Film: Mar Negro

mar negroMivel nagy rajongója vagyok a horror műfajnak, ideje volt szétnéznem újra a brazil horror háza táján. A Motorradnál rosszabb már nem lehet, ugye? Van egy pár nagy klasszikusa a brazil horronak, belőlük próbálok párat megnézni és kommentálni a közeljövőben. A fekete tenger című film nagyjából 2013-ban készült, de végig a nyolcvanas évek horrorfilmjének benyomását kelti. A legelső dolog, amit leszögezhetünk, hogy a vízszintes hiányzik a rendező szótárából. Bár az is lehet, hogy nem futotta nekik kameraállványra. Ez nem jelenthet gondot, soksok dutch tilt meg egyéb csodák. Lássuk a történetet. Két hapsi halászik valahol a világvégén. Kifogják a black lagoon monstert és amíg azon vitáznak, hogy miféle sellő ez, az egyiket megharapja. Hazamennek, ahol kiderül, hogy a füligkakis szegény vén retek halászember felesége Brazília legszexibb gyöngyszeme és szerelmes bele minden mellékszereplő. Peroá és Cavalo Cansado, a két halász tehát hazahozza a gonosz zombivírust meg a méggonoszabb ráját és indul a banzáj. Eszméletlen dolgokat látunk benne. A limuzin helyett Wolksvagen bogár, transzik, prostik és minden ami kellhet. A film eredeti amatőr külleme átalakul  fülledt izzadtságszaggá, közeli snittek,  rengeteg second plán, realizmus. A bordélyház megnyitója igazi klassz kis vidéki party lenne, a zombiskodás már csak zombiskodás. Határok nincsenek, gyerek vagy felnőtt, férfi vagy nő. A film folyamatosan úgy tesz, mintha beindulna, aztán egy jó adag késéssel meg is teszi. Segítek: A hal is fertőzött, nem csak Peroá. Szerencsére a zombik alaposak és a főszereplőkön kívül mindenkit szájbavéreznek. A goregruppen kb a film kétharmadánál indul meg. Onnantól pedig nincs megállá. Átvesszük a terrorbolygó hangulatát és pár perc múlva már bem is emlékszünk rá, milyen Szomszédok szinten unalmasan indult. Mellek, végtagok és vér. Aztán amikor már a képernyőből ömlő vér derékig ér és azt hisszük, nem lehet hová fokozni ezt az egészet, jön még egy lapáttal és még eggyel és még eggyel. Nem akarok spoilerezni a filmből, de amilyen gyengén indult, olyan klssz lett a vége. Nem mondanám rá, hogy jó, mert az egész a 80-as évek színvonala, de szerintem trash horror kategóriában mindent megkapunk tőle, amit reméltünk. Egyértelmű, hogy az insidious rajongóinak ez a film egy szemét lesz, de akik szeretik a trash horrort, azoknak tudom ajánlani. Ehhez is kell egy kis morbiditás, de semmivel se kell hozzá betegebbnek lenni, mint az 1000 halott háza trillógia első részéhez. Nem ugyanolyan a film, de a vége valahogy hasonló hangulatot ölt számomra. (most a műértők azt mondják majd, az nem is trillógia. De mindjárt az lesz). Térjünk vissza a filmre, ami új értelmet ad a Röhelyes zombisirály kifejezésnek. A Mar Negro igazából egy filmciklus egyikdarabkája. Előtte a Mangue Negro áll a sorban, utána a Chupacabrák éjszakája, és még további filmek Rodrigo Aragão független horrorfilmestől. Korábbi filmjét nem merem megnézni, de talán a chupacabráknak vagy a Mata Negra-nak adok majd egy esélyt, ha unatkozok.

Azoknak ajánlom, akik szerették a régi “Night of the Living Dead”-et, akiket nem zavar egy kis vér. Akik nem rettegést várnak egy horrorfilmtől hanem belezést. 12 éven aluliaknak nem ajánlom.

Gyorsértékelés:

Rendezés 6
Színészi munka 5
Történet 7
Élvezhetőség 7

Komolyan hiányoznak az értelmetlen darálós horrorfilmek. Ugye ezeket nem lehet eladni a moziban mert korhatárosak, ezért nem hoznak annyi pénzt mint egy ‘Démonok között’, vagy ezek a mostani vackok. Nem kell tőle csodát várni. Hangulat kell hozzá és sok nasi.

Madame Satã

Madame Satã életéről szeretnék írni ezúttal. Előre le kell szögezzem, hogy nem volt egy mintapolgár. Nem ajánlom a következő írást senkinek, aki bármilyen szubkultúrát, viselkedési formát elítél, nem ajánlom sznoboknak és végképp nem ajánlom kisgyerekeknek. A minap volt szerencsém megtekinteni az életéről készült filmet is, amire pedig azt kell írnom, hogy ne nézze meg senki, akiben a homofóbiának akár egy halvány szikrája is ott van.

Most, hogy megvoltak a figyelmeztetések, lássuk, ki is volt Sátán Asszony, azaz João Francisco dos Santos. Hivatását tekintve drag queen, de nem baj, ha nem tudjátok, hogy mi az. A bohém élet igen vad éjszakai oldalán lehet velük találkozni. A Drag Queenek azok a nőimitátorok, akik énekelnek és táncolnak is a közönség szórakoztatására a karneválokon és a speciális bárokban. Tehát Madame Satã nem közönséges transzvesztita volt, hanem az előadásaihoz női ruhába bújt. Az életrajzi film szerint a bár, ahol először fellépett, a Bar Restaurant Danúbio Azul, tehát a Kék Duna bár volt Lapa-ban, Rio de Janeiroban. De ne szaladjunk ennyire előre.

madame sata film

Apja, Manoel Francisco dos Santos, anyja Firmina Teresa da Conceição. 1900-ban, Február 25.-én született, Glória do Goitá-ban. Tizenheten voltak testvérek. Azt beszélik, gyerekkorában a szülei elcserélték egy lóért. Fiatalon Recifebe ment, majd Rio de janeiro Lapa nevű kerületébe költözött. Analfabétaként konyhai munkát vállalt. Lapa akkoriban, a huszas években, a malandragem és a bohémia központjának számított. Gyakran dolgozott nightclubok biztonsági őreként és vigyázott, hogy a prostituáltakat ne erőszakolják meg. Veszélyes capoeirista hírében állt. Rendszeresen küzdött meg puszta kézzel a rendőrökkel, akik botokkal felfegyverezve, túlerőben sem bírtak vele. Általában a koldusok, feketék, prostituáltak vagy homoszexuálisok védelmében keveredett verekedésbe. Azt beszélik, egy alkalommal 24 rendőrt kényszerített visszavonulásra. A gengszter életet élő Madame Satãnak hét gyermeke született. 27 évet töltött összesen börtönben, 1928-ban 16 év börtönre ítélték egy rendőr meggyilkolásáért. Művészi pályájára Cecil B. DeMille művésznő volt a legnagyobb hatással. Legandává vált még élete során nem csak a verekedéseivel, de a prostituáltak, a homoszexuálisok védelmezőjeként, a törvényenkívüliek köreiben is. A társadalom perifériájára szorultak ikonja így beszélt magáról: „Filho de Iansã e Ogum, devoto de Josephine Baker” (Iansã és Ogum fia, Josephine Baker híve)
Az 1972-ben publikált „Memórias de Madame Satã” című biográfiájában kétszer tér ki a capoeirára. Egyszer, amikor a saját harci stílusát elemzi, és egyszer, amikor egy fiatal malandroról ír, aki ragaszkodott hozzá, hogy tőle tanuljon capoeirázni. Ő csak egy banda nevű gánccsal a földre vitte a fiút és azt mondta neki, hogy menjen tanuljon valamelyik capoeiristától a kikötői mólón.
Sinhozinho, riói capoeira mester, aki a „speciális rendőrség” kiképzője volt, többször is megverekedett Madame Satãval és összecsapásaik legnedává váltak.
Mindig lenyűgözték a riói karneválok. Egy ilyen alkalommal az extrovertált életművész, a Caçador de Veados utcában parádézott, Cecil B. DeMille-nek beöltözve a művésznő Madame Satã című filmjéből, így kapta a becenevét.
1976 Április 11.-én hunyt el Rio De Janeiroban. A Lapa-t a huszadik század elején védelmező malandrok leghíresebbike volt. Hétköznapjairól és mentalitásáról mindent elárul az életéről készült film.

Madame Sata

Film: O Segredo dos Diamantes

O Segredo dos DiamantesFilmkritika következik. 2014 decembere környékén jött ki a film. Semmi karácsonyi nincs benne, mégis afféle családi programnak szánták szerintem. Ifjúsági kalandfilm, ha szeretném besorolni. A Goonies hangulatára számítunk, amikor elindul a sztori, de ne felejtsük el, hogy egy brazil filmről van szó. A Gyémántok Titka számomra kellemes meglepetés volt. A zene remekül sikerült hozzá, a film hangulata rusztikus élményeket idéz bennem és gyermekkori szerelmeket. Persze nem annyira vidám, mint a goonies és közel sem akciódús. Icpici nemzet aranya és icipici indiana jones. Minden egyensúlyban.
Elindul a történetünk. Vidám a zene, ráhangolódunk a kalandra. Megy a család vidékre, kapunk egy kis bepillantást a sztoriba, hogy mire is számíthatunk… aztán egy kamion keresztbefordul és a családi nyaralásnak annyi. Oké, egy kicsit spoileres volt, de ennyit a trailerből is meg lehet tudni. Szóval a kamion nem csak az elképzeléseinket veri arcon, de a főhős apját is, aki innentől kezdve élet és halál között lebegve várja a túléléshez szükséges anyagi segítséget. A film egészen nyomasztó egy rövid időn át, aztán megérkezik a sztoriba Júlia, a brazil Hermione, a leány főszereplő, aki elbűvöli Angelot. Hamarosan trióvá bővülnek Carlinhosszal, és innentől hol a Harry Potter, hol a Stranger Things, hol pedig a Goonies flashbackel az emberre. A trió zseniális. Fiatalként viselkednek, gondolkoznak, épkézláb beszélgetéseik vannak. A sztori mellőzi a paranormális és a fantasztikus dolgokat. Egyszerűen csak egy elveszett kincs után kutatnak, ami végtelenül reálisan van összehozva. Talán ezért is tűnik unalmasabbnak egy kicsit a film, mint hasonló témájú elődjei, de ez is hozzáad valamit. A realizmus talaján egyensúlyozva próbálunk a gyermekded romantikába belekapkodni és ez egészen jól sikerül. Egyensúly van ebben a tekintetben is. Nem lesz egy maradandó élmény számomra, mint páldául egy Holdfény királyság vagy egy Hunt for the Wilderpeople, de kellemes csalódás volt az elvárásaimhoz mérten.

A filmet azoknak ajánlom, akik kisgyerekkel szeretnének rejtvényes-rejtélyes filmet nézni, vagy azoknak, akik nagyon unatkoznak és szeretnének brazil portugált gyakorolni.

Gyorsértékelés:

Rendezés 8
Színészi munka 8
Történet 7
Élvezhetőség 7

Jobb, mint a brazil átlag, de nem az én stílusom. A saját kategóriájában nagyszerű alkotás, pár érdekes fordulattal.

Film: 3%

3%Nos, ez esetben a filmklubbunkkal haladunk tovább, nem pedig az adótok 3%-át kuncsorogjuk. De jó is lenne, ha tehetnénk olyat, de még egyért se rimánkodhatunk, míg a köz számára nem válunk elég hasznossá. Ez most mellékes. Maradjunk a 3%-nál. Ez egy filmsorozat címe. Brazil sc-if sorozat, amit a Netflixen adnak, szóval Netflix produkció. Azt hiszem így hívják ezeket. Nem olyan híres, mint a Stranger things, de cserébe nem is olyan jó. Két évadot találtam belőle, és nem tudom, hogy akkor ez most befejezésre került, vagy nem, mivel pusztán az első 3 epizódot néztem meg eddig. Miért is? Azért, mert ha ráfüggök, akkor is dícsérni fogom, ha nem kéne. Jártam már így sok vacakkal. Ez a sorozat 8.0-ás IMDb értékkel villog, eszerint az eddigi legjobb film, amit eddig említettünk ezen a weboldalon. Nem rossz, az igaz. Szedjük össze, mik a rossz dolgok benne először is.
A zene. Irdalmatlanul rémes néhol. Amikor csak a háttérben elvan a zene, akkor jók vagyunk, de amikor a zeneszerzőből előtör ez eredetiség, akkor rettenetes dolgok következnek. Szájdigeridozás, ami szerintem a hosszanböfögés művészete, csellók nyekeregnek és egyéb szörnyű dolgok. A csellló hangja szép, de ebben direkt nyekeregtetik őket. Egyszóval: Szerintem a zene a leggyengébb pont. Néhol olyan zavaró, hogy átpörgetném a jelenetet.
Az indokolatlan rendezői fogások. Amikor csak azért nyomunk dutch tiltet, mert épp úgy fér bele mindenki a képbe, az már baj. Amikor a kameramunka átvált Office jellegűbe, az rémes tud lenni. Szerencsére már a legelején elkezdik hanyagolni. Dokumentarista jelleget adna a jeleneteknek, de olyan jelenetekben kerül elő, ahol ez messze nem indokolt.
A jelmezek. A világ egyik felében mindenki füligszaros és úgy öltözik, mintha a legyek ura utóforgatásán járna. Értem én, hogy retkesek, meg szegények, de itt azért túlzások vannak az öltözékekben. Ahol pedig gazdagok, ott a túlzások másik felét látjuk. Valahol egy costume designer elégedetten hátradől éppen, de ugyanúgy a kukába vágnám az egész embert, ahogy a hunergames zseniális designerét.
Ennyi elég is volt a negatív dolgokból. Néhol kicsit szájbarágós ez meg az, de túléljük. Még mindig nem amerikai a szint ilyen tekintetben.
A színészekkel nincs problémám. Mindenki jól játszik, a nők szépek, a gonoszak gonoszak és mindenki hozza amit kell. Lássuk a sztorit, ami zseniálisan eredeti:
Egy sötét jövőben a lakosság nagyrésze éhezik. Csak néhány kiválasztott emelkedhet fel a gazdagok közé, de ehhez próbára teszik őket…
Na jó, nem is olyan eredeti. A dagadtak viadalával együtt kb 48 ilyen plot jött ki az elmúlt évtizedben. Ez annyit mutat, hogy a srácoknak erre van igénye. Fiúkra az útvesztőben, vagy lányokra akik divergálnak, vagy ilyesmi. Ebben a sorozatban a helyzet a következő. Ha eléred a huszadik életévet megpróbálhatsz bekerülni a 3 százalékba, akik a gazdag és kiválasztott oldal (nevetséges ruhákban). Ha nem, akkor maradsz a 97 százalékkal és bohócnak öltöztet a costume designer életed végéig, de még éhezel is hozzá.
A sztori kegyetlensége, hogy itt nem öröklődik semmi. Igazságos, hogy mindenki esélyt kap, de így a szülők és gyermekeik elszakadnak egymástól. Most azt gondoljátok, hogy simán okés, ha a gyereknek jó és elszakad a családtól. De mi a pálya, ha apa kerül be a tutiba és a kisgyerek kintmarad a nyomorban?
Térjünk rá erre a próbára, mert a történet gerincét ez adja. Valójában egyféle felvételi eljárásról van szó. Szűrik ki az embereket próbáról-próbára. Leülünk a sorozat elé és életünk állásinterjúja kezdődik. A tiniknek lehet hogy ez sci-fi, de a felnőtteknek ez rohadtul hétköznapi. Minden rohadt perce egy állásinterjú a sztorinak. Rendkívül érdekes tézisek is felvetülnek ennek kapcsán már az elején. Ha te kivágsz valakit egy interjúról, az neked csak egy döntés, de neki elpusztíthatod az egész életét. Bizonybizony, ilyen komoly dolgok történnek itt az interjúvolás során. Nekünk könnyű, mert van második és sokadik esély. Ebbe a 3 százalékba viszont csek egyszer lehet próbálkozni. És nem könnyű a szűrés. Szemét gazembernek vagy zseninek kell lenni a továbbjutáshoz. Főszereplőink között van mindegyikből.
Részről-részre megismerjük a szereplőink hátterét és motivációját. Szívünkhöz nőnek gonoszék és jóék is. Elkezdenek kibontakozni a szálak, melyek a háttérben szövődnek, hogy bonyodalomként előálljanak majd a storyline klimaxánál. Nem tudom elmondani, hogy megéri-e megnézni. A harmadik résznél úgy döntöttem, végignézem, ami azért nem rossz egy ilyen sorozattól. De ez van, kíváncsi vagyok a következő próbára, kiváncsi vagyok ki fog kiesni és kíváncsi vagyok, javul-e vagy romlik a sorozat.

Lehet hogy a 16. résznél visszatérek ide és leírom a véleményem, de valószínűbb, hogy ígyhagyom ezt a kritikát. Azt hiszem ennyiből lehet tudni, hogy kell-e ez a sorozat az időnkbe.

Gyorsértékelés:

Rendezés 5
Színészi munka 9
Történet 7
Élvezhetőség 8

Azoknak ajánlom, akik szerették a maze runner, hunger games, divergent és hasonló filmeket, a sorozatokat, továbbá azoknak, akik nem riadnak meg egy kicsit beleélni magukat a történetbe, együtt lélegezni a szereplőkkel. Enélkül ez nem lesz élvezhető.

Film: O Shaolin do Sertão

O Shaolin do SertãoBe kell valljam, hogy imádom a kung-fu filmeket. A kung-fu vígjátékokat is imádom és a kung-fu paródiákat is. Még mindig tudok kacagni a Részeges Karatemester poénjain és rajongok Stephen Chow munkásságáért. Amikor megláttam az O Shaolin do Sertão borítóját, ezzel a balfékkel ahogy kung-fuskodik a számár hátán egyből elhatároztam, hogy ezt megnézem. Többször bebizonyosult már, hogy a brazilok humora és az enyém között van különbség, de a kung-fu az kung-fu, erre nem lehet nemet mondani.
Főszereplőnk és a filmben megannyi másik karakter egy nagy balfék. Megszállotja a shaolin kung-funak, a sárkánynak, a kínai harcművészetes dolgoknak, de a probléma az, hogy ő nem harcos, nem kínai és semmi köze a kung-fuhoz. Vagy talán mégis? Ez a szánalmas, de kedves figura hamar a szívünkhöz nő. Aluízio Li sokat ábrándozik epikus harcokról és Anésiaról, akit a bájos Bruna Hamu alakít. Természetesen a fiú életét csalódások sora kíséri, egészen addig, amíg végre rá nem talál mesterére. Vagyis mester helyett egy kóklerre, aki pénzért még arra is hajlandó, hogy a szárnyai alá vegye ezt a szerencsétlent. Klassz tanulós montázs következik, aztán pedig kiderül, hogy milyen messzire jut főhősünk a kellő szorgalommal és elszántsággal. A film akciójelenetei rendkívül jól el vannak találva, egyszerre izgalmasak és humorosak, látványosak és bénák. Tehát Halder Gomes rendező valamit jól csinált. A filmben akad minden, ami kellhet egy középszerű vígjátékba. Pukis poén, viccesen viselkedő meleg, vicces alkoholista és vicces bolond. A humor ahhoz képest konszolidált, hogy mennyire el lehetne vele szállni pár jelenetben, ezért azt tudom mondani, hogy gyerekeknek is nézhető a film. Tegyünk rá mondjuk egy 10+ karikát, ha létezik olyan. Kellemes időtöltés, bárgyú komédiázás. Semmivel sem kevesebb, mint egy Austin Powers, vagy Jack Black pankrátoros mozija, vagy a többi hasonló kategóriájú film. Látszik rajta, hogy nem szálltak el a kölségvetésben, de ennek ellenére igényes munka a film minden jelenete. Mondjuk nem egy Gyűrűk Ura, szóval nehéz is lenne elrontani. Edmilson Filho, a főszereplő inkább stand up comedistként ismert, de remekül játsza a hülyét ebben a filmben, az tagadhatatlan. Nem tudok többet írni a dologról azt hiszem. Egy kis bárgyú humor egy könnyed alkotásban. Nem nevettem rajta annyit, mint egy jóféle Singham-on, pedig az nem is vígjáték. Ettől  függetlenül az O Shaolin do Sertão klassz ifjúsági film féle.

 Gyorsértékelés:

Rendezés 7
Színészi munka 7
Történet 7
Élvezhetőség 6

Azoknak ajánlom, akik szeretik a kung-fu paródiákat, vagy azoknak, akik szeretnének elütni majd’ két órát egy nagy tál chips-szel az ölükben a hétvégéből. Semmi mélyenszántó, semmi szomorú. Egy kis kikapcsolódás.