A roda, a capoeira kör, amiben a játék zajlik. A tradíció különféle dolgokat követel meg a rodában résztvevőktől. Ezek kapcsán szeretnénk egy gyors áttekintést nyújtani. Az alábbi útmutatások csak a saját csoportunkra nézve biztosak, egyéb csoportokban a szokások eltérhetnek, de nagyvonalakban hasonlítanak.

A capoeira roda két részből áll. A körben álló vagy ülő emberekből és a hangszereken játszó bateriaból, azaz zenekarból.

A kör mérete stílusonként változó, de a roda vezetője általában meghatározza, hogy kicsi, vagy nagyobb kört szeretne-e látni, hiszen más-más stílusok különböző mennyiségű teret engednek a mozgásra. A Jogo de Dentro játék rodája például általában picike, alig több mint másfél négyzetméter, míg egy lendületes regional játék rodája ennek a sokszorosa is lehet. A körben álló vagy ülő embereknek figyelnie kell arra, hogy ne legyenek hézegok, lyukak a körben, tehát próbáljanak meg teljes kört alkotni, hogy az axé (az energia) ne szökjön el a rodából. Továbbá, ahol kevesen állnak, onnan kevés hang jön a bent játszók felé, ezért arra ösztönből is elnyújthatják a játékot, ami hiba. Fontos tehát, hogy ha valaki valamiért kiáll a körből, vagy éppen bemegy játszani, annak a helyét töltsük ki egyből, hogy ne legyenek rések az emberek között a rodában. Amikor kevesen próbálnak rodát csinálni, akkor meg kell próbálni egymástól egyenlő távolságra elhelyezkedni. Amikor a roda kicsi, de mi sokan vagyunk, álljunk több sorba, egymás mögé, hogy mindannyian lássuk mi történik, de mégse kelljen túl nagyra kihúzni a roda kerületét. Ilyen esetben a gyerekeket illik előre engedni, hogy lássák mi történik, de ezzel együtt nagyon kell rájuk vigyázni is, hiszen sérülékenyebbek, ha valaki véletlen belelöki a másikat a körben állók gyűrűjébe vagy egy ugrás, rúgás túlnyúlik, akkor a gyerekek veszélybe kerülhetnek. A körben álló felnőttek feladata megvédeni őket a lehetséges gondoktól.

A stílustól függ, hogy az emberek a körben állnak, vagy ülnek. A mi csoportunkban az angola és a  jogo de dentro játékoknál ülni szoktunk, a többi játéknál állnak a körben az capoeiristák. A Samba de rodanál a körben állók a szamba alaplépést táncolják, a maculele rodánál is megy a maculele alaplépés és a játékosokkal egy ritmusban mindenki összeüti ütemre a saját botjait. A taps is stílustól függően változik. Csoportunkban legtöbbször egyszerű hármas tapsot használunk. Külön oktatói utasításra ez persze változhat. Angola esetében kettes tapsot használunk. Szamba de Roda esetén és néha regional játékoknál a sorban utolsó tapstechnikát alkalomazzuk az alábbiak közül:

A bateria felállása is változik stílusok szerint. Regional esetében egy berimbau van aminek a két oldalán egy-egy pandeiro áll. Ezekben a rodákban és a gyakorlórodákban, tematikus rodákban nincs minden esetben ének, de ha a roda vezetője énekel, akkor ugyanúgy mindenkinek meg kell próbálnia vele énekelni a kórust. Minden esetben próbáljunk pontosan és hangosan tapsolni és hangosan énekelni. Sok dal a kórus résznél szólamozható, ezzel nálunk nyugodtan lehet játszani, de fontos tudni, hogy a legtöbb csoportban csak azon a hangmagasságon énekelhetünk, ahol a vezető szólam éneklője. Ha nem tudjuk a dal szövegét is próbáljunk meg énekelni, ha kell, halandzsával.
A teljes bateria három berimbauból, két pandeiroból, egy atabaqueból, egy agogoból és egy reco-recoból áll. ezek sorrendben így helyezkednek el szemből nézve balról jobbra:

Agogo, Pandeiro (alapritmus), Gunga, Medio, Viola, Atabaque, Pendeiro (cifrázott ritmusok), Reco-reco

Természetesen ez sok esetben változhat. Néha a Gunga áll a három berimbau közül középen. Az Atabaque néhány esetben kitolódik a roda szélére, például olyan játékoknál, haol a bateria ülve zenél, mert azzal nem lehet leülni, így az legszélre kerül, de egyéb stílusokban is előfordul, hogy a saját oldalán lévő pandeiroval helyet cserél. Az agogo és a reco-reco nyugodtan helyet cserélhet, de az agogo domináns hangja ebben a sorrendben a bal oldalon ellensúlyozza az atabaquet.

A rodát vezető capoeiristánál szokott lenni a gunga, és ez kezdi el a zenét, megadva az alap ritmust. Ezt a medio követi (bizonyos stílusokban kontraritmussal) és harmadikként lép be a viola, amivel szabadon lehet variánsokat játszani amíg azok igazodnak a gunga alapritmusához. Ezután a pandeirok kezdenek játszani, és ezt követi az összes többi hangszer, az atabaque, a reco-reco és az agogo. ha már minden hangszer játszik lép be a taps, és ezt követően kezdődik az ének. Angola közben a ladainha esetében se taps, se kórus, se atabaque, vagy pandeiro nem szól, amíg a ladainha a végéhez nem ért (csak berimbauk kísérik és nincs játék). A hangszereken határozottan kell játszani, de tilos olyan hangosan, hogy ne lehessen hallani a Gunga hangját. Meg kell próbálni minél hangosabb tapssal és énekkel segíteni a roda energiáit. Hangszer csere bármikor előfordulhat, ha valamelyik hangszer tönkre megy játék közben. Emiatt nem szoktuk megállítani a játékot. Igyekszünk folytatni, bár az elszakadó berimbau húr rossz energiát jelent. Ilyenkor még több axéval kell folytatni. Amikor valaki át akar adni egy hangszert kicsit fentebb emeli játék közben, ezzel jelezve, hogy valakinek átadná. Szemkontaktussal választja ki azt, aki szeretné helyettesíteni. Egyszerre csak egy hangszert érdemes cserélni, hogy ne törjön meg nagyon a ritmus és az axé. ha lehetséges, játékok elején és végén, vagy dalok elején és végén cseréljünk hangszert, hogy ne zavarjuk a játékot, rodát. A bateria (hangszerek) mögött átsétálni tilos. Ha a másik oldalon van dolgunk, menjünk körbe.

A játék kezdetekor a vezető berimbau jelez, amikor az első pár elindulhat. Minden játékos a gunga tövéből indul a körbe. Leguggol és ha engedélyt kapott a roda vezetőjétől, bármilyen gesztuson át, akkor mehet be a körbe. A gyorsabb játékoknál egyesével váltunk be, angola és jogo de dentro esetén párossával megyünk a rodába. A roda vezetője jelez Ié felkiáltással, vagy a berimbaun kopogva, vagy egy külön ritmussal, hogy az előző pár játéka véget ért. Ilyenkor a játékosok visszatérnek a berimbau tövéhez és megérintik a talajt mielőtt kimennek a rodából, majd a következő páros indul a körbe. Egyes váltás esetén nem kell visszatérni a bateriához. Akit kiváltottak, az hátrálva hagyja el a rodát, hogy ne érje véletlenül se sérülés. Aki bevált, először a berimbauhoz guggol, majd amikor engedélyt kap, óvatosan megpróbálja jelezni a játékosoknak, hogy  váltani akar. A kezével jelzi, a két játékos közé nyúlva, hogy lekéri a játékot. Ez néha kicsit nehéz, de határozottnak és óvatosnak kell lenni benne. Általában azzal a játékossal folytatjuk a jogot (játékot), aki kevesebb időt töltött bent a rodában. Amennyiben két magas öves capoeirista játszik, nem illik megszakítani a játékukat, csak ha a roda vezetője utasítást ad arra, hogy menjünk a rodába. Ha a felsőöves két játékos abbahagyta a játékot egymással, egyikük (általában a magasabb fokozatú) választani szokott magának egy párt, akivel folytatja a jogot, vagy két embert küld be maga helyett játszani egymással. Maculele roda esetén is a hangszerek elől indulunk a körbe, de ilyenkor nem kérünk engedélyt a váltásra, mert viszonylag gyorsan váltjuk egymást a körben. Samba de Roda esetén bárhonnan bemehetünk a körbe, engedély nélkül, de itt is figyelni kell a fokozatokra, nem válthatunk le egy mestert 10 másodperccel azután, hogy szambázni kezdett. Persze nem is hagyhatjuk, hogy csak ő táncolja végig az egész estét.

Néha beváltás után, vagy amikor a játékban valami nem passzol, esetleg a két játékos úgy érzi, nincsenek jó ritmusban, nem illik össze a játékuk hirtelen valamiért, tehát megtörik a dinamika, vagy ha az egyik játékos földre viszi a másikat, vagy eltalálja nem súlyos sérülést okozva, netán ha valaki végtelenül elfáradt, úgynevezett Volta ao mundo történik. Ez gyakorlatilag annyit tesz, hogy a játékosok pár kört sétálva visszatérnek a vezető berimbau tövéhez s újraindítják a játékot. Körbesétálnak a rodában, az óramutató járásával ellentétes irányban. Mivel ez voltaképpen egy chamada típus öröksége itt is teljesen résen kell lennie mindenkinek, hiszen volta ao mundo közben is történhet támadás, akár viccből, akár alattomos, ártó szándékkal. Hasonlóan az említett hívásokhoz, ezt sem kezdeményezheti az, aki alacsonyabb fokozatban van a játékosok közül, de sérülés vagy rosszullét esetén ez is elfogadható. A játékosok egy vagy több kört sétálnak, lehetőség szerint távol egymástól aztán amikor valamelyikük (legtöbbször a magasabb fokozatú) úgy dönt, leguggolnak a berimbau elé és kisvártatva újra játszani kezdenek. A játék a berimbau tövétől indul újra. Amikor ez a dal szól, a játékosoknak azonnal folytatni kell a játékot, nem körözhetnek tovább:

Oi ia ia mandou dar

kórus:
Uma volta só 

Oi ia ia mandou dar

kórus:
Uma volta só

A dal szövege nagyjából annyit jelent, hogy „csak egy kört adtam neked”. Hasonlóan ehhez, sok egyéb dal is hatással van a rodában történő játékra. például a „Meu Mestre quer ver voce balançar” dal során meg kell próbálni minél több kézenállást és egynsúlygyakorlatot csempészni a játékunkba. Sok dal sok helyzetre való reakció, vagy kérés a roda felé. Nehéz lenne mindent felsorolni ebben a témában.

Pár szóban érdemes kitérnünk a roda megkezdésének pár specifikumára. Néhány csoportban mielőtt a játékos bemenne a körbe megérinti a berimbau alját, majd a földet, majd a saját mellkasát, ezzel jelezve, hogy az Axé a zenéből a rodán át bele vándorol. A mi rodáinkban nem szabad hozzányúlni a hangszerekhez, amíg valaki más játszik rajtuk, kivéve hangszerátadásnál. Angola rodák elején amikor megkapjuk a jelet arra, hogy bemehetünk, ami gesztus és dal formájában is jöhet, a kézfogás és személyes rituálék (pld keresztvetés) után tisztelgünk a vezető berimbaunak. Ennek a módja legtöbbször egy queda de rins a berimbau lábánál. Minden párban megkezdett játék esetén kezet szoktunk fogni a másikkal (hagyományos vagy egyéb módon), ünnepek esetén ölelés előfordul. A kézfogást követően a személyes kis rituáléik után a játékosok a körbe mennek. Az angolában a tiszteletadás jellemző, egyéb játékokban leggyakrabban auval megyünk a körbe. Az aunál figyelünk, hogy kicsit eltávolodjunk a másiktól, ne rúgjuk meg lendítéskor a hangszereket. Más mozgással is be lehet menni a rodába, ez mindenkinek a kreativitására van bízva, de legtöbbször aut használunk. A kezdésre a legspecifikusabb szabályzat az angola rodákban van.

A különféle játékstílusok szabályaira ebben az írásban nem akarunk kitérni, hiszen így is elég hosszas lesz ez az iromány lassan. Lássunk néhány alapvető szabályt zárásul. A rodában nem beszélgetünk, nem rágózunk. Mindenki megpróbál tapsolni és énekelni, hogy az energia minél jobb legyen a körön belül. Mindig figyelni kell a bent lévőkre és a vezető berimbau hangjára is. Ha ülünk a rodában, próbáljunk kevéssé balesetveszélyes pozícióban ülni, például törökülésben. Előfordulhat, hogy valaki ránk esik, vagy ránk lép véletlenül. Erre készen kell állnunk. A rodán belül mindenkivel a szintje szerint próbáljunk meg játszani. A kezdőkkel türelmesen, lassabban, teret engedve nekik a fejlődésre. A nálunk magasabb fokúzatúakkal pedig tisztelettel játszunk, ne próbáljuk meg őket elgáncsolni, megalázni a csoport előtt bármilyen módon. A velünk nagyjából egy fokozaton lévő játékosokkal próbálhatjuk tudásunk legjavát nyújtani minden tekintetben. A különféle stílusok különböző mozgásokra adnak lehetőséget és különböző berimbau ritmusokban is megnyilvánulnak. Figyeljünk a játék ritmusára, lassú berimbau ritmus mellett ne kapkodjunk és gyors ritmus mellett se játszunk lassan. Ha nem vagyunk tisztában a stílus szabályaival, próbáljunk meg koncentrálni a játékosokra a körben és megfigyelni a játék sajátosságait. Például a jogo de dentroban nálunk tilos a ginga, a regionalban pedig nem használunk chamadákat.
Amennyiben idegen helyen, másik csoportban vagyunk, mindig kérjünk engedélyt a rangidős capoeiristától hogy csatlakozhatunk-e a rodához. Természetesen itt is figyelnünk kell, mert a szokásaik különbözhetnek a sajátainktól. Ha többen vagyunk vendégek másik csoportban, próbáljuk meg segíteni egymást. Ha látjuk, hogy társunk fáradt, és már a második vagy több capoeiristával játszik egyhuzamban, váltsuk ki, hogy pihenhessen. Ha nem vagyunk vele tisztában, hogy ki milyen fokozatú, de nem akarjuk beszélgetéssel zavarni a rodát, akkor a rodát vezető capoeiristától kell nonverbálisan tanácsot kérnünk hogy éppen bemehetünk-e, és hogy kivel is kellene játszanunk.

A hangszerek kapcsán érdemes még megjegyezni, hogy például az atabaquet nem használjuk asztalnak. Nem pakolunk rá semmit, se pandeirot, se papírlapot, se mást. Amennyiben a berimbau a földre van fektetve nem lépjük át, mert ez főbenjáró vétség.

Vannak bizonyos ünnepi rodák, amiken egyetlen embert ünneplünk, például a szülinapi rodák. A szülinapi rodák úgy indulnak mint a rendes rodák, majd mikor már megfelelő az energia, az ünnepelt kezd el játszani a körben és addig nem hagyhatja el azt, amíg minden jelenlévővel nem játszott. Eközben midnenki megpróbálja felborítani, ledönteni a lábáról.
Érdemes kitérnünk a Batizado rodákra is, ahol sok egyéb szabály is érvényesül, de erről majd egy külön cikkben szeretnénk beszámolni, még a nyári rendezvényt megelőzően.

Néha előfordul, hogy a roda nem zárt, hanem félkör alakú, legmélyebb részén a bateriával. Ez szigorúan csak bemutatókon, előadásokon fordul elő.

Renegetg apróság van még a rodák hagyományvilágával kapcsolatban, ezért jó esély van arra, hogy ez a cikk  folyamatosan bővülni fog. Nyugodtan írjatok nekünk, ha valamit kifelejtettünk, vagy valamit nem sikerült teljesen letisztáznunk.