirát és így tudta elkezdeni annak az intézményesítését, legalizálását. A dolog nagyon dokumentarista jelleget ölt, majdhogynem száraznak mondanám, aztán valahol a film felénél elkezdenek a mestrek sztorizgatni, sőt, láthatjuk is játszani együtt őket az eredeti négy fal között, ahol Mestre Bimba oktatott hajdan. Lenyűgöző élmény. A film sokkal személyesebb hangvételűvé válik.

A Mestre Bimba – A Capoeira Iluminada 78 perc hosszú. Muniz Sodré “Mestre Bimba- Corpo de Mandinga” című könyve alapján készült 2005-ben, Luiz Fernando Goulart rendezésében. A számtalan archív felvétel értékes alkotássá teszi minden capoeiristaszámára és az egyre személyesebbé váló hangvétel egy kicsit közelebb hozza nekünk Mestre Bimbát, az örökségét. Akit érdekel a capoeira vagy a brazil történelem, annak nagyszerű élmény lesz ez a film, tele csodás capoeira dalokkal és kincset érő felvételekkel. Akit nem foglalkoztat mindez, egy kis időt az is rászánhat, hogy többet megtudjon a capoeiráról és annak történelméről.

Mestre Bimba - A Capoeira Illuminada

Miért énekeljük, hogy Paraná ê?

Batalha do Avaí - Pedro Américo

A Capoeira filozófiájának és történetének – mely Brazíliáéval fonódik össze – nagy részét megtalálhatjuk a dalok sorai között elrejtve. Ezért is fontos megvizsgálnunk a capoeira dalokat, hiszen üzenetet hordoznak magukban.

Most az egyik legnépszerűbb dal, a Paraná ê történelmi hátterét segítünk egy kicsit jobban megismerni. A dal a Paraguay elleni háborúról szól, de miféle háború is volt ez?
Ezt a háborút a hármas szövetség háborújaként (Guerra da Tríplice Aliança) ismeri a történelem. 1864-tól 1870-ig tartott és Paraguay történelmének legszörnyűbb időszaka volt az Uruguay, Argentína és Brazília ellen vívott háború. Az ország lakosságának több mint hatvan, de bizonyos források szerint 75 százaléka halt meg a háború során, ezzel a modern idők legpusztítóbb háborújaként is beszélhetünk a Guerra da Tríplice Aliançaról. De hogy jönnek a képbe a brazil rabszolgák?

Brazília fehér vezetősége természetesen úgy vélte, hogy kár lenne a fehér emberek vérét folyatni a kegyetlen háborúban, ezért meghozták a törvényt, miszerint a rabszolgák, akik elmentek a háborúba és élve visszatértek, elnyerik a szabadságukat. Paraná és Mato Grosso voltak határosak Paraguay-al, így a rabszolgák Paraná államba mentek háborúzni. Bár a legtöbb katona ezekben az időkben már puskával harcolt, akkoriban a térségben sok összecsapás közelharcban dőlt el, így a capoeirában jártas rabszolgák közül sokan túlélték a háborút és hazafele tartva, a Paraná Folyó mentén a már felszabadult rabszolgák ezt énekelték:

Vou dizer à minha mulher, Paraná
Capoeira que venceu, Paraná… [Venceu a guerra]
Paraná ê, Paraná ê, Paraná.
Ela quis bater pé firme, Paraná [Ela = a guerra]
Isso não aconteceu, Paraná…

El fogom mondani a feleségemnek, Paraná
Hogy a capoeira győzött, Paraná [megnyerte a háborút]
Paraná ê, Paraná ê, Paraná.
Erősen akart rúgni, Paraná [A háború]
Ez nem történt meg, Paraná…

Bár ez a háború Paraguay számára szörnyű volt, a brazil rabszolgák történetében mégis mérföldkőnek számít. Sok dal megemlékezik róla a különféle rodákban a mai napig világszerte.

A Maculele története

Mielőtt ezt a fordítást elolvasnátok, fel kell hívnom rá a figyelmet, hogy a Maculelének számtalan különböző legendája van, hiszen a szájhagyomány útján elterjedt történet mindenkihez máshogy jutott el napjainkra. Az alábbi csak egy a sok közül, ami éppolyan érdekes és tanulságos, mint a többi változat. A Maculelét, mint táncot, nálunk is tanulhatjátok, mindenkinek csak ajánlani tudom.

A Maculele története egy bátor fiatal fiúról szól, aki egy afrikai faluban élt. Bölcs volt és nagy tudású és nem hitt a háborúban.

A hadvezér folyton kigúnyolta őt és többször is gyávasággal vádolta és megfenyegette, hogy kitiltja a faluból. Az egyik nap Maculele berúgott és egyedüli férfiként maradt a faluban, míg a többiek elmentek háborúba. Hirtelen egy ellenséges törzs támadt a falura. Nem volt idő segítséget hívni vagy elmenekülni, Maculele részegen megragadta ami a keze ügyébe esett, két botot, és azzal szállt szembe ötven késsel felfegyverzett harcossal.


Maculele egyedül tartotta fel az ellenfelet az egyoldalú küzdelemben. Maculele halálosan megsérült és megölték. Mikor az ellenfelei késüket belemártották, Maculele lelke készült elhagyni a testét. Ahogy Maculele kizuhant a fizikai öntudatból a lelki öntudatba, a két világ kapujában találta magát. Ogum, a harc istene meglátta őt a bejáratban, fizikálisan legyőzve, és csodálva Maculele bátorságát megszánta őt. Mielőtt Maculele átléphetett volna a kapun, belső szemeit kinyitotta és meglátta Ogumot.
Ekkor meghallotta a fizikai világ hívását. Belső szemeivel látta, ahogy Ogum felé nyúl és átad neki egy pár fém kést (lásd a machetés maculele játékot) mintegy szimbólumát Ogum jelenlétének és védelmének.
Maculele értük nyúlt, felfegyverezte magát a háború és a vas istenének szimbólumaival.

A fiatalember visszatért az életbe és egyfajta transzba esett tánccal, újra felvette a harcot ellenfeleivel. Egyiket a másik után mindet legyőzte, megmentve így a faluját, és népét a biztos pusztulástól.
Manapság Maculele tánca egy legenda és egy állandó tevékenység Különösen Largo da Bahiaban összejöveteleken, ugyanis ezt a Santo Amaro de Purificacao csoportjai vagy azok követői őrizték meg ( Salvador, Bahia, Brazília ), akik ezt megtisztulási szertartásokon használták.
Maculele tánca elterjedt Brazíliában és a capoeira részévé vált. Egy fiatalember bátorságát meséli el és az összes fiatalemberéét, akik természetes körülmények közt élnek az amazóniai dzsungelben.

Fordította: Monitor Cabeludo (Capoeira Hungria)

Forrás: ismeretlen