Mi is az a DHUNE?
Ez az új kezdeményezés a neurodegeneratív betegségekkel veszi fel a harcot, a minőségi időskor védelmében. A neurodegeneratív betegségek, mint az Alcheimer-kór, a Parkinson-kór, az amiotrófiás laterálszklerózis, vagy a szklerózis multiplex hatalmas arányban fordulnak elő, kilenc millió embert érintve Európa-szerte, azok családjainak a napjait is megnehezítve.
Sok tényező, köztük ezen betegségek relatív heterogenitása, a korai diagnózishoz szükséges biomarkerek hiánya, a preklinikai modellek és a hatékony terápiák hiánya teszi mindinkább problémássá ezeknek a betegségeknek a kezelését. Erre a kihívásra hozták létre válaszként a DHUNE-t.
A DHUNE küldetése, hogy létrehozza és megerősítse a kapcsolatot a gyógyászat, az oktatás, a preklinikai és klinikai kutatás és ezek hasznosítása között.
Olivier Blin Professzor szavaival élve: „A kutatás Franciaországban új arculatot kap. Gyógyszerészet, biológia, pszichiátria, gerontológia, neurológia, társadalomtudományok … 2015 Októberével kezdve egy 5 éves periódusban 34 kutatócsoport minden szektorból, beleértvbe az iparágakat, az idős- és beteggondozó szolgálatokat és a betegszövetségeket, fog részt venni ebben a neurodegeneratív betegségekkel foglalkozó jelentős projektben. „
Parkinson et Capoeira
A DUHNE és a Francia Parkinson-kóros Betegek Egyesülete 2018 Február 8.-án indították el a „Parkinson et Capoeira” (Parkinson és Capoeira) néven futó heti rendszerességű workshop sorozatukat.
A Ginga Mundo Marseille csoport oktatója, Monitor Hulk tartja ezeket az edzéseket. „A páciensek közösen megtanulhatják a brazil harcművészet alapjait, ahogy a dalokat és a hangszerek használatát is, tehát a brazil kultúra a capoeirával kapcsolatos minden aspektusát.” – nyilatkozták az animátorok. Ezeken az edzéseken a részvétel ingyenes azok számára, akik tagjai a „France Parkinson” Egyesületnek.
A Parkinson-kóros betegek a motorikus rendellenességek és egyensúlyzavarok mellett az időzítéssel nehézségekbe ütköznek. A ritmikus audiomarkerek, tehát maga a capoeira zenei világa és az azt követő mozdulatok segítik a motorikus képességek javulását. Az „utcai akrobatikus capoeira”-val ellentétben az „angola” és a „regional” capoeira sokkal szabályozottabb mozdulatait tekintve, lassabb és a mozgások megvalósításához egyensúlyérzékre és percízióra van szükség. A résztvevők természetesen a rodába is beállnak, játszanak, míg a többiek zenélnek, énekelnek, így élőben is átélik a ritmust, miközben szociális interakcióban vesznek részt, ami a capoeira egyik legfontosabb alapeleme.
Ahogy a neve is mutatja, egy német nőre emlékeztető szőke, meztelen szellemalak vagy tündér. Fernando de Noronha egy kis szigetcsoport. Ezen a tájon terjedt el a legenda erről a nőről, aki a halászoknak, utazóknak jelenik meg, és miután elcsábítja őket, szőrnyű csontvázzá változik, őrületet hozva az elbűvölt férfiakra. Más mesék szerint színes fények formájában üldözi áldozatait. A legenda szerint a Pico nevű magas sziklacsúcs tetején él.
Ezek a lények, a halottak ittmaradt lelkei, az állatok védelmezői. A tupi indiánok meséiből öröklődött a hiedelem a brazil folklórba. Bár félnek tőlük, mégsem tartják őket gonosznak. Az erdők lényeit védik a vadászoktól, segítenek nekik elmenekülni. Bármilyen formát ölthetnek, de a legjellemzőbb egy szarvas, lángoló szemekkel, kereszttel a homlokán.
Kentaur szerű lény. A patái hangjától mindenkit elönt a rémület. Amerre jár, állatok követik. A legenda szerint nem túl veszélyes az emberekre, de olyan rémísztő, hogy aki meglátja az arcát, az napokra megőrül. 
Egy olyan mumus, aki mindent felfal. Ettől a szörnyetegtől a rossz gyerekeknek kell tartania.
Egy hatalmas kígyó, bikaszarvakkal, lángoló szemekkel. Mások szerint egy lángoló óriáskígyó, aminek ha a szemébe nézel megvakulsz. Egyéb nevei: Fulôzinha, Baitatá, Batatá, Bitatá, Batatão, Biatatá
Azonos a Cobra-grandé-vel. Ez a hatalmas, fekete kígyó az Amazonaszon halászókat tartja rettegésben éjszakánként.
A portugálok hozták magukkal a gonosz fej legendáját. Cabeça Errante néven is ismerik ezt a szellemet. Háttal az áldozatának szokott megjelenni, emberként. Általában késő este, sötét helyeken fordul elő. Azután ez a jelenés teste széthullik a padlón és csak az őrült vigyorgó, általában hosszú hajú fej marad, ami üldözőbe veszi a balszerencsés áldozatot, akit ha meg tud érinteni, az hamarosan meghal. 
Ez a szellem a dzsungel fáiban él, de éjjel előbújik. Kis, sötét bőrű manó, aki pár legenda szerint egy pekari hátán lovagol. Mások szerint olyan kannibál, aki még a rovarokat is felfalja. Néhányan úgy tartják, a caipora fél a fénytől. Az erdő királyaként azokat a vadászokat veszi célba, akik tilalom idején vadásznak, vagy nem fair-ek zsákmányukkal szemben. A Caipora ilyenkor elrejti a vad nyomait és hangutánzó képességével tévútra vezeti a vadászokat.
Azonos a Boiúnával. Az északi régióban, a folyók kövei közt él, ahonnan előtör elsüllyeszteni a hajókat. Mikor előbújik vihart és villámlást hoz. Ha már annyira sokat esik, hogy áradás fenyegeti a tájat, szivárvánnyá változik hogy megnyugtassa a vizeket.
A száraz holttest. Olyan gonosz emberek ezek, akiket még a föld is kivetett magukból haláluk után. Az ítéletnapig vándorolnak, mint egyfajta zombik.
Cuco, Coca, Coco, Cucuy, Cucuí. Sokféleképpen hívják. A Coco a férfi, a Coca a női változata. Ez a lény is félelmetes, alakváltó, ami az ágy alatt bújkál, vagy a szekrényben és bántja, vagy megeszi azokat a gyerekeket, akik rosszul viselkednek, vagy nem fekszenek le időben.
Ez a lény egy olyan piros hajú lakója az erdőnek, aminek lábfejei hátrafele állnak, így nyomai összezavarják a vándorokat, vadászokat. Illúziókkal és hangokkal kergeti őrületbe kiszemelt áldozatát. Néha hasonlóan a caiporákhoz Pekari háton ülőnek mesélik. Azokon áll bosszút, akik többet vesznek el az erdőtől, mint amennyire szükségük van, vagy olyan állatokat ölnek meg, amelyek kicsinyeiket nevelnék éppen.
Másik nevén Mulher de Branco. Fiatal nők szellemei, akik vagy szülés közben, vagy erőszakos hallálal haltak meg. Sápadt a bőrük és fehér ruhát, vagy hálóinget viselnek. Luís da Câmara Cascudo Brazil Folklór Szótára szerint a legendájuk abból ered, hogy brazíliában a fehér feleségekkel férjeik vagy apjuk úgynevezett becsületgyilkosságból végeztek, ha azok fekete férfi gyermekét szülték, vagy rabszolgával estek szerelembe.
Más néven Velho do Saco. A zsákos ember. Mi is ismerjük a legendáját. A rossz gyerekeket viszi el.
Szirén, hableány formájában mesélnek róluk. Gyönyörű, halhatatlan nők, akik férfiakat csábítanak el. A sellő (sereia) édesvízi változata voltaképpen. Gyakran velük magyarázták meg az eltűnt férfiak rejélyét.
A farkasember brazil megfelelője.
Kicsit a Yeti legendájára emlékeztető erdőlakó rém. Egyesek szerint a rég kihalt óriáslajhár emlékét őrzik a róluk szóló benszülött mesék. Napjainkra sok csodás karakterisztikával ruházták fel őket. Egy szemük van, vörös szőrük, hatalmas karmaik és egy második szájuk a hasukon, lábfejük hátrafele áll. Isnashi néven is emlegetik őket.
Európából származó legenda a fejetlen öszvérről. Eredetileg egy nő volt, akit aztán átok süjtott, mert egy pappal hált. Egy másik verzió szerint az ebből a nászból született gyermek, ha fiú volt Lobisomem (Farkasember) lett, míg ha lány, Mula sem cabeça. Amikor átváltozik, hét falun át vágtat és aki meglátja, annak a szemeit és ujjait kitépi. Ennek ellenére sok szemtanú akad, akik szerint ez a lény nem is fejetlen, hanem a szájából és az orrából lángok csapnak elő. Vas zabla van a szájában, és távolról olyan a hangja mintha valaki zokogna. Ha le tudjuk róla venni a zablát, az átok megtörik. 
Egy rabszolgafiúról szól a legenda, aki elhagyta a gazdája lovát, ezért az megkorbácsolta, majd a vérző, meztelen fiút egy hangyabolyba dobta. Másnap, amikor a gazda visszament megnézni a holttestet a fiú ott állt sértetlenül, oldalán a Szent Anyával, és mellettük az elveszett lóval és más lovakkal. A gazda a földre borulva esdekelt bocsánatért, de a fiú nem szólt semmit, megcsókolta a szent kezét, felült a lóra és elvágtatott a ménessel. Innentől, ha egy keresztény elhagyott, elvesztett valamit mécsest gyújtott a Szűz Anya oltárán és Negrinhot kérte, hogy találja meg azt, ami elveszett.
Egy gonosz, vén boszorkány, aki az alvó emberek hasára lép, így azok nem kapnak levegőt.
Egy fekete, fél lábú kisfiú, vörös sapkában, aki a gazdaságok és farmok körül okoz galibát. Jól szórakozik a csínytevésein. Megijeszti a lovakat, megégeti az ételt, felébreszti nevetésével az embereket. Néha a száraz leveleket felkavaró kis forgószélként jelenik meg. Egyes mesék szerint Caipora gyermeke. Ha el tudjuk venni a piros sapkáját, cserébe lehet egy kívánságunk.
