A bateria hangszerei 1.

A bateria hangszerei 1.

     A capoeira bateria nem más, mint a zenekar, mely a roda (ejtsd: ho’da) szélén kap helyet. A játék stílusát a bateria adja. Ez lehet egészen lassú (Angola) és akár nagyon gyors ritmusú (Sao Bento Regional). Több hangszerből áll össze. Általában három berimbau-ból, pandeiro-ból, atabaque-ból, agogo-ból és egy reco-reco-ból. Ez a felállás csoportonként és stílusonként eltérő lehet.
Úgy ahogy a roda-ban vannak úgy a bateria egészére is vonatkoznak szabályok. Többek között, tilos a bateria mögött elsétálni valamint a hangszert átlépni. Ezek megszegése tiszteletlenség mind a bateria, az axe és a capoeira egésze irányába. A batéria mellett az ének a capoeira jellegzetessége, mely szintén az afrikai gyökerekre vezethető vissza.

   Berimbau:
A zenekar legfőbb részét képezi és ez adja meg a kezdő ritmust.
Afrikai íjas, húros hangszer.
A verga körülbelül egy-másfél-két méter hosszú fából készül.  Leggyakrabban biriba fából, de előfordulnak bambuszból illetve tölgyből készített berimbauk is. A fa  héját eltávolítják és a lehető legsimábbra csiszolják, majd különböző mintákkal, motívumokkal ékesítik, festik .
Ezt bal kezünkben tartjuk a dobrao-val együtt.
A vergára erősítjük az acélhúrt (Arame) mely a hangzást adja. Az arame-t egy vékonyabb pálcával (baqueta) szólaltatjuk meg melyet jobb kezünkben tartunk.
A baqueta mellett kezünkben (ujjunkon) tartjuk az ún. caxixi-t amit fonással készíthetünk el. Bal kezünkben, két ujjunk között tartva a kavicsot (dobrao) szabályozhatjuk a hangot miközben a baqueta-val megütjük az aramet.
Egyfajta hangszóróként szolgál a tök (cabaça), amit a verga-ra és az arame-ra húzunk fel egy a tökre kötött madzag segítségével. A cabaça tetejére kb. 5-8 cm átmérőjü lyukat vágunk, de ezt a méretet a berimbau fajtája adja meg. (Lásd: A berimbau fajtái)  Ez szintén szebbnél szebb festést kaphat.
A hangszert függőlegesen tartjuk,úgy hogy a cabaça nyílása közvetlenül a has előtt legyen, így a rezonálás a testhez szorítva változtatható.

A berimbau fajtái:

  • Gunga: A legmelyébbben megszólaló berimbau. Ennél a legvastagabb a Verga és a legnagyobb a cabaça.
  • Medio: A gunga és a viola köztese. A hangszer részei közepes nagyságuak .
  • Viola: A legmagasabb hangú a három berimbau közül. A verga vékony a cabaça pedig kicsi. Szólózásra használják .

Film: Motorrad

A Motorrad című film a sok véres jelenet miatt csak 16 éven felülieknek ajánlott, a színvonala kapcsán pedig csak az ellenségeimnek javasolnám megtekintésre.

Lássuk, mitől is lett ilyen jó ez a motohorror. A színek annyira le vannak tompítva, hogy ehhez képest a Logan egy Looney Tunes. Természetesen cserébe olyan unalmas, hogy a színtelenség altató hatással bír a művésziség helyett. A film elején nem kell aggódni a nyelvtudás vagy a felírat miatt. Majdnem negyed óra telik el, mire valaki végre megszólal a filmben. Utána se kuruttyolják végig, nem kell aggódni. Akad pár plot hole itt-ott-mindenütt. A crossmotorral lopakodás része például számomra furcsa. Én legalábbis felébrednék rá, ha az ajtómban leparkolna egy motorosbanda. Sajnos nem értek a motorokhoz. Biztos vagyok benne, hogy aki igen, az a film minden pillanatát jobban élvezi majd, mint én. Nomindegy. Lássuk a felállást. Sok fiatal vidám motoros a semmi közepén tök jól érzi magát. Mindannyian menők és vagányak. Tutibiztos horrorfilm alap. Innen nehéz elrontani. Húsz percnél még mindig nem történt semmi, csak a rendező fitogtatta zsenialitását. Amúgy tényleg jó a rendezés ha szakmailag nézzük. Kitanulta a sulit a hapsi. A plánok, a snittek jók, de néha kicsit olyan mintha túl sok ötletet szeretne pár másodpercbe beleerőszakolni. Fel óránál csapunk bele a lecsóba a sztorival, addig felvezetés van, semmi cut to the chase. Ez nem rossz egy másfél órás majdnem horrorfilmtől. Kicsit megismerjük a karaktereket mielőtt sorban meghalnak. Szerencsére egyiknek sincs semmilyen jelleme, semmilyen karaktere, csak egy rakás ugyanolyan nímand, meg egy szőke XX kromoszómás nímand, meg egy fekete XX kromoszómás kicsitsemgyanúsan öltözködő és viselkedő nímand. Általános dolog. Az viszont gond, hogy tizedjére állítottam át fél óra alatt a hangerőt. Aki szinkronnal nézi az örülhet. Amikor beszélgetnek halkan beszélnek, amikor a motorok vagy a zene beindul, akkor letépi a fejem a hangerő. Jumpscare esetében ez jó, de hogy az egész film így cikkcakkol az zavaró. Majd ha szinkronizálják valamilyen nyelvre akkor jobb lesz.
Főhőseink láthatólag a világ legbeszaribb motorosai. Jön négy gonosz motoros és mind a hat (vagy hét?) jófiút körbekergetik a világon. Természetesen 319 különböző szögből nézzük mindezt, hogy unalmas legyen, hogy semmi sem történik, csak motoroznak egymás után. A kamerarángatás mennyisége meghaladja a Blairwitch projectét. Az ember mármár hálás, amikor valakit elkapnak. Igen, természetesen egyesével számolnak le a szereplőkkel, és közben a főszereplő, aki még a többinél is betojibb úgy hozzánő a szívünkhöz, mint egy pattanás. A gyönyörű nők is annyira szimpatikusak, hogy az ember már várja mikor kerülnek az ellenség kezére. A kötelező vetkőzősjelenetek persze megvannak a filmben, ezért is kell, hogy a lányok is velük tartsanak motorozni. Menekülési alapelv, hogy ahelyett, hogy elmotoroznának a sunyiba és megmenekülnének, bemennek minden utolsó lepukkant bódéba, vagy belehajtanak a buggyval a tóba. A készítők zseniálisan másolják az americana horrorkliséket. A hangosodó zene utáni elnémítás csodálatos kombinációja annyiszor van benne a motörradben, hogy a screenjunkies egy fél honest trailert meg tudna vele tölteni.
Imádnivaló jelenetek kergetik egymást. “Elbújok a sötétben, meggyújtok egy fáklyát. Jól van, akkor én megkéselem kétszer az ajtót, mielőtt megpróbálkoznék a kilinccsel.”
Az egyik fiúnál még pisztoly is van, de inkább végignézi, ahogy az egyik társát felgyújtják, minthogy használná. Lehet otthon hagyta a golyóit.
A film kétharmadához érve már sejthető, hogy ha nem történik valami fordulat, akkor ez bizony “elpazarolt idő” kategóriájú alkotásról van szó. Spoiler: Nem találtam olyan fordulatot, amit akár egy ásítással is értékelhettem volna. De legalább a zenéje jó volt. Csak viccelek. Olyan gyenge zenéje volt, hogy egy hároméves pospival leszintetizátorozza.
A snassz befejezésre megpróbálunk rátenni egy lapáttal, hátha frappáns lesz a vége, de valójában csak egy elkeseredett kapálózást látunk, ahogy az alkotók le akarják nyomni a torkunkon, hogy ez a film igenis több, mint aminek látszik.
Valahol ül egy rendező és a saját vállát veregeti ezzel a filmmel kapcsolatban. Mindent beletett, amit egy filmművészetin meg lehet tanulni. Én is megveregetném a vállát, de úgy, hogy többet ne tudjon scriptet venni a kezébe.

A filmet azoknak a 13 éves unatkozó motormániákus fiataloknak ajánlom, akik soha életükben nem láttak még semmilyen mozgóképet, ezért még akár ezt is élveznék.

Gyorsértékelés:

Rendezés 7
Színészi munka 5
Történet 2
Élvezhetőség 3

Remek kísérlet az amerikai filmgyártás lemásolására. A trailerig egészen jól is sikerült a dolog. Az valóban elment egynek. A gond az, hogy minden érdekes jelenetet le is lőttek benne, ezért ez az üres film még üresebbé vált azzal, hogy elővigyázatosságból néztem egy trailert előtte.

Érdekességek Brazíliáról

Brazília Dél-Amerika egyik különleges országa, a kontinensen a legnagyobb területű, de világviszonylatban is az ötödik helyen áll. A lakossága mintegy 200 millió főre tehető, így nem csoda, hogy rassz, vallás, származás és kulturális háttér tekintetében is egy rendkívül változatos országról beszélünk. Az északi és déli területek közötti különbségek könnyen észrevehetőek, de ezen felül is vannak olyan érdekességek a brazil életben és kultúrában, amelyre érdemes figyelniük az odalátogatóknak

A változatos népesség

Egy 2008-as felmérés szerint a brazil lakosság 48%-a vallotta magát fehérnek, 7% feketének és 44% nyilatkozott úgy, hogy kevert rasszú családból származnak.

A bevándorlók országa

Az elmúlt 150 évben nagy számban érkeztek bevándorlók az országba, akik farmerként vagy a kávéültetvényeken kezdtek dolgozni. Utóbbiak nagy része Olaszországból származik. Az 1930-as évek elején rengeteg japán költözött az országba, melynek az lett az eredménye, hogy Japánon kívül Sao Pauloban található a legnagyobb japán közösség a világon. Ezenkívül szintén települtek le itt bevándorlók Németországból, Kelet-Európából, Szíriából és Libanonból, míg a jelenlegi hullám főleg kínai és koreai állampolgárokból áll.

A fentebb leírtak eredményeképp a brazil kultúra magába olvasztott bizonyos részeket a letelepedettek kultúrájából, ami főleg a konyhaművészet esetében mutatkozik meg.

Brazil vallás

Brazília katolikus ország, mivel a populáció 64%-a római katolikusnak vallja magát, így ez az ország rendelkezik a legnagyobb római katolikus közösséggel a világon. Mégis a brazil vallás összetettebb, mint azt elsőre gondolnánk. Az országnak ugyanis külön vallási társadalma van, amely a katolicizmusból, és az afrikai rabszolgák és az őslakosok vallási tradícióiból ered.

Azon csoportok jelenléte, akik nem a katolikus vallást gyakorolják észrevehető, sőt a számuk növekedésnek indult az utóbbi években. A 2010-es népszámlálás alapján a lakosság negyede protestáns, nagyjából 8% ateistának vallja magát és 2% a spiritualizmus követőjeként azonosította magát.

Szintén sajátossága Brazília vallásainak az afro-brazil Candomblé és Umbanda. Ezen vallások főleg az észak-keleti területeken elterjedtek, mint Salvador vagy Recife.

Brazil nyelv

Brazília Portugália tartománya volt a korai 19. században és napjainkban a világ legnagyobb portugál nyelvű országa. A portugál a román nyelvek családjába tartozik és erősen hasonlít a spanyolra, de hangzásra meglehetősen különbözik a két nyelv a komplikált kiejtési mintáknak köszönhetően. Ezenkívül az ott élők a nheengatu és a tucano nyelvet használhatják, melyek az őslakosok ma is beszélt nyelvei.

UNESCO világörökség

Brazíliában 19 különböző hely került fel a UNESCO világörökségek listájára. Tizenkettő ezek közül kulturálisan meghatározó, mint Ouro Preto történelmi városa vagy Brazíliaváros építészete. További hét pedig olyan természeti kincs, mint Fernando de Noronha híres szigete vagy a Pantanal természetvédelmi területe.

A világ egyik legnagyobb városa

Sao Paulo lakossága meghaladja a 11 millió főt, sőt a külvárosokkal együtt a 20 millió főt is (ez Magyarország lakosságának több, mint a kétszerese). Ezzel nemcsak Brazília, de egész Dél-Amerika, sőt a nyugati félteke legnépesebb városa és világviszonylatban is a tizenkettedik.

Jelen cikk egy fordítás, az eredeti itt található.

Film: Vazante

Ez a film betekintést nyújt a 19. század eleji vidéki Brazília életébe. Ne számítsunk a Váratlan utazás hangulatára. Ez egy nagyon szép, de merőben szomorú film. Mivel az összes felvétel fekete-fehér, kissé Jancsó Miklós hatvanas évekbeli munkásságának hangulata jutott róla eszembe. Más kaliber a film természetesen, hiszen a Vazante 2017-es. Minden kép gyönyörű, minden jelenet nagyon erős. Kicsit lassú a menete a hosszú snittek miatt, de ha az ember épp nincs sietős, vagy akciófilmes hangulatában, akkor ez nagyszerű hatást ér el.

vazante

Egy farmon játszódik a történet nagyrészt. Már az elején láthatjuk ahogy a láncra vert rabszolgákkal megérkezik Antonio, hogy felesége halálhírét megkapja. Ez nagyjából előrevetíti, hogy milyen a film hangulata. Nem árad belőle a vidámság, de az élet sem egy Jack Black mozi. És ennek a történetnek nagyon élet szaga van. Ahogy nézem átélem a régi időket. Azt, hogy számukra mi volt az élet rendje hajdan. Különösnek kellene éreznem a rabszolgaságot, a rusztikus nihilt, de a film úgy adja át, mintha ez mindig is természetes lett volna. Kiváló munkát végzett ilyen tekintetben a teljes stáb. Az operatőr képeiben elmerengünk, mintha csodás fényképek lennének, a történet alakulásával pedig hamar a középpontban lévő fiatal lány pártjára állunk, aki ha számunkra rémes, de az akkori korszellemhez mérten egészen átlagos sorsot él meg.

És itt megismétlem. A film legnagyobb értéke, hogy természetesen mutatja be az akkori sorsokat, ami pedig lehetetlennek tűnik. A romantikus szál olyan elcsépelt, hogy még Jet Li is feldolgozta a témát, de még mindig jó. A rabszolgafiú és a fehér lány egymásba szeretnek. Ketten együtt nincsenek annyi idősek mint a férj, aki ennek nem örül. Nem akarok spoilerezni kavarog még a sztori.
Láthatunk rabszolgákat elszökni, betekintést nyerünk a senzala életébe, a munkába, a konyhába, az ágyba, az élet minden szintjébe. És az akkori életben nem sok igazságosság volt, úgy tűnik. Mégsem olyan felkavaró a történet, mint az Amistad volt mondjuk. Nem akarok áltatni senkit: ha happy endre várunk, akkor nincs érdelme két órán át reménykedni. Sokkal reálisabb ez a film annál.

Azoknak ajánlom, akik szeretik például a Jane Eyre filmeket, vagy a hasonló kosztümös alkotásokat, mint a Büszkeség és Balítélet, de mégis érdekli őket a Brazil történelem. A színek hiányában más a film hangulata, de mégis úgy érzem, a fentiekhez tudnám hasonlítani; Lehongoló, de szép.

Gyorsértékelés:

Rendezés 8
Színészi munka 8
Történet 6
Élvezhetőség 7

Zárásként annyit tudok mondani, hogy a film megtekintése után tessék venni egy mély levegőt és rákeresni a neten Luana Nastas és Adriano Carvalho egy közös fotójára a vörös szőnyegen. Különös érzés lesz.

Film: Mestre Bimba – A Capoeira Iluminada

Azért vettem elő ezt a dokumentumfilmet, mert nemrégiben beszélgettünk Mestre Bimba szekvenciáiról. Talán tudjátok, talán nem, de ez nyolc alapvető szekvencia, amiket a Mestre az iskolájában tanított a capoeiristáknak és nagyon fontos alapjait képezték a capoeira regionalnak. A sok forrás sok variánst szült idővel, ezért arra jutottam, hogy a legcélszerűbb az lenne, ha úgy eleveníteném fel a tudásomat a szekvenciákkal kapcsolatban, hogy megnézem, benne vannak-e ebben a filmben. A filmet is régen láttam, a szekvenciákat is régen tanultam. A film legelején már a készítők felsorolásánál a Bimba szekvenciákat láthatjuk felülnézetből. Sajnos így elég nehéz ellesni őket, de nem baj. 78 perc csupán a teljes film. Úgy döntöttem, tanulok egy kicsit, megnézem újra.

Pár idézet és a bevezető után a mesterek szólnak pár szót, majd egy gyönyörű montázs jön mindenféle régi rodákból, tele balaokkal, kombinációkkal. Hajlamosak vagyunk elfelejteni így a 21. század feléhez masírozva, hogy régen milyen is volt a capoeira. Ami egyből szemet szúr, hogy mindenki fehérben capoeirázik, ahogy Mestre Bimba iskolájában kötelező volt. Mestre Pastinhánál ez máshogy  volt megkövetelve, de a világ legtöbb csoportjában az egyenruha most is fehér. Nálunk egyre többször fordul elő, hogy több a diák, aki mindenféle színes ruhákban edz, mint azok, akik egyenruhában vannak. De a kezdőktől persze nem is várhatjuk el, hogy talpig fehérben legyenek, ahogy a haladóknál is gyakran előkerül edzéshez a sok színes rendezvénypóló és csak az igazán fontos alkalmakra öltöznek fehérbe. A montázs videói között előkerül egy pár pillanatra a maculele is, ami külön csodás, mert én személy szerint nagyon imádom. A capoeira tiszta, klasszikus alakjában tárul elénk. Abból a néhány mozdulatból áll, amiket akkoriban tanítottak. napjainkra rengeteg új mozdulat került a capoeirába. Egészen más, ami akkoriban zajlott a rodákban. Néhol még most is úgy capoeiráznak, mint ezeken a felvételeken.

A klipszerű kezdés után a film komolyra fordul, antropológiai és történelmi szempontból kezdjük el megközelíteni a capoeirát és az afro-brazil kultúrát. Az ember elvész a soksok régi felvételben és közben különféle kutatók és mesterek mesélnek a capoeiráról és Manoel dos Reis Machadoról. Mestre Bimba életét egy másik cikksorozatban fogjuk tárgyalni. Elég annyit leszögezni itt, hogy Bimba szellemi teljesítményét is dícsérték a filmben, azt hogy edukácionálisan közelítette meg a capoeirát és így tudta elkezdeni annak az intézményesítését, legalizálását. A dolog nagyon dokumentarista jelleget ölt, majdhogynem száraznak mondanám, aztán valahol a film felénél elkezdenek a mestrek sztorizgatni, sőt, láthatjuk is játszani együtt őket az eredeti négy fal között, ahol Mestre Bimba oktatott hajdan. Lenyűgöző élmény. A film sokkal személyesebb hangvételűvé válik.

A Mestre Bimba – A Capoeira Iluminada 78 perc hosszú. Muniz Sodré “Mestre Bimba- Corpo de Mandinga” című könyve alapján készült 2005-ben, Luiz Fernando Goulart rendezésében. A számtalan archív felvétel értékes alkotássá teszi minden capoeiristaszámára és az egyre személyesebbé váló hangvétel egy kicsit közelebb hozza nekünk Mestre Bimbát, az örökségét. Akit érdekel a capoeira vagy a brazil történelem, annak nagyszerű élmény lesz ez a film, tele csodás capoeira dalokkal és kincset érő felvételekkel. Akit nem foglalkoztat mindez, egy kis időt az is rászánhat, hogy többet megtudjon a capoeiráról és annak történelméről.

Mestre Bimba - A Capoeira Illuminada